Mi az a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás az a félelem vagy szorongás, amit a kisgyermek akkor él át, amikor elválik az elsődleges gondozójától – legtöbbször az anyától. Ez a kötődés természetes része, és a gyermek érzelmi fejlődésének egyik fontos állomása. A gyermek tudatára ébred annak, hogy ő és a szülő nem egy és ugyanaz, és hogy a szülő elmehet – és ez ijesztő számára.

Mikor jelenik meg?

A szeparációs szorongás általában 6–8 hónapos korban kezd megjelenni, és 18–24 hónapos kor körül éri el a csúcsát. A legtöbb kisgyermek esetében 3 éves korra enyhül vagy teljesen eltűnik. Később, óvodakezdés, iskolakezdés, testvér születése vagy más változások (pl. költözés, válás) hatására újra előjöhet.

Hogyan nyilvánul meg?

A szeparációs szorongásnak különféle jelei lehetnek:

• sírás, amikor a szülő elmegy,

• nem akar elaludni egyedül,

• éjszakai felriadások, rémálmok,

• ragaszkodás egy-egy személyhez (pl. csak az anya fektetheti le),

• testi tünetek (hasfájás, fejfájás) reggelente, oviba induláskor,

• dühkitörések, szorongó viselkedés az elválás előtt.

Ezek mind azt jelzik: a gyermek nem érzi magát biztonságban a szülő nélkül.

Mi segíthet szülőként?

A legfontosabb, amit ilyenkor tehetünk: érzelmi biztonságot nyújtunk. Néhány bevált tipp:

1. Légy következetes az elválások során

Ne oszd meg a gyermekkel a bizonytalanságodat, még ha nehéz is. Rövid, szeretetteljes búcsú és mindig ugyanaz a rutin segít neki eligazodni. Ne szökj el titokban, de ne is húzd túl sokáig a búcsút.

2. Használj átmeneti tárgyakat

Plüssállat, kendő vagy egy kicsi, anyaillatú darabka ruha – sok gyerek megnyugtatónak találja, ha visz magával valamit, ami emlékezteti a szülőre.

3. Beszélj róla, játsszátok el

Meséken, babázáson vagy szerepjátékon keresztül a gyermek jobban megértheti és feldolgozhatja a szorongását. Pl. „anya elmegy boltba, de visszajön” játék.

4. Térj vissza, ahogy ígérted

Ez építi a bizalmat. Ha azt mondod, „uzsonnára visszajövök”, és valóban ott vagy, az megnyugtató és tanulságos számára.

5. Ne büntesd vagy szégyenítsd

A „nagyfiúk nem sírnak” vagy „milyen ciki, hogy megint anyát hívod” típusú megjegyzések csak növelik a szorongást. Ehelyett ismerd el az érzéseit: „Látom, hogy szomorú vagy, mert most elmegyek. Nehéz elválni, de tudod, mindig visszajövök.”

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Bár a szeparációs szorongás természetes, ha:

• 6 éves kor felett is súlyos formában jelentkezik,

• a gyermek nem hajlandó iskolába/bölcsődébe menni,

• testi tüneteket produkál (gyakori hányás, ájulás),

• erőteljes alvászavarok, rémálmok, regresszió (pl. újra bepisil),

• vagy a szülő-gyermek kapcsolatban is állandó konfliktusforrás,

akkor érdemes gyermekpszichológushoz fordulni, aki segít feldolgozni az elválással kapcsolatos félelmeket.

Mit tehetsz magadért, ha a szülői szíved is megszakad?

Ne feledd, nemcsak a gyereknek, a szülőnek is nehéz lehet az elválás. Ezért fontos, hogy te is törődj magaddal: beszélj róla más szülőkkel, kérj támogatást, és bízz benne, hogy ezzel is segíted a gyermeked önállóvá válását. A szeretetteljes, de határozott elengedés az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki.

Cikk forrása: Via
Nyitókép forrása: Freepik.com