"Mióta megszületett a kisfiam, fenekestől felfordult az életem, legalábbis ami az alvást érinti. Imádok aludni! Várandósságom alatt képes voltam akár 10 órán át is aludni, és csak enni keltem fel. Egyedül voltam itthon, ment a Netflix és az alvás egész nap.

Na, de most… a kisfiam ebben a hónapban tölti az 1 évet. Még egyszer sem aludta át az éjszakát. Anyatejes baba (9,5 hónapig), és maradt a megszokásból felkelés a mai napig. Persze ennek a száma 1-2 alkalomra leredukálódott 4-5 alkalomról. Szerencsére olyan sokszor nem keltem fel hozzá, de nekünk is vannak rosszabb estéink, főleg, ha jön a foga és fáj neki. Utóbbi időszakban már csak egyszer kelt fel, de újra piszkálja a foga, így ez már kicsit több lett.

Ami az én alvásomat érinti... volt, amikor jobban éreztem magam 3 óra alvás után, mint amikor aludtam 6-ot. Számomra már az tényleg csoda, ha este tudok aludni egyhuzamban 5 órát, és a kisfiam alszik például reggel 8-ig.

Gyerekbetegségek... ahh, én nem játszok önkéntes orvost, abból mindig csak a baj lenne.

Előtte is érzékeny voltam, de azóta, ha elszáll előttem egy lepke is képes vagyok sírni.

Szerencsére elég szerencsés alkatom van, nem sokat híztam (12 kg), amiből szülés után 7 kg le is ment. Miután eltelt a 6 hét, elkezdtem mozogni és abból is lejött még 3 kg. Előtte se voltam soha megelégedve magammal, de szerintem mondhatom azt, hogy a szülés az előnyömre vált. Sokkal jobban néz ki a csípőm, mint előtte.

Néha tényleg annyira hiányzik, hogy csak én legyek és nézzek magam elé. Legyen több szabadidőm (egy hosszas melegvizes fürdőre). De ez teljesen megváltozott. Anyaként amúgy is nehezen tudom másra hagyni, valahogy nekem még nem megy. 1-2 alkalom volt, amikor 4-5 órát voltam távol, de akkor is már nagyobb volt.

Az apukája is szépen bánik vele, de tényleg nem olyan, mint én, aki az anyja, és hiába segít sokszor, csak úgy a jó, ahogy én csinálom. Valahogy egy anya jobban tud nyugtatni, altatni, etetni stb., viszont annyira büszke vagyok rá, hogy ha nem vagyok itthon, akkor is helyt tud állni.

Persze én is figyelem a többi babát, hogy fejlődnek és az enyém hol tart. Minden baba más és más. Az én kisbabám például a mozgásra fektette a hangsúlyt. Menni akart, állni akart. Egy igazi örökmozgó. Másnál például már 4 hónaposan kijött a fogacska, de még épp, hogy meg tudott talán fordulni.
Minden baba csodás!

Nagyon sok tanácsot kaptunk. “ne kapjon cumisüvegből semmit, mert leszokik a ciciről”, “ne ringasd annyit, hagyd sírni” stb.

Sajnos utólag már tudjuk, hogy mennyire kellett volna az a napi egyszeri cumisüvegből etetés apával. Nekem is sokkal könnyebb lett volna. Próbáltam az elején elaltatni a kiságyban simogatva, nem mindig jött be. Egyszerűen a kezemben, rajtam nyugodott meg és tudott elaludni. Ez a mai napig így van. A kezemben egy jógalabdán rugózva alszik el, pedig már nagyon nehéz. Ettől függetlenül imádom!

Köszönöm, hogy leírhattam ezt a hosszú monológot, hosszú 1 év volt, tele eseményekkel."

Fotó: freepik.com