Vannak emberek, akik attól érzik jól magukat, hogy más dolgába beleavatkoznak. Ha egy ilyen ember azt látja, hogy egy 3 éves gyerek még mindig babakocsiban ül, akkor azonnal megszólja az anyukát: "Nem nagy ez a gyerek már a babakocsihoz?!".

Az édesanyát ilyenkor hajlamosak mások hanyagnak vagy lustának tartani, és talán fel sem merül bennük, hogy a kisgyerek, aki a babakocsiban ül, talán fejlődési zavarral él. Mert sajnos azok a gyerekek, akik Down-szindrómásak vagy autisták esetleg tovább kénytelenek babakocsiban közlekedni, mint az egészségesen, illetve tipikusan fejlődő társaik.

Gyakori, hogy a szülők valóban kényelemből és a praktikusság kedvéért teszik babakocsiba a már nagyobb gyereket, például, amikor buszra vagy villamosra szállnak, mert számukra így egyszerűbb, gyorsabb vagy higiénikusabb. Baj ez?

Arról nem szólva, hogy amikor hosszasan kell ügyet intézni, akkor a kisgyerek bizony elálmosodhat, és a babakocsiban kényelmesen el tud aludni, csak hogy más érvet ne említsünk.

EZ IS ÉRDEKELHET: ÁT KELL ADNI EGY 5 ÉVES GYEREKNEK A HELYÉT A BUSZON? »»

A fő probléma talán azzal van, hogy anélkül, hogy bármit tudnánk a körülményekről, a gyerekről azonnal ítélkezünk.
Ergo, mindannyiunknak meg kellene tanulni, hogy elfogadóbbak legyünk egymással szemben.

5 éves beteg kislány a babakocsiban - igaz történet

A Little Things nevű magazinban nemrég egy elgondolkodtató történet jelent egy 5 éves kislányról, akit Madison-nak hívnak, és akit még mindig babakocsiban tolnak a szülei.

Korát tekintve a kislány már igencsak kinőtte a babakocsit, ezért is tűnt fel a járókelőknek, hogy már "nem odavaló".
"Milyen nagy már, és még mindig babakocsiban ül..." - súgtak össze a hátuk mögött. Ezeket a rosszindulatú megjegyzéseket természetesen a kislány is hallotta, és ilyenkor nyakát behúzva, szégyenkezve kuporodott össze a babakocsiban.

Végül, az édesanyja Rachel úgy döntött, hogy saját blogjában osztja meg a történetüket.

A kislány hipermobilitás szindrómával (HMS) küzd, amely egyfajta örökletes kötőszöveti rendellenesség. Az egyik leggyakoribb tünete: az ízületi és az izomfájdalom, a fáradtság, a hosszabb ideig tartó állás- vagy ülésképtelenség.

Madison, mint a kortársai képes ugyan járni, csakhogy ő túlságosan korán kifárad. Ha túl sokat kell mennie, akkor fájdalmat érez a lábfejében, csontjaiban és térdtájékon.
Általában a fájdalom nyaranta erősebb, ezért ilyenkor babakocsiba ültetik a szülei. Fájdalom- és gyulladáscsökkentő orvosságokkal kénytelen a fájdalmát csökkenteni.
Ugyanakkor vannak időszakok, eltelnek úgy hónapok, hogy minden rendben van.

Az 5 éves Madison

Madison-ék története is jól példázza, hogy mennyire ítélkezőek tudunk lenni másokkal szemben, mennyire lekezelő módon tudunk viselkedni. Egy pillanatnyi állapotból már fel tudjuk mérni, hogy az idegen szülő jól neveli-e a gyerekét, vagy sem.

Meddig ülhet egy gyerek babakocsiban?

Főszabály az, hogy ameddig a szülő úgy gondolja, hogy ez a gyerek számára megfelelő. Általában véve elmondható, hogy a szülők 2,5-3 éves korig ültetik a gyerekeket babakocsiban.

Miért? Mert egy 2,5 éves gyerekkel egy hosszabb sétatávolság a lakás és a játszótér vagy a lakás és a bölcsőde, nagyszülők között meglehetősen megerőltető a kicsi számára és komplikált a szülőnek.

Ebben az életkorban egy kisgyerek nem tud többet gyalogolni egyben, mint 10-15 perc.
Ha ráadásul még sietnünk vagy útközben bevásárolnunk is szeretnénk, akkor nem marad más választás, mint a babakocsi.

3 éves korban már elkezdhetünk próbálkozni a babakocsi nélküli sétával

Ha egy kisgyereknek nincsenek különösebb egészségügyi problémái, akkor a 3 éves kor az, amikor már bátran elkezdhetünk megpróbálkozni a babakocsi mentes közlekedéssel.

A sétához való hozzászoktatást össze is lehet azonnal kötni az alapvető közlekedési szabályok megismertetésével: az utcasarkokon mindig megállunk, és megvárjuk egymást, a zebrán kelünk mindig át, a zebrán soha nem engedjük el anya vagy apa kezét, a zebrán mindig leszállunk a kismotorrrol, és úgy toljuk át, nem pedig lendülettel áthajtunk rajta.

A gyerekek a következetesen betartott szabályokat ebben a korban már megértik, és képesek rá, hogy gyorsan megtanulják. A 3 éves gyerek fogékony mindenre, és minden érdekli.

Ahogy nő a kisgyerek, hónapról-hónapra ügyesebb és magabiztosabb lesz, egyre nagyobb távolságokat tud megtenni.
Eleinte jó, ha rövidebb szakaszokkal kezdjük a sétáinkat, amiket fokozatosan növelünk.

EZ IS ÉRDEKELHET: NA, JÓ, SZIA, AKKOR ÉN ITT HAGYLAK! EZÉRT NE MONDD SOHA A GYEREKNEK! »»

Az én gyerekemnek sokkal több időre van szüksége

Minden gyerek a saját, egyéni ütemében fejlődik, kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy biztosnak érezze a talajt a lába alatt, biztosnak érezze magát arra, hogy a saját testsúlyát kontrollálni tudja - ezért sincs semmilyen probléma abból, ha egy kisgyerek még 4-5 évesen is igényli a babakocsit. Hogy mit gondolnak erről mások? Az teljesen irreleváns.

Kezdőfotó: Freepik
Forrás: ichbinmutter.com, LifeofmyfamilyandMe