A kislányról azt mondták, csendes volt, visszahúzódó, gyakran szomorú. A külseje miatt bántották. Volt, aki látta, hogy nincs jól. De senki nem állította meg időben a folyamatot.

Zaklatás az iskolában – gyakori, mégis láthatatlan

A diákok közötti lelki bántalmazás sokszor nem hangos. Nem kísérik kiabálások, nem hagy kék foltokat. De nap mint nap rombol. Az áldozatok egy idő után már nem csak az iskolába nem akarnak menni – de sehová.

Miért nem vesszük komolyan a jeleket?

– Mert a gyerekek „kegyetlenek, majd kinövik”
– Mert „csak piszkálódás”
– Mert a tanárok túlterheltek
– Mert a szülők sokszor maguk sem tudják, mi zajlik a gyerekük fejében

Pedig a számok ijesztőek. Magyarországon is minden ötödik diák számolt be valamilyen formájú iskolai zaklatásról – de csak töredékük kap valódi segítséget.

Egy történet, ami után már nem lehet úgy tenni, mintha minden rendben lenne

A gödöllői kislány esete nem „egyedi tragédia”, hanem a rendszer hiányosságainak következménye. Nem volt elég figyelem, támogatás, eszköz. Nem volt ott valaki, aki azt mondja: nem vagy egyedül.

Mit tehetünk?

– Kezdjük el komolyan venni a gyerekek szavait
– Kérdezzünk, és figyeljünk a válaszokon túl is
– Képezzük a pedagógusokat, támogassuk őket
– Ne féljünk segítséget kérni szakembertől – akár gyerekként, akár felnőttként

Nyitókép: Freepik.com