Nagyszülők
A nagyszülők szerepe az iskolakezdésben – sokkal többet számítanak, mint gondolnánk
• Szerző: KelCsi
Szeptember közeledtével a legtöbb családban felgyorsulnak a hétköznapok. Iskolatáska, füzetek, új napirend, korai kelés – mindenki próbál visszarázódni a megszokott ritmusba. Ilyenkor azonban van valaki, akiről ritkán esik szó, pedig sok családban nélkülözhetetlen segítséget jelent. Ők a nagyszülők. Nemcsak azért, mert vigyáznak az unokákra, hanem mert biztonságot, nyugalmat és egy biztos pontot is adnak nekik egy olyan időszakban, amikor minden más változik.

Amikor újra becsengetnek, nemcsak a gyerekek élete változik meg
Az iskolakezdés a legtöbb családban nemcsak a gyerekekről szól. A szülők próbálják összehangolni a munkát az új napirenddel, megoldani, ki viszi reggel a gyereket, ki ér oda délután az iskolába, mikor lesz különóra, mikor készül el a házi feladat. És sok családban ilyenkor csendben belépnek a képbe a nagyszülők.
- Van, ahol nagymama várja otthon az unokát egy tányér meleg levessel.
- Máshol a nagypapa indul el érte az iskolába.
- Van, aki segít a leckében, más csak meghallgatja, milyen volt az első tanítási nap.
Talán fel sem tűnik, mennyi terhet vesznek le a család válláról.
Nem csak segítenek – biztonságot is adnak
Egy kisgyermek számára az első iskolai hetek tele vannak új élményekkel.
- Új tanító.
- Új szabályok.
- Új osztálytársak.
Sok izgalom, de sok bizonytalanság is. Ilyenkor különösen sokat jelenthet, ha délután ugyanaz a mosoly, ugyanaz az ölelés és ugyanaz a nyugalom várja, mint eddig. A nagyszülők sokszor éppen ezt adják. Nem oldják meg helyette a feladatokat. Nem siettetik. Egyszerűen ott vannak. És ez néha többet ér minden jó tanácsnál.
A nagyszülőknek sem mindig könnyű
Sokan úgy gondolják, hogy a nagyszülőknek természetes, hogy segítenek.
Pedig ők is fáradnak.
Sokan még dolgoznak.
Másoknak egészségügyi problémáik vannak.
És vannak olyanok is, akik szeretnének többet segíteni, de a távolság miatt nem tudnak.
Talán ezért is fontos, hogy időnként ne csak segítséget kérjünk tőlük, hanem meg is köszönjük azt.
Egy telefonhívás.
Egy közös ebéd.
Egy őszinte „köszönöm”.
Néha ennyi is elég ahhoz, hogy érezzék: szükség van rájuk.
A gyerekek később nem arra emlékeznek, melyik tolltartót kapták
Évekkel később valószínűleg senki sem fog emlékezni arra, milyen mintás volt az iskolatáskája.
Arra viszont sokan emlékeznek majd, hogy iskola után nagymama palacsintával várta őket.
Hogy nagypapával kézen fogva sétáltak haza.
Vagy hogy valaki türelmesen végighallgatta őket, amikor el akarták mesélni az első nap minden apró részletét.
Ezekből a hétköznapi pillanatokból születnek a legszebb gyerekkori emlékek.
Néha a legnagyobb segítség láthatatlan
Szeptemberben sok szó esik a tanszerekről, a tankönyvekről és az iskolakezdés költségeiről.
Pedig van valami, amit nem lehet megvenni.
Egy nagymama ölelését.
Egy nagypapa türelmét.
Azt a biztonságot, amit egy szeretettel teli család adhat egy kisgyermeknek.
És lehet, hogy éppen ez az, amire az első iskolai hetekben a legnagyobb szüksége van.
❤️ PMM – Gondold végig ma este!
Ha a családotokban van nagyszülő, aki segít az iskolakezdésben, mondd ki neki.
Egy egyszerű „Köszönjük, hogy számíthatunk rád!” talán többet jelent, mint gondolnánk.
Nyitókép forrása: magnific.com









