Sok családban létezik ez a fájdalmas, kimondatlan különbségtétel. A nagyszülők közül van, aki tudattalanul, van, aki nagyon is tudatosan preferálja az egyik unokát.  Az egyik gyereket hetente látogatja, ajándékokkal és kedvességgel halmozza el, a másikat pedig elkerüli, kifogásokat keres, vagy csak formálisan tartja a kapcsolatot.

„Ha hívjuk, mindig van valami kifogás”

Egy édesanya így meséli el a helyzetet:
„Két hónapja nem látta az anyósom a kislányunkat. Mindössze pár háznyira lakunk egymástól, de sosem ér rá. Ha hívjuk, fáj a hasa, magas a vérnyomása, leesett a cukra. A másik unokánál viszont, aki 50 kilométerre él, hetente kétszer ott van.”

A nő próbálkozott. Meghívta, felajánlotta, hogy elviszi hozzá a gyereket, de minden alkalommal falakba ütközött.
Amikor pedig a nagymama mégis vesz valamit a kislánynak, az a játék addigra már nyúzott, törött, mire hozzájuk kerül — mert a másik unoka már játszott vele.

A különbségtétel sebeket hagy

Szakértők szerint a nagyszülők közötti megkülönböztetés a gyerekekben hosszú távon is fájdalmas nyomot hagyhat. Még ha a szülők próbálják is megmagyarázni, a gyerek előbb-utóbb észreveszi, hogy valami nincs rendben. Nem érti, miért nem kap annyi figyelmet, miért nem hívják őt is olyan gyakran, és miért nem szeretik „ugyanúgy”.

Ezt a cikkünket olvastad? 

A legnagyobb veszély az, ha a gyermek önmagában kezdi keresni a hibát:
„Biztos én nem vagyok elég jó.”
„Lehet, hogy nem szerethető vagyok.”

A szülőknek ezért kulcsszerepük van abban, hogy a gyermek megértse: a probléma nem benne van, hanem abban, aki különbséget tesz.

„A férjem 43 éve próbálja elnyerni az anyja szeretetét – hiába.”

Sok felnőtt, aki ma maga is szülő, gyerekként már megtapasztalta a szeretet feltételekhez kötött formáját. És amikor saját családot alapít, ezek a minták gyakran újra megjelennek – ezúttal a gyerekeiken keresztül.

Amikor egy anya azt látja, hogy a nagymama ugyanazokat a hibákat ismétli, amelyeket egykor vele szemben is elkövetett, az nemcsak csalódás, hanem mély, generációs seb. Olyan fájdalom, ami nemcsak egy emberről szól, hanem arról, ahogyan a szeretet – vagy annak hiánya – öröklődik családról családra.

Hogyan védd meg a gyermeked?

1. Ne magyarázkodj helyette.
   A gyereknek joga van tudni, hogy ami történik, az nem róla szól.
2. Ne erőltesd a kapcsolatot.
   Ha valaki nem akar jelen lenni, azzal nem érdemes küzdeni.
3. Erősítsd meg a gyerek önbecsülését.
   Mutasd meg neki, hogy rengeteg szeretet veszi körül – még ha nem is onnan, ahonnan várná.
4. Állítsd fel a határokat.
   A lelki békéd és a gyermeked biztonsága mindig fontosabb, mint a „jó színben tűnni fel” a családban.

Az igazi szeretet jelen van

A gyerekeknek nem tökéletes nagyszülőkre van szükségük, hanem jelenlévő nagyszülőkre. Azokra, akik meghallgatják őket, akik velük nevetnek, és akik nem versenyeztetik a szeretetet.

És ha valaki nem tud így szeretni, azt el kell engedni – nem haraggal, hanem önvédelemből. Mert egyszer eljön az idő, amikor a gyermek maga is megérti: nem az ő hibája volt. És ez lesz a legnagyobb gyógyulás.

Nyitókép forrása: Freepik.com