Egyedülálló adatbázis, meglepő eredmények

A kutatást egy nemzetközi kutatócsoport végezte: részt vett benne a berlini Max-Planck Intézet, a Bázeli Egyetem, a Western Australia Egyetem és a Humboldt Egyetem is. Az elemzés alapját az úgynevezett Berlini Időskor Tanulmány (BASE – Berlin Aging Study) képezte, amely 1990 és 2009 között követett nyomon több mint 500 időskorú személyt, ötévente végzett interjúk és túlélési adatok alapján. A résztvevők életkora 70 és 103 év között mozgott.

A kutatók összehasonlították:

• azokat a nagyszülőket, akik rendszeresen gondoskodtak unokáikról,

• azokat, akiknek nem voltak unokáik, de felnőtt gyermekeiket vagy másokat segítettek,

• valamint azokat, akik senkiről nem gondoskodtak a közvetlen környezetükben.

Az eredmény egyértelmű volt:

• A nagyszülők, akik részt vettek az unokák nevelésében, akár 10 évvel is tovább éltek azokhoz képest, akik nem vállaltak ilyen szerepet.
• Hasonlóan kedvező adatokat mutattak azok, akik rendszeresen segítették felnőtt gyerekeiket – például bevásárlással, háztartási feladatokkal.
• A társadalmilag passzív idősek, akik sem a családban, sem a közösségükben nem vettek részt aktívan, sokkal nagyobb arányban hunytak el az első 5 éven belül.

Miért hat ilyen erőteljesen a gondoskodás?

A kutatók több tényezőt is megvizsgáltak: pszichés, hormonális és társadalmi hatásokat egyaránt. A gondoskodó szerep értelmet adhat a mindennapoknak, strukturálja az időskorú emberek életét, segíti fenntartani a mentális frissességet, és szorosabb érzelmi kapcsolatokban tartja őket. Nem utolsósorban, a gyermekekkel való aktív időtöltés fizikailag is mozgásban tartja őket.

A gondoskodás során oxitocin – a kötődésért és boldogságérzetért felelős „szeretethormon” – termelődik, amely bizonyítottan pozitív hatással van a szív- és érrendszerre, az immunrendszerre és a stresszkezelésre.

De nem szabad túlzásba esni!

Fontos azonban, hogy a pozitív hatás csak akkor érvényesül, ha a gondoskodás nem válik túlterhelővé. A „mindent viszek” típusú nagyszülői szerep – főzés, takarítás, napi gyerekfelügyelet, szervezés – fizikai és mentális kimerültséghez is vezethet, különösen akkor, ha a nagyszülő saját igényeit és egészségét háttérbe szorítja. Ebben az esetben a gondoskodás már stresszforrássá válik, és épp az ellenkező hatást válthatja ki.

A tanulmány szerzői kiemelik: a kulcs az egyensúly. A legjobban azok a nagyszülők járnak, akik szeretettel és rendszeresen segítenek, de közben figyelnek saját életminőségükre, pihenésre, és képesek nemet is mondani, ha szükséges.

Mit jelent ez a családoknak?

A kutatás fontos üzenetet hordoz a mai szülőknek is:

• A nagyszülők szerepe nemcsak logisztikai segítség, hanem érzelmi, lelki erőforrás is, ami mindhárom generáció egészségét erősíti.
• Fontos, hogy a szülők értékeljék és tiszteljék a nagyszülők hozzájárulását, de ne éljenek vissza vele.
• Engedjék meg a nagyszülőknek is az „énidőt”, a regenerálódást, és vegyék észre, ha segítség helyett már terhet jelent számukra az unokázás.

Végül egy üzenet minden nagyszülőnek:

Ne érezd magad feleslegesnek, ha már nem vagy aktív a munka világában. Lehet, hogy épp a Te jelenléted, figyelmed és szereteted hosszabbítja meg az életedet – és teszi szebbé másokét.

Cikk forrása: Via
Nyitókép forrása: Freepik.com