Egy belga kutatás több mint ezer gyermek bevonásával vizsgálta, hogyan befolyásolja a nagyszülőkkel való kapcsolat minősége a gyerekek gondolkodását és értékrendjét. Az eredmények pedig sok szülő és nagyszülő számára tanulságosak lehetnek.

Az idősebb embereket évtizedekkel korábban jóval nagyobb tisztelet övezte, mint ma. Elképzelhetetlen lett volna, hogy egy gyerek ne köszönjön előre az utcán, vagy ne adja át a helyét a rászoruló idős néniknek, bácsiknak egy váróteremben, vagy hogy tiszteletlenül beszéljen velük. Mára ez egyre kevésbé mondható el, amire már a tudomány is felfigyelt.

Nem az számít, milyen gyakran találkoznak – hanem az, hogyan töltik együtt az időt

Egy belga kutatás az idősek elleni diszkriminációt vizsgálta gyerek körében, miközben egy sor, számunkra érdekes eredményre bukkant, például arra, hogy nem az számít, hogy egy unoka hányszor találkozik a nagymamával, nagypapával, hanem az, hogy milyen elmélyült a viszonyuk – ami kinek jó, kinek pedig rossz hír.

Belga gyerekeket kérdeztek arról, hogy mit gondolnak az idősekről

A Child Development című folyóiratban megjelent belga tanulmány szerint minél jobb kapcsolatot tart fent egy gyerek a nagyszüleivel, annál kevésbé tekint tiszteletlenül az idősebb korosztályra. A kutatók 1151, 7-16 éves, vidéki és városi belga gyereket vizsgált különböző társadalmi csoportokból. A gyerekeket az idősekről, az idős korról, a nagyszüleik egészségéről, a nagyszüleikkel való találkozások gyakoriságáról, hozzájuk való kötődéseik minőségéről kérdezték.

A saját nagyszülőkkel való kapcsolat milyensége befolyásolja az idősekkel szembeni elfogadást
A vizsgálat kulcstényezője az volt, hogy miként tekintenek a gyerekek, tinik az idős emberekre, milyen kapcsolatot ápolnak a saját nagyszüleikkel. Azok a gyerekek, akik azt a választ adták, hogy nagyon jól vagy jól érezték magukat a nagyszüleik meglátogatása után, ők az idősebb emberekre is pozitívan tekintenek.

Ugyanakkor minél rosszabb a viszonya egy gyereknek a nagyszüleivel, annál kevésbé tiszteli az idősebb korosztályt. - Úgy tapasztaltuk, hogy nem elsősorban a találkozások gyakorisága, hanem sokkal inkább a kapcsolat minősége az, ami számít - összegzi eredményeiket Allison Flamion pszichológus, a Lüttichi Egyetem tudósa, a kutatás vezetője.

- Megkértük a gyerekeket, hogy meséljék el, hogyan érezték magukat a nagyszülők meglátogatása után. Ha kevésbé voltak lelkesek, akkor őket a rosszabb kapcsolatot ápolók táborába soroltuk. Amikor pedig az idős korról kérdeztük a véleményüket, egyértelműen kiderült, hogy a kapcsolat minősége és nem a látogatás gyakorisága számít – mondja a tudós.

Mi köze a beteg nagyszülőknek az idősek iránti tisztelethez?

A vizsgálat kihozta azt is, hogy azok a gyerekek, akiknek a nagyszülei gondozásra szorulnak, mert sokat betegeskednek, úgy tűnik, hogy kevésbé támasztanak az idősekkel szemben előítéleteket, mint azok, akiknek egészségesek a nagyszülei.
Korosztályi bontásban pedig a 10-12 éves gyerekek azok, akik a legkevésbé fogékonyak az időskorral kapcsolatos sztereotípiákra, tehát ez a korosztály áll a legnyitottabban az idősekhez.

A vizsgálat fontosabb megállapításai:

1. A kisgyerekek és a tinik általában semlegesen vagy pozitívan tekintenek az idős emberekre.
2. A lányok pozitívabb beállítottságúak e tekintetben, mint a fiúk.
3. A 9-12 éves korosztály ítélkezik a leginkább az idősekkel szemben.
4. A 10-12 évesek ítélkeznek a legkevésbé.

- A legtöbb gyerek számára a nagyszülő az első olyan személy, akivel az idősebb generáció közül találkozik - magyarázza Stephan Adam pszichológus. - Mindebből az következik, hogy a nagyszülőkre komoly szükség van a generációkat átívelő, idősekkel szembeni diszkrimináció ellenesség megakadályozásában.

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a gyermekek számára nem feltétlenül a gyakori találkozások a legfontosabbak, hanem azok minősége. Egy szeretetteljes, biztonságos és figyelemmel teli kapcsolat hosszú távon meghatározhatja azt is, hogyan viszonyulnak más emberekhez, különösen az idősebb generációkhoz.

A nagyszülők sok családban olyan érzelmi támaszt nyújtanak, amely erősítheti a gyermek önbizalmát, empátiáját és társas készségeit. Az együtt töltött idő, a közös történetek, játékok és beszélgetések olyan emlékeket teremtenek, amelyek egy életen át elkísérhetik az unokákat.

Forrás: Science Newsline, Child Development

Frissítve: 2026