A média hangja mindenhová elér, amit a szülők nem próbálnak meg korlátozni. Az okostelefonok általi végtelen halmaz olyan játékokra ad nekik lehetőséget, amelyekre nincsenek felkészülve lelkileg, amelyek olyasmit tanítanak, amely még felnőtt embereket is megzavar. Nem különben az interneten és a TV-ben látható filmek, műsorok, reklámok mind tele vannak olyan információkkal, amit a gyerekek félreérthetnek, rosszul értelmezhetnek, és azután károsan is használják a látott és hallott dolgokat. Ne gondoljuk, hogy nem hallgatják a háttérben folyó híradót vagy hogy éjjel nem szöknek ki a szobájukból, hogy belelessenek a felnőttek által nézett filmekbe. Nagyon fontos lenne, hogy elzárjuk azokat az információkat a gyerekektől, amelyekre még nem készültek fel.

A mai óvodások a háborúról és a politikai választásokról meg a migrációról vitatkoznak egymással, és azokat a mondatokat ismétlik, amelyeket a szüleiktől vagy a médiából hallottak. Horror és sci-fi filmek hőseivel azonosulnak, és örülhetünk, ha épp nem próbálnak meg a tetőről leugorva repülni. 

Olyan mondatokkal fenyegetik egymást, mint a „Ha nem vigyázol magadra, eljönnek érted a rendőrök és börtönbe zárnak, ahol nagyon meg fognak verni!” vagy például „Ha meg akarod váltani a barátságunkat, akkor öld meg magad!”, de olyat is hallottunk már, hogy „Kinyírlak és késekkel foglak szurkálni, ha a játékodat nem adod ide vagy ha még egyszer felidegesítesz!”

A gyerekek legfőbb napi motivációja az, hogy hatást váltsanak ki az őket körülvevő emberekből. A legtöbb dolgot ezért mondják vagy teszik. Hatást akarnak kiváltani kicsikből, nagyokból, a szülőkből, a nevelőkből vagy az utcán az idegen emberekből. Ez egy normális folyamat, mivel még ismerkednek önmagukkal és a világgal. A visszajelzésekből tanulnak, és megpróbálják megérteni, hogy milyen eszközökkel érhetik el céljukat. Ezért is nagyon fontos, hogy milyen értékrendet mutatunk gyermekeinknek, hogy engedünk-e a hisztinek, a zsarolásnak, a lelki terrornak vagy a hazugságaikra rájövünk-e. És természetesen a mi reakcióinkat is másolják. A gyerekek mindent másolnak, mégis sokszor teljesen jogosan döbbennek meg a szülők, hogy gyermekükből hogyan válik olyan ember, aki nem hasonlít rájuk. 

A másolás az első fázis – a baba is akkor mosolyog először, ha szüleik rámosolyognak, és ő azt utánozza. A beszédtanulás is a másoláson alapul, és a legalapvetőbb viselkedési tevékenységek is. Miután megtanultak beszélni a gyerekek, utána már a szóbeli utasításokat is értelmezni kezdik, de higgyük el: Hiába mondunk valamit, ha cselekvéseink másképp zajlanak, ők a cselekvéseinket fogják utánozni. Így biztosan állítható, hogy nem lehet azt állítani, hogy semmi közünk nincs a gyerekeink viselkedéséhez. Az viszont fontos, hogy a gyermek nem feltétlenül szó szerint vagy mozdulat szerint utánoz le mindent, hanem értelmezési és érzelmi alapon is. Ezért lehetnek eltérések a szülők és a gyermekek viselkedése között, lehetséges, hogy a gyermek máshogy értelmezte a szülő viselkedését, viszont ok-okozati összefüggés mindenképpen van.

Az agresszió pedig elfojtott érzelmekből, nem megértésből és félelemből keletkezik. Ha egy gyerek agresszív, akkor biztos, hogy valamilyen bántás érte vagy éri. Lehet ez lelki bántalom is: elnyomás, figyelmen kívül hagyás vagy megfélemlítés, szeretet megvonásával zsarolás, esetleg kritizálás és degradálás is. Azonban biztos, hogy ő lelkileg nincs rendben. A figyelmes, törődő és empatikus szeretetre nagyon nagy szüksége van a gyerekeknek, és a figyelmességből fakadóan természetesen a fegyelmezésre is. Szükségük van a határokra, a következmények megtanulására. Ha egy gyermeknek engedik a szülei, hogy zsarolja vagy terrorizálja őket vagy testvéreiket, akkor ez a gyerek felnőttként is ezt az eszközhalmazt fogja használni céljai eléréséhez, hiszen eredményesnek bizonyult. Ha a sajnáltatás vagy a hiszti az, ami miatt elérte céljait kicsiként, akkor felnőtt életében is ezzel fog próbálkozni. Ez a tanulási folyamat lényege.

