Később otthon is sokszor visszaköszönt ez az érzés.
Főzés közben kapott egy tál lencsét, és csak kanalazta egyik tálból a másikba.
Pergette, pakolta, újrakezdte.

És közben volt egy csendes, nyugodt érzés bennem:
most jól vagyunk így.

Ő felfedez, én pedig nyugodt szívvel kísérem.

Talán sokunknak volt már ilyen pillanata.
Amikor nem történik „semmi különös”, mégis érezzük, hogy valami fontos zajlik.

A mai világban könnyű azt hinni, hogy a gyerekeknek mindig több fejlesztésre és vezetett tevékenységre van szükségük.
Pedig nem kell mindig többet adni. Néha elég teret adni.

Mert a gyerekek képzelete dolgozik.
Csendben, magától.

És közben felépítenek egy világot, ahová bármikor visszatérhetnek.
Ahol ők irányítanak.

A Vanna Kids is ebből a felismerésből született.
Anyaként kerestem azokat a játékokat, amik nem mondják meg, hogyan kell játszani.

Ahol van idő megérkezni a pillanatba.
Elidőzni.
Visszatérni.

Olyan világokat szerettem volna létrehozni, amelyekhez a gyerekek újra és újra visszatérnek.
Amik nem egy pillanatra szólnak, hanem elkísérik őket egy darabon az útjukon.

A Hurci Ház is így született.
Egy kis hordozható világként, ami bárhová elkísérheti őket.
Ahol történetek születnek, újrajátszódnak a nap élményei, és a képzeletük szabadon formálhat mindent.

Mert ebben a korban még minden ajtó nyitva van.
És talán ez az, amit leginkább szeretnénk megőrizni nekik.
Mert a gyors tempó majd úgyis utoléri őket.

De addig… legyen egy hely, ami csak az övék.

Szponzorált cikk (x)
Fotók: vannakids.eu