Szülők
Amikor a kisgyerek nemcsak üt… hanem dobál és csapkod tárgyakkal is
Mit tegyen a szülő, ha a 1–1,5 éves gyerek játék közben odacsap – akár egy építőkockával?
• Szerző: PMM
Sok szülő ijed meg attól a pillanattól, amikor a kedves, mosolygós kisgyermeke egyszer csak odacsap neki valamivel – egy építőkockával, egy kanállal, vagy épp azzal, ami a keze ügyébe kerül.
Ez különösen gyakori 12–18 hónapos kor körül. És bár kellemetlen, fontos kimondani: ez a legtöbb esetben a fejlődés természetes része.
Csak épp nem könnyű jól reagálni rá.

Nem „rosszaság” – hanem kísérletezés
Ebben az életkorban a kisgyerek:
- még nem beszél (vagy alig),
- nem tudja szabályozni az indulatait,
- és nem érti, hogy amit csinál, az fájdalmat okoz.
Amikor egy tárggyal üt vagy dob:
- nem bántani akar
- hanem kipróbál valamit
Mit történik, ha eldobom? Ha odacsapok? Ha anya reagál?
Ez számára egyfajta „kísérlet”.
Miért pont tárggyal?
Sokszor még ijesztőbb, amikor nem kézzel, hanem egy játékkal üt a gyerek.
Ennek egyszerű oka van:
- a tárgy „meghosszabbítja” a mozdulatot → nagyobb hatás
- hangot ad (csattanás) → izgalmasabb
- látványos reakciót vált ki → érdekesebb
Vagyis: tanulási helyzetben van.
A szülő reakciója kulcsfontosságú
Ilyenkor nem az számít, hogy „megállítsuk” egy pillanat alatt a viselkedést, hanem hogy mit tanul belőle a gyerek hosszabb távon.
Mit ne tegyünk?
A leggyakoribb ösztönös reakciók sajnos nem segítenek:
- visszaütni („hogy érezze”)
- kiabálni
- nevetni rajta („de vicces”)
- hosszasan magyarázni
Ezek vagy félelmet keltenek, vagy megerősítik a viselkedést.
Mit tegyünk helyette?
Határ + nyugalom
Amikor odacsap:
👉 finoman, de határozottan megállítjuk a kezét
👉 és röviden kimondjuk:
„Nem ütünk.”
Nincs hosszú magyarázat. Ebben a korban ez elég.
Vegyük el a tárgyat (ha kell)
Ha a gyerek újra ütne vele:
nyugodtan kivesszük a kezéből
„Ezzel nem ütünk.”
Nem büntetésből, hanem határként.
Mutassuk meg, mit lehet helyette
A tiltás önmagában kevés. Kell alternatíva:
👉 „Simogatjuk.”
👉 „Így finoman.”
Meg is mutathatjuk a mozdulatot.
Figyeljük meg a helyzetet
Nagyon gyakran ezekben a pillanatokban:
- fáradt
- túlingerlődött
- éhes
- vagy frusztrált
Ilyenkor az ütés csak „tünet”.
Fontos: ez egy átmeneti időszak
Ahogy fejlődik:
- a beszéd
- az önszabályozás
- a megértés
👉 ez a viselkedés fokozatosan csökken.
Mikor érdemes jobban odafigyelni?
Nem kell azonnal aggódni, de érdemes figyelni, ha:
- nagyon gyakori és erős a csapkodás tárgyakkal
- nem reagál a következetes határokra
- más viselkedési nehézségek is megjelennek
Ilyenkor egy szakember (pl. gyermekpszichológus, konduktor) segíthet eligazodni.
A legfontosabb üzenet szülőknek
Egy 12 - 14 hónapos kisgyerek nem agresszív.
kapcsolatot keres
reakciót vált ki
tanul
A mi feladatunk nem az, hogy „leszoktassuk”, hanem hogy megmutassuk a határokat és az elfogadható viselkedést.
Nyugodtan. Következetesen. Újra és újra.
Nyitókép forrása: Magnific.com








