Nyilván mindenki mélyen elgondolkodott már magában azon, hogy miért pont most kaptuk a nyakunkba a koronavírus-járványt, hogy a gyerekeinkre miért nem veszélyes, amikor a kicsiknek bölcsődés-óvodás korukban állandóan folyik az orruk és betegek, akkor miért pont ezt az agresszív vírust tudják könnyedén leküzdeni, amit az idősek nehezen?

A válaszok, a lehetséges elméletek sokunkban már megfogalmazódtak, amelyek mind arra hívják fel a figyelmünket, hogy átgondoljuk az eddigi életünket, hétköznapjainkat, céljainkat, vágyainkat és változtassunk azon, amin változtatnunk kell.

Egy új, az eddigitől eltérő és szokatlan helyzet mindig tanít bennünket valamire, valami olyanra, amiről eddig nem volt tapasztalatunk, ismeretünk. Ehhez pedig olyan képességeinkre, erőforrásokra van szükség, amelyeket habár ott lakoznak bennünk, eddig nem biztos, hogy aktivizáltunk. Egy új helyzet mindig lemondást, változást hoz magával, ugyanakkor új lehetőségeket, új gondolkodásmódot is teremt.

Én bízom benne, hogy ezen a drámai helyzeten hamar túl leszünk, de abban még inkább, hogy minket, embereket mélyen elgondolkodtat majd, hogy mi az, ami egyéni, családi, társadalmi szinten nem folytatódhat tovább.

A teljesség igénye nélkül összeszedtem néhány gondolatot, amire szerintem a koronavírus-járvány miatti otthoni kényszerpihenő taníthat meg bennünket.

A koronavírus-járvány rádöbbent bennünket arra, hogy ...

1. ... az idősekre komolyan oda kell figyelnünk. Az idős emberek ugyanolyan értékesek a közösség számára, mint bárki más. Rámutat arra, hogy az élet rendje a fiatalnak és idősnek kölcsönösen együtt kell működnie.

2. ... az idősek tapasztalatait meg kell becsülnünk, és még visszatérhetnek nagyanyáink természetes gyógymódjai.

3. ... akkor vagyunk erősek, ha a bajban összefogunk, és segítjük a másikat, pont úgy, mint régen faluhelyen az emberek. A széthúzás, az egymáson taposás, a jogtalan előnyök megszerzése nem lehet érték, nem lehet stratégia. Tartsuk szem előtt: ma te kerülhetsz bajba, de lehet, hogy holnap én következem.

4. ... a fegyelem erény és bizonyos helyzetekben a túlélés záloga.

5. ... az egészség mindennél fontosabb. Vigyáznunk kell rá.

6. ... a gyerekeinkkel töltött idő fontosabb, mint bármilyen túlóra, a pénz vég nélküli hajszolása. A gyerekeinkkel eltöltött időt nem lehet kompenzálni, és ezek olyan pillanatok, amelyek nem jönnek vissza.

7. A koronavírus-járvány leküzdése után már tudni fogjuk, hogy betegen otthon kell maradni.

8. ... nem lehet a kisgyerekeket sem berángatni a bölcsődébe, óvodába csak azért, mert apa vagy anya nem mer szabadságot kivenni a munkahelyén, hiszen milyen munkahely az, ahol nem értik meg, hogy betegen vagy beteg gyerekkel otthon kell maradni.

9. Az otthoni tanulás segít belátni, hogy a pedagógusok milyen fontos feladatot végeznek nap mint nap.

10. ... a gyerekeinket meg kell, hogy tanítsuk a kötelességre és felelősségvállalásra a tanulás vonatkozásában, mert ezek eltorzításában mi szülők is ludasak vagyunk.

11. ... mennyi tanulnivalójuk van a gyerekeinknek, és az iskola utáni különfoglalkozásokkal végképp lestrapáljuk őket.

12. ... ne játékvásárlással, mozizással, plázázással akarjuk megtölteni a közös szabadidőt.

13. ... a kevesebb néha több. A halmozás, a mértéktelenség, a vágyaink állandó hajkurászása előbb-utóbb benyújtja a maga számláját. Rádöbbent arra, hogy túlzások nélkül is lehet élni. A mértéktelenségnek ára van.

14. ... néha meg kell állni, és el kell csendesedni ahhoz, hogy új gondolatok, új tervek szülessenek.

15. ... nem kell drága nyaralásokon részt venni, messzire elutazni ahhoz, hogy örömteli pillanatokat élhessünk meg a családdal.
Gyönyörű felfedezni való természeti kincseink vannak a saját környezetünkben, amit érdemes megmutatni a gyerekeinknek.

16. Amikor vége lesz a válságnak, a kisgyerekes családokat támogató távmunka és részmunkaidő megítélése végre fel fog értékelődni. (Eddig is így kellett volna lennie).

17. ... a szomszédainkkal jó kapcsolatot kell ápolnunk, mert ők a szeretteink, barátaink után a legfontosabbak. Fontos, hogy újra szóba álljunk egymással, mert elidegenedett világban élünk. Az együttélésnek megvannak a maga szabályai, és igen, időnként alkalmazkodnunk kell tudni a másikhoz.

18. ... vannak dolgok, amiket el kell engednünk.

19. ... vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk.

20. ... a természet törékeny, a természetet óvni kell. Az ember nem akarhatja és nem tudja leigázni a természetet, mert az nagyon csúnyán visszaüt. És legfőképpen arra, hogy nem az ember a teremtés csúcsa...

Bízzunk benne, hogy a koronavírus-járványon mihamarabb túl leszünk, és abban is, hogy ebből a drámai helyzetből új tapasztalatokkal, a közösséget, családot építő célokkal gazdagabban fogunk kikerülni.

"Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem aki a legfogékonyabb a változásokra!"
(Charles Darwin)