A társadalomban sokáig tabu volt kimondani, hogy nem minden anya képes biztonságot, elfogadást, szeretetet adni a gyermekének. Pedig a mérgező anyai viselkedésformák hatása sokkal mélyebb és tartósabb, mint azt elsőre gondolnánk. A gyermek önbecsülése, döntései, sőt, akár párkapcsolati mintái is ezekből az élményekből táplálkozhatnak.

A neves pszichológus, Susan Forward az Anyák, akik nem tudnak szeretni című könyvében öt jellegzetes típusát különíti el azoknak az anyáknak, akik – sokszor akaratlanul – lelki terheket raknak a gyermekeikre. Fontos megérteni, hogy ez a felismerés nem hibáztatásról szól, hanem lehetőség a feldolgozásra, a gyógyulásra.

1. A mindent irányító anya

Állandóan megmondja, mit és hogyan csinálj. Mögötte gyakran az áll, hogy más életterületein sikertelennek érzi magát, ezért a kontrollt a gyereke felett gyakorolja. Kedves, amíg engedelmes vagy – de ha önállósodnál, azonnal bűntudatkeltéssel reagál: "Hát ennyit jelentek neked?"

2. A középpontban lévő, nárcisztikus anya

Nála minden róla szól, még a te sikereid és fájdalmaid is. Gyakran versenyez a saját gyermekével, miközben folyamatosan kritizál. A figyelem hajszolása és az állandó összehasonlítgatás miatt a gyerek megtanulja elnyomni saját érzéseit.

3. A depresszív, önfeladó anya

Ő az, akinek a gyermeke hamar „kisfelnőtté” válik. Gyakran szorongó, lehangolt, vagy épp függőséggel küzd. Ilyenkor a gyerek nemcsak a saját életéért, de az anyjáért is felelősséget vállal – túl korán. A játék, a felszabadult gyerekkor ilyenkor gyakran elmarad.

4. Az érzelmileg „ragaszkodó”, ránehezedő anya

A saját gyermekére zúdítja minden lelki terhét, sokszor partner vagy barátnő szerepébe kényszerítve őt. Nem tud határt húzni, közös programokat erőltet, és nehezen fogadja el, hogy a gyerek felnőtté vált, saját élettel és döntésekkel.

5. Az elutasító, távolságtartó anya

Nála a gyermek folyton azért küzd, hogy szeressék. Az érzelmi távolság, az érdektelenség, vagy a folyamatos kritika miatt a gyerek sosem érzi magát elég jónak. Ez a típus különösen romboló az önértékelés szempontjából.

Miért fontos beszélni erről?

Sokan felnőttként is nehezen ismerik fel, hogy gyermekkorukban ilyen mérgező mintákat éltek meg. A felismerés az első lépés lehet a gyógyuláshoz, a határok kijelöléséhez, és ahhoz, hogy más mintát adhassunk tovább a saját gyerekeinknek.

Ha magadra ismertél…

…nem vagy egyedül. Fontos tudatosítani: amit gyermekként megtapasztaltál, nem a te hibád. És bár múltat megváltoztatni nem lehet, a jelened és jövőd már a te kezedben van.