Tracy mindig is nagy családról álmodott, de miután annyi gyászt átélt, elkezdett kételkedni abban, hogy ez valaha is megtörténhet. Már volt egy 9 éves lányuk, Sophie, és Tracy egy ideig elfogadta, hogy ő az egyetlen gyerekük. De egy izraeli utazás mindent megváltoztatott - írja a twice.hu.

2014-ben Tracy életet adott második kislányuknak, Charlotte-nak. Charlotte az epilepszia egy ritka formájával született, és bár Tracy és Junji mindent megtettek, hogy a lehető legjobb életet biztosítsák neki, 2016-ban tragikusan elhunyt.

A szívfájdalom ellenére a szülők elhatározták, hogy újra próbálkoznak. Mivel meddőségi problémáik voltak, termékenységi kezelésbe kezdtek, és Tracy hamarosan ikrekkel esett teherbe. Egyikük még a méhen belül meghalt 10 hetesen, a másik baba, Magige, pedig 34 hetes volt, amikor meghalt.

Az orvosok ekkor azt javasolták Tracey-nek, hogy ne essen többet teherbe, ezért Junji javasolta, hogy próbálkozzanak az örökbefogadással. Bár Tracy nem ellenezte az ötletet, egyszerűen nem állt készen erre a lépésre.

„El kellett jutnom arra a pontra, ahol nem az élő gyerekeim száma szerint határozom meg az értékemet, és tudtam, hogy jó anya vagyok, akár egy gyerekem van, akár öt” – mondta az édesanya. „Eljutottam arra a pontra, ahol, bár nem ez volt az az élet, amiről álmodtam, tudtam, hogy többet adhatunk a lányunknak, ha ő lenne az egyetlen élő gyerekünk. Tudtam, hogy rendben leszek, akkor is, ha Sophie az egyetlen gyerekem.”

Aztán jött az izraeli utazás. Tracy 2019-ben járt az országban az egyházközségével és a pappal, aki segített neki feldolgozni a gyászt. Ottléte során több figyelemfelkeltő egybeesést is tapasztalt, amelyek elgondolkodtatták.

Először is, az ápolónője is velük utazott. Másodszor, a csoportjuk találkozott egy orvossal, aki támogatja az embereket az örökbefogadási folyamat során. Tracy azon kapta magát, hogy fontolóra veszi férje javaslatát az örökbefogadással kapcsolatban.

„Úgy éreztem, mintha azt mondták volna nekem, hogy nekünk való az örökbefogadás. Úgy jöttem haza, hogy tudtam, örökbe akarok fogadni, de arra gondoltam, ha sikerülne, az valóban egy csodálatos utazás lenne, de ha mégsem sikerülne, akkor is rendben lennék. Csalódott lennék, de rendben lennék” – mesélte Tracy.

Az élet nem mindig a tervek szerint alakul, de ez gyakran oda vezet, hogy a dolgok olyan módon kerülnek a helyükre, ahogyan azt elképzelni sem tudtuk. Azon a héten, amikor Charlotte halálának évfordulója volt, Junji és Tracy megkapta az örökbefogadási folyamathoz szükséges végső jóváhagyásokat. Három hónappal később pedig megkapták a várva várt telefonhívást.

Egy 2 napos kisfiúnak egy floridai kórházban örökbefogadó családra volt szüksége, Tracy és Junji pedig örömmel fogadták be őt. Még a biológiai anyával is sikerült beszélniük, aki arra kérte őket, ha lehetséges, tartsák meg a nevet, amit ő adott a fiának: Jacob Benjamin. A házaspár beleegyezett a kérésbe.

„A Jacob az a név, amit mindig is szerettünk volna egy fiúnak. Úgy éreztük, ez is arra utal, hogy ennek pontosan így kellett történnie” – mondta Tracy.

Azóta az életük nagyon megváltozott. Vannak keserédes pillanatok, amikor Tracy azokra a gyerekeire gondol, akiket elveszített, például miközben Jacob etetésével van elfoglalva, de ez a különleges kisbaba segített neki és a családjának meggyógyulni.

Tracy azt mondja, az átélt fájdalom segít jobban értékelni az élet apró dolgait: „A tudat, hogy az élet ilyen tipikus, normális és egészséges is lehet, lenyűgöző a számunkra, mindazok után, amin keresztülmentünk. Csak ránézni, és tudni, hogy az agya nem görcsöl, a tüdeje lélegzik, és a szíve dobog, hatalmas csoda a számunkra. Hatalmas öröm” – mondta Tracy.

Forrás: twice.hu
A kép forrása: twice.hu