Azt tapasztalom nap, mint nap, hogy a gyerekek nem olyan tapasztalatoktól lesznek lelki sérültek, amelyek őket a családon kívüli környezetükben traumatikusan érik, hanem attól, ha nincs mögöttük, és velük egy olyan szerető család, akivel ezeket az élményeket fel tudják dolgozni. Ha nincsenek meg a stabil pontok az életükben, ahova visszatérhetnek. Ha a családon belül történnek a traumák, és főként a lelki támasz hiánya.

Mit tegyen az a szülő, akinek gyermekéről kiderül, hogy agresszíven viselkedik?

Először is a tagadásnak nincs értelme. Ha az óvodában történnek események, azt el kell fogadni és megpróbálni értelmezni. Lehetséges, hogy a gyermekünket valaki felidegesítette, de meg kell értenie a gyermeknek, hogy ez nem jogosítja fel őt arra, hogy másokat bántson vagy terrorizáljon. Azután el kell gondolkodni azon, hogy miként és mennyit foglalkozunk a gyermekünkkel. Ezek vajon figyelemfelhívásra irányuló viselkedések vagy másolt viselkedések? Esetleg mindkettő?

Ha magunkon is felfedezzük az idegesség, agresszió és frusztráltság jeleit, akkor érdemes a saját lelkünket is rendbe tenni. Úgy nem tudunk segíteni a csemeténknek, ha mi sem vagyunk jól. Minden olyan gyerekről, akivel foglalkozom, mert lelki problémái vannak, kiderül, hogy a családjában van olyan szülő, aki nincs jól lelkileg. Én segítek ilyenkor a gyermeknek megérteni a szülőjét is, hogy ne utálja, ne haragudjon rá, és próbálom leválasztani lelkileg a káros másolt tulajdonságokról, azonban ez nem feltétlenül oldja meg a problémát, ha a szülő továbbra is rossz lelkiállapotban van, és lelkileg okoz a gyermekének nehézségeket. Ne féljünk felismerni magunkban azokat a viselkedési mintákat, amelyekről azt gondoljuk, hogy nem helyes, hogy nem a céljainkat szolgálja, amelyek a környezetünknek ártanak. Mert ezen lehet változtatni.

Mit tegyen az a szülő, akinek a gyermekét terrorizálják vagy bántják?

Először is nyugtassuk meg a gyermekünket, és biztosítsuk arról, hogy foglalkozunk a témával, nem bagatellizáljuk el. Próbáljunk megtudni minél többet a szituációkról, hogy vajon a mi gyermekünk tud-e valamit másként tenni, hogy elkerülje az atrocitásokat. Beszélgessünk vele az őt bántó gyerekről/gyerekekről, és értessük meg vele, hogy ezek a gyerekek nincsenek jól lelkileg. Próbáljuk elérni, hogy a gyermekünk saját önképét és értékrendjét ne tegye függővé ezektől a gyerekektől. Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogy vannak és lesznek is olyan emberek, akik olyan dolgokat fognak mondani vagy tenni, ami neki nem való, és ezekben ne kövessen másokat. Mondjuk el azt is, hogy ha nem tudja magát megvédeni, és nincs más választás, akkor kérjen segítséget a nevelőktől, nehogy valami tragikus baj történjen.

A gyerekek világa kegyetlen, és bár a felnőtteket másolják – így tőlünk tanulják az intoleranciát, az agressziót és a terrort –, még veszélyesebb is, mint a felnőtt világ abból a szempontból, hogy ők gátlástalanabbul beszélnek és cselekednek, mivel nem értik még teljes mértékben azt, hogy mit mondanak vagy tesznek. A gyermeknevelés egy életforma, és nagy felelősség, ezért ne problémaforrásként és teherként tekintsünk gyerekeinkre, hanem lehetőségként! Nyilvánvaló, hogy foglalkozni kell velük, hiszen azt vállaltuk, hogy egy emberi lény felcseperedését segítjük, ami igazán megtisztelő. Éljünk hát a lehetőséggel!

Purkald Kriszta coach
Hogyan élj úgy, ahogy valójában szeretnél? Boldogan, kiegyensúlyozottan, félelmek és frusztráció nélkül. Mindenkinek jár a boldogság! De mindenkinek más útja van, amellyel eljuthat idáig. Ne mások útját járd! Keressük meg együtt a tiédet! 
Elérhetőség: 
e-mail: hello@purkaldkriszta.hu
weboldal: www.purkaldkriszta.hu

Fotó: freepik.com