A tehetség szó hallatán mindenki a zsenikre gondol. A legtöbb ember azt hiszi, hogy csupán a kiemelkedő képességeket kell gondozni és fejleszteni, hogy a tehetséges gyermek vagy felnőtt képességei kibontakozzanak, és ezáltal megadja a világ számára, amivel ő jobbá teheti életünket.

Mit is jelent az, hogy tehetség?

A wikiszótárban ezt a definíciót olvashatjuk: „Természetes képesség eredmények elérésére, ami aztán szakértelemmé fejleszthető. Amit jobban csinálsz másoknál, aminek terén könnyen és szívesen fejlődsz.” (wiki szótár)

Tehát, ha megállunk egy pillanatra, észrevesszük-e, hogy a tehetség a természetes képességeink halmaza, amellyel eredményeket érünk el? A mi eredményeinket. Legyen az egy az átlagból kiemelkedő alkotás, gondolkodásmód vagy csupán csak önmagunkhoz képesti fejlődés.

Amikor a pici gyermek járni, beszélni tanul, a saját képességeit fejleszti. Aztán a játékokhoz nyúl, építeni, rajzolni kezd, ugrálni, futni, énekelni, és ez mind a tehetségének kifejlesztési folyamata. Ha nem engedjük el a kezét, sosem tanul meg járni, ha nem beszélünk hozzá, nem tanul meg beszélni, ha nem hall zenét, éneket, nem fog ceruzát a kezébe, labdát, építőkockát, sosem derül ki, hogy mely tevékenységek mennek neki könnyedén. A tevékenységek kipróbálásával és gyakorlásával ismeri meg önmagát és a világot. Az emberi lény fejlődéséhez tevékenységek kellenek. Mindegy, hogy később matematikus lesz, futár, tanár, pék, ügyvéd, orvos, művész vagy villanyszerelő. Nem tudhatjuk, hogy miben tehetséges, ameddig nem hagytuk, hogy próbálkozzon.

A tehetség gondozását születéstől kell elkezdeni

A pici baba ugyan még nem lát, de érzékeli a fényeket, a hangokat, és a körülötte lévő kis világot. Ahogy az érzékei fejlődnek, egyre többet érzékel önmagából és a világból. Már ott elkezdődik a tehetség gondozása, hogy hagyod – és segíted –, hogy megtanulja a szopizást, a felülést, a tárgyak megfogását. 

De ne akarj feltétlenül az edzője lenni! Nem szabad erőltetni semmit, csupán terelgetni, megmutatni, segíteni, tanítani. Aztán jönnek a komplex folyamatok, és egyre több és bonyolultabb dologgal találkoznak a gyerekek, amelyek kipróbálásában és gyakorlásában segíthetünk nekik, mi felnőttek. Sőt, ők egymásnak is segítenek. 

Nem feladatod zsenit nevelni, de jó lenne, ha több szülő jönne rá arra, hogy a tehetség gondozásának van még egy nagyon fontos funkciója: a figyelem. Amikor a gyermek próbálkozik, szeretné, ha te ezt értékelnéd, ha engednéd neki, hogy próbálkozzon, és kíváncsi lennél az eredményeire. És nem arra vágyik, hogy elmondd neki, hogy ő a legügyesebb gyermek a világon, hogy korához képest jobban számol, fut, énekel, rajzol vagy focizik, mint a többiek, hanem, hogy önmagához képest mekkorát fejlődött tegnapról mára. Hogy mennyire bátor, hogy megpróbálja, és hogy megkérdezd tőle a következőket. Hogy vagy kicsim, jó érzés volt rajzolni? Mit ábrázol a rajz?

A tehetség abban fejlődik és mutatkozik meg leginkább, amit könnyedén és jó érzéssel tudunk csinálni. És nem kell mindenkinek mindenben ugyanolyan jónak lennie. Nézz csak körbe a világban, mennyire sokféle munka és tevékenység létezik! Mindre szükség van! Az ember akkor boldog, ha hasznosnak érzi magát, és ha figyelmet kap másoktól. Az a kőműves, aki szereti a munkáját, és jól érzi magát benne, mert könnyedén csinálja és jó eredményekkel, sokkal boldogabb, mint az a bankár, aki vergődik a megfelelési kényszerektől, és küzd a státuszszimbólumok tengerében, de titkon inkább kertész akarna lenni.

Ha nem figyelsz a gyermekedre

Ha nem kíséred figyelemmel gyermeked fejlődését, akkor a gyerek boldogtalan és béna lesz. Nem csak azért kell levinni fociedzésre, hogy majd menő focista legyen belőle, nem csak azért kell írni-olvasni tanítani, hogy majd író legyen, nem csak azért kell megtanítani neki a gyerekdalokat, hogy énekes legyen, és nem csak azért kell beszélgetni vele az emberi szervezet működéséről, hogy egyszer majd orvos váljon belőle! Hanem azért, hogy többet tudjon a világról és önmagáról. Hogy próbálkozhasson, hogy legyen lehetősége fejlődni.

Azok a gyerekek, akikkel csak akkor foglalkoznak a szüleik, amikor úgy érzik, hogy valamiben zseniálisak, ezt érzik, és ettől úgy érzik, hogy őket a szüleik nem is igazán szeretik. Ha pedig folyton mutogatod a gyerek eredményeit büszkén másoknak, könnyen nárcisztikus embert nevelhetsz. A gyermekek születésüktől