
Vannak pillanatok, amikor egy szülő egyszer csak azt érzi: valami már nem a régi.
Kívülről talán minden rendben van. Működik a család, zajlik a mindennapok megszokott ritmusa. De belül kérdések jelennek meg. Bizonytalanságok. Egy halk, de egyre erősödő érzés, hogy valami változni szeretne.
Ezek az élet fordulópontjai.
És bár sokszor próbáljuk ezt „felnőtt ügyként” kezelni, a gyermekeink ebből sokkal többet érzékelnek, mint gondolnánk.
A gyermek nem azt hallja, amit mondunk – hanem azt érzi, ami bennünk van
A gyerekek különösen érzékenyek a szülő belső állapotára.
Nem feltétlenül értik, mi történik.
Nem tudják megfogalmazni.
De érzik a feszültséget, a bizonytalanságot, a változást.
Egy kicsit csendesebbek leszünk.
Türelmetlenebbek.
Vagy éppen túlságosan „rendben akarunk lenni”.
És a gyermek reagál.
Van, aki visszahúzódik.
Van, aki több figyelmet kér.
Van, aki viselkedésével próbál „üzenni”.
Ilyenkor sokszor azt gondoljuk: a gyerekkel van „probléma”.
Pedig gyakran csak arról van szó, hogy ő pontosan ráhangolódik arra, ami bennünk zajlik.
A fordulópont nem baj – hanem lehetőség
Fontos kimondani: az, hogy egy szülő életében változás indul el, nem hiba.
Nem kell mindig erősnek lenni.
Nem kell mindig biztosnak lenni.
A gyereknek nem tökéletes szülőre van szüksége.
Hanem jelen lévő, önazonos szülőre.
A fordulópontok lehetőséget adnak arra, hogy ne csak „működtessük” a mindennapokat, hanem tudatosabban legyünk jelen benne.
Mit ad a gyermeknek, ha a szülő változik?
Talán meglepő, de nem maga a változás a nehéz a gyermek számára, hanem az, ha nem érti, mi történik.
Amikor egy szülő:
- mer őszintébb lenni,
- mer megállni,
- mer ránézni a saját életére,
akkor ezzel mintát ad.
Azt tanítja:
- hogy az érzések rendben vannak,
- hogy a változás az élet része,
- hogy nem kell mindent egyedül hordozni.
Ez a legnagyobb biztonság, amit adhatunk.
Nem kell mindent kimondani – de jelen lenni igen
Sok szülő fél attól, hogy ha beszél a bizonytalanságairól, azzal „megterheli” a gyermeket.
Valóban nem kell mindent részletesen elmagyarázni.
De a jelenlét számít.
Egy-egy egyszerű mondat:
„Most egy kicsit sok minden van bennem, de rendben lesz.”
Egy ölelés.
Egy közös pillanat.
Ezek sokkal többet adnak, mint a tökéletes válaszok.
Nem kell egyedül végigmenni ezen az úton
Szülőként hajlamosak vagyunk mindent egyedül megoldani.
Erősnek lenni.
Tartani a családot.
Nem „kibillenni”.
De a fordulópontok idején különösen fontos, hogy legyen tér, ahol mi is megérkezhetünk.
Egy beszélgetés, ahol nem szülőként, hanem emberként lehetünk jelen.
Egy megtartó figyelem, ahol kimondható, ami bennünk van.
Ez nemcsak nekünk segít.
Hanem a gyermekünknek is.
A gyermek azt tanulja, amit lát
A legfontosabb talán ez:
nem azt tanítjuk a gyermekünknek, amit mondunk,
hanem azt, ahogyan élünk.
Ha merünk változni,
ha merünk megállni,
ha merünk önmagunk felé fordulni,
akkor ő is ezt tanulja meg.
És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki.
Ha most te is egy ilyen időszakban vagy, és szeretnéd jobban érteni, mi zajlik benned – és közben a gyermekedben is –, egy támogató beszélgetés sokszor nemcsak neked ad kapaszkodót, hanem az egész család működésére hatással lehet.
A szerzőről
Frühwirth Ildikó önmegvalósítás mentor, life és gyermek coach, szertartásvezető. Azokkal dolgozik, akik érzik, hogy valami változóban van az életükben – és szeretnék ezt nem csak túlélni, hanem tudatosan megélni.
Elérhetőség: Frühwirth Ildikó – MERT SZÉP
Nyitókép forrása: Freepik.com