Egy négyéves kisgyermektől leginkább azt várjuk, hogy önfeledten játsszon, mesét nézzen, homokvárat építsen vagy éppen megtanulja bekötni a cipőjét.

Arra senki sem készül, hogy egyszer egy ilyen pici gyermeknek kell higgadtnak maradnia egy olyan helyzetben, amely még egy felnőttet is megrémítene.

Mégis megtörtént.

Már nagyon sokan látták azt a televíziós riportot, amelyben három testvér próbált segíteni rosszul lett édesanyjuknak. Miközben a két testvér mellette maradt, a négyéves középső fiú felismerte, hogy segítségre van szükség, és felhívta a 112-es segélyhívót. A mentésirányító kérdéseire válaszolva végig együttműködött, így a segítség gyorsan megérkezhetett.

Talán nem is az a történet legmeghatóbb része, hogy egy négyéves kisfiú telefonált.

Hanem az, hogy három testvér – a maga gyermeki módján – összefogott azért, hogy segítsen az édesanyján.

Amikor véget ért a riport, valószínűleg sok szülőben ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg.

Ha egyszer velünk történne hasonló, vajon a mi gyermekünk tudná, mit kell tennie?

A segítségkérést ugyanúgy meg kell tanítani, mint a zebrán való átkelést

Már egészen kicsi korban megtanítjuk a gyermekeinknek, hogyan kell biztonságosan átkelni az úttesten.

Elmondjuk nekik, hogy nem mehetnek el idegennel.

Megtanulják, hogy az autóban mindig be kell kötni a biztonsági övet.

Arról azonban jóval ritkábban beszélgetünk velük, mit tegyenek, ha egy felnőtt hirtelen rosszul lesz.

Pedig erre sem akkor kell először gondolni, amikor már megtörtént a baj.

Nem elég tudni, hogy a 112-t kell hívni

Sokan úgy gondolják, ha a gyermek megjegyzi a segélyhívó számát, már mindent megtanult.

Pedig ennél sokkal többről van szó.

Azt is érdemes megmutatni neki:

• hogyan lehet segélyhívást indítani a telefonról;
• hogyan működik a saját családi telefon;
• hogyan lehet szükség esetén feloldani a készüléket;
• mit mondjon a mentésirányítónak;
• és azt is, hogy a beszélgetés végéig maradjon vonalban, mert minden kérdésnek jelentősége lehet.

❤️ PMM Tipp

Nézd meg a saját telefonodon!

Ma már a legtöbb okostelefonon lezárt képernyőről is lehet segélyhívást indítani, de ennek módja készülékenként eltérhet. Érdemes ezt először a szülőknek megismerniük, majd – ha a gyermek életkorának megfelelő – megmutatni neki is.

A legfontosabb, hogy felismerje: segítségre van szükség

Természetesen nem várhatjuk el egy négy- vagy ötéves gyermektől, hogy eldöntse, milyen betegsége van egy felnőttnek.

Erre nincs is szükség.

Azt viszont már meg lehet tanítani neki, hogy ha anya, apa, nagymama vagy nagypapa nem válaszol, nem ébred fel, vagy olyan rosszul van, hogy nem tud segítséget kérni, akkor az nem játék.

Ilyenkor szólni kell egy másik felnőttnek.

Ha pedig nincs a közelben senki, segítséget kell hívni.

Játék közben tanulnak a legtöbbet

A gyerekek számára a játék a legtermészetesebb tanulási forma.

Ahogy otthon eljátsszuk velük, hogyan kell átkelni az úton vagy mit tegyenek, ha eltévednek, ugyanígy időnként azt is el lehet próbálni, hogyan kérjenek segítséget.

Sőt, jó lenne, ha ezekről a helyzetekről időnként az óvodákban is beszélgetnének a gyerekekkel játékos formában. Nem azért, hogy megijesszék őket, hanem hogy természetes legyen számukra: baj esetén mindig lehet és kell segítséget kérni.

Nem félelmet kell kelteni.

Hanem magabiztosságot.

Ma este próbáljatok ki valamit együtt!

Nem vizsgáztatni kell a gyermeket.

Nem számon kérni.

Csak beszélgetni.

Kérdezd meg tőle:

• Tudod, hogy hívnak?
• Tudod, hány éves vagy?
• Tudod, hol lakunk?
• Meg tudnád mutatni, hogyan lehet segítséget hívni ezen a telefonon?
• Tudnád, mit mondanál a mentésirányítónak?

Lehet, hogy mindenre tudja a választ.

És az is lehet, hogy együtt jöttök rá: van még mit gyakorolni.

Lehet, hogy soha nem lesz rá szüksége…

Senki sem szeretné, hogy gyermeke valaha ilyen helyzetbe kerüljön.

De vannak dolgok, amelyeket nem azért tanítunk meg nekik, mert biztosan szükségük lesz rá.

Hanem azért, mert ha egyszer váratlan helyzetbe kerülnek, nem lesznek teljesen tanácstalanok.

Lehet, hogy ma este csak öt percet szántok erre a beszélgetésre.

Lehet, hogy utána évekig eszetekbe sem jut.

És reméljük, hogy így lesz.

De ha egyszer egy gyermek tudni fogja, hogyan kérjen segítséget, akkor az a néhány közösen eltöltött perc talán az egyik legfontosabb beszélgetés volt, amit valaha folytattatok.

❤️ PMM családi kihívás

Ma este próbáljátok ki együtt!

Játsszatok el egy egyszerű helyzetet!

Te leszel a mentésirányító, gyermeked pedig azt mutatja meg, hogyan kérne segítséget.

Beszéljétek át együtt:

• kit kell felhívni;
• mit kell elmondani;
• hogyan lehet segítséget kérni;
• és miért fontos, hogy a mentésirányító kérdéseire nyugodtan válaszoljon, és a beszélgetés végéig vonalban maradjon.

Nyitókép forrása: magnific.com