A fiúnak természetesen nem kell teljesen egyedül boldogulnia, az édesanya ugyanis gondoskodott róla, hogy elkötelezett gondozók vegyék körül őt, akik mindenben segítenek neki.

Choo Kah Ying több írást is publikált fia állapotával kapcsolatban, és nyíltan beszélt Sebastien egyedi kommunikációs kihívásairól. Elmondása szerint Sebastien nem képes hagyományos módon társalogni és kapcsolatot teremteni másokkal. Ez komoly akadályokat jelent a számára a társadalomba való beilleszkedés terén, hiszen nem felel meg az általánosan elfogadott követelményeknek.

De felismerve a függetlenség fontosságát, elhatározta, hogy megteremti azt a környezetet, ahol a fia viszonylag önállóan és boldogan élhet. „Ha vele maradtam volna, minden alkalommal, amikor valami rossz történik, egyszerűen odaszaladt volna hozzám, de a gondozókkal (Balin) azzá a fiatalemberré válhatott, aki most” – magyarázta döntését az édesanya.

Mire betöltötte a 20 évet, Sebastien már szert tett bizonyos fokú önállóságra, tudott főzni, össze tudta hajtogatni a ruháit és összességében képes volt gondoskodni önmagáról. Egy 2012-es családi nyaralás során egy nyugodt indonéz szigeten Choo megértette, hogy a fia nagyszerűen érzi magát a természetben.

Látta, mennyire megnyugszik a tengerparton, és elkezdett arról fantáziálni, hogy Sebastien egyedül él egy kis faluban, közel a természethez. Bár a szerettei kezdetben kételkedtek abban, hogy az ötlete valóban sikeres lehet, ő nem tett le róla, és elkezdett megfelelő lakást és gondozókat keresni.

Az előttük álló út azonban tele volt kihívásokkal. Kezdetben az édesanya kéthetente utazott oda-vissza Bali és Szingapúr között, mivel még nem volt tökéletes bizalma az új helyzetben. Sebastien biztonsága érdekében az első villát, amelyben lakott, térfigyelő kamerákkal szerelték fel.

Az is komoly nehézséget jelentett, hogy megbízható gondozókat találjanak. Choo elismerte, hogy nehéz volt megtalálni a megfelelő embereket a fia mellé, az évek során az ápolók gyakran cserélődtek, és csak egyetlen gondozó maradt állandó a kezdetektől fogva.

Sajnos néhány gondozó, aki megfordult a háznál, nem bánt jól Sebastiennel, de a fiú ennek ellenére gyógyulást és személyes fejlődést tapasztalt a Balin töltött idő alatt. Choo azt mondja, Sebastien sokat változott, de ezek a változások nem feltétlenül felelnek meg a társadalmi elvárásoknak. Ő azonban nem törődik ezekkel az elvárásokkal, és teljesen más perspektívából szemléli a dolgokat.

Ahelyett, hogy elvárná tőle, hogy megfeleljen a tipikus viselkedésnek és a társadalmi normáknak, elfogadja őt olyannak, amilyen. Ugyanakkor igyekszik másokat is felvilágosítani az autizmussal kapcsolatban, hogy ezáltal is elősegítse a megértést és az elfogadást.

„Nem várjuk el tőle, hogy mondatokban beszéljen. Nem várjuk el tőle, hogy mindig köszönjön vagy mondjon valamit” – mondta az édesanya.

Fotó: Choo Kah Ying/Facebook