Pontosan azért csökken a halálig tartó eskü iránti kedv manapság – illetve már jó pár éve –, mert rengeteg tönkrement házasság utáni lelki romhalmazokban járkálunk millióan. Ha magunk nem is vagyunk érintettek, biztosan akad a környezetünkben elrettentő példa, és gyakran hallom az ifjúság körében, hogy nem azt számolgatják az iskolai osztályukban vagy a baráti körökben, hogy hány elvált szülő gyermekét ismerik, hanem hogy hány olyat, akinek a szülei nem váltak el.

De hiába maradnak együtt a házastársak, ha a kapcsolat rossz. A helytelen kapcsolódási mintákat hamar eltanuljuk a felmenőinktől, és azután gyakran mi magunk is így élünk. Hogyan is élhetnénk másként pozitív példák nélkül? Én azt mondom, hogy van remény, és lehet változtatni a berögzült családi mintákon, ahogyan rengeteg életmódbeli sajátosságunkon is lehet változtatni, szokásokon, szemléleten. Viszont egy dolgot nagyon hiányolok a tanácsadói folyamokból – hiába jó és segítő szándékkal próbálják a társadalmunkat nevelni –, ez pedig nem más, mint a megértés. Megértése a folyamatoknak, megértése a nyomorukban fulladozó, tróger és aljas viselkedések hátterének, mert hiába ítéljük el a párját bántó, megcsaló, elhagyó, tönkre tevő embereket, és hiába ösztönözzük a népet arra, hogy jobban válasszanak párt, és ne engedjék, hogy bárki áldozatává váljanak, ha nem értik az emberek, hogyan keverednek ilyen kapcsolatokba.

Miért megy tönkre a kapcsolat?

A jó hírem az, hogy nem mennek tönkre a kapcsolatok, a rossz hírem az, hogy eleve sem voltak ezek a kapcsolatok jók. Kegyetlen kinyilatkoztatásnak tűnhet ez, ugyanakkor az okok a történet elején keresendőek. Még csak nem is a párkapcsolat kezdetén, hanem az egyénnél.

Minden egyes emberi lénynek joga van ahhoz, hogy úgy éljen, ahogyan szeretne, legalábbis ez lenne az optimális civilizációs működés. Megszületünk, és bár sok tanult szokást és szemléletet magunkra öltünk, amely formál minket, mégis van egy magocska, amely legbelül bennünk van, és akárhány réteg kerül is rá, az bizony halálunkig ott van. Hiába minden trükk, tanácsadói tipp, szokások és rutinok ellen indított háború, a magot nem tudjuk megváltoztatni. Az én vélemény az, hogy nem is kellene, mivel okkal vagyunk olyanok, amilyenek, sőt, ha megismernénk pontosan azt, hogy milyenek is vagyunk valójában, és a megismerés által meg is értenénk cselekedeteinket és vágyainkat, akkor rájönnénk, hogy nem akarunk megváltozni, hanem megkeresnénk azt a közeget és emberi közösséget, akinek ez a magocska kell.

A cikk teljes terjedelmében a purkaldkriszta.blog.hu oldalon olvasható.

Purkald Kriszta coach
Hogyan élj úgy, ahogy valójában szeretnél? Boldogan, kiegyensúlyozottan, félelmek és frusztráció nélkül. Mindenkinek jár a boldogság! De mindenkinek más útja van, amellyel eljuthat idáig. Ne mások útját járd! Keressük meg együtt a tiédet! 
Elérhetőség: 
e-mail: pk.tanacsadas@gmail.com
weboldal: bit.ly/3NmcXBs

Fotó: freepik.com