Forrest Gump anyukája azt mondaná: a gyereknevelés olyan, mint egy doboz bonbon – sosem tudod, mit kapsz. És bár a családalapítás nem teljesen a véletlenen múlik, mégis bármennyire is olvasol szakkönyveket, követsz neves pszichológusokat, és sorra kattintod a tanácsadó videókat – egy dolog biztos: a valóság mindig tud újat mutatni.

Mert gyereknek lenni varázslatos. De néha teljesen őrült.

A Papás Mamás Magazin Facebook-közösségében is gyakran kérdezzük olvasóinkat, milyen meglepő, vicces, teljesen abszurd vagy épp kínos helyzetbe keveredtek már a gyerekeikkel. A német URBIA oldal is feltett egy hasonló kérdést – és szó szerint elszabadult a komment cunami.

A válaszok között volt minden: vörös körömlakkos vécéülőke, csokiba mártott zokni, rejtélyes tárgyak a mosógép dobjában – és persze a halálos csend, ami mindig baljós jel.

Íme 17 valódi sztori, amit szülők osztottak meg – és amit semmilyen könyv nem ír le

1. „Tűzpiros körömlakk + gyanús csend a fürdőből = a fehér vécéülőke már sosem lesz fehér… soha többé!
   (Mondjuk miért is van otthon ilyen színű körömlakk? Ja, igen. Mert anya is ember.)
2. „A gyerekem megette a homokot az oviban, aztán büszkén közölte, hogy ’tudtam, hogy nem fog ízleni’.
   Legalább kísérletező típus…
3. „Egy egész csomag ragtapaszt ragasztott magára. Hajra, arcra, szemhéjra. Aztán sírt, hogy nem jön le.”
   A DIY kozmetika nem való mindenkinek.
4. „Kinyitotta a hűtőt, kivette a vajat, és a falra kente. Mert az volt a vászon.”
5. „A pelenkázó szekrény fiókjából előkerült: egy darab kenyér, egy hajcsat, és a tévé távirányítója.”
6. „Letekerte a vécépapírt, majd egyenként beledugta a darabokat a cipőjébe. Azt mondta, téli lábmelegítő.”
7. „A kocsiban hátulról megszólalt: ’Anya, megnéztem, mi van az orromban.’”
8. „Két órán át kerestem a kedvenc napszemüvegemet, míg rájöttem: ő rakta be a hűtő mélyére. ’Hogy ne legyen melege.’”
9. „Az ágy alatt találtam meg a tányért, amin egy hete adtam neki ebédet. Még mindig volt rajta brokkoli.”
10. „Összekente a testvérét popsikrémmel, mert orvososat játszottak.”
11. „Egyik este sírva jött hozzám, mert a plüssállatát bezárta a szekrénybe – ’és most fél a sötétben’.”
12. „Kettőt csöngetett a szomszédnál és elfutott. Aztán büszkén közölte: ’Mint a rajzfilmben!’”
13. „A homokozóból zsebben hozta haza a fél játszóteret. És egy kukacot is.”
14. „Az összes kanalat berakta a vécébe. Azt mondta, ott most rendeznek egy kanálversenyt.”
15. „Egész délután rajzolt... az étkezőasztalra. Filctollal.”
16. „Láttam, hogy cipőt próbál húzni a macskára. ’Mert neki is kell kinti cipő, anya!’”
17. „A nappaliban minden párnát felhalmozott és bejelentette: ez a saját szállodája. Csak gyerekeknek. Felnőtt nem alhat ott.”

Ezek vagyunk mi – igazi, esendő, szerethető szülők

Ezek a történetek nem a szuperanyákról és tökéletes apukákról szólnak, hanem rólunk, hús-vér szülőkről, akik néha a fejünket fogjuk, néha a nevetéstől sírunk, néha pedig csak csöndben sóhajtunk egyet, miközben feltöröljük a padlót valami ismeretlen állagú „alkotás” után.

Mert egy dolog biztos: semmi sem készít fel teljesen a gyereknevelésre. Lehet tankönyveket olvasni, pszichológusokat hallgatni, de a legnagyobb tanítómesterek maguk a gyerekek – a kiszámíthatatlanságukkal, a kreativitásukkal, és azzal a képességükkel, hogy minden nap meg tudnak lepni.

És ha úgy érzed, néha el vagy veszve ebben az egészben: nem vagy egyedül. Milliók járnak ugyanabban a cipőben – amit valószínűleg épp most tömtek tele mazsolával, kekszmorzsával vagy színes gyöngyökkel.

A cikk forrása: Eltern.de
Nyitókép forrása: Freepik.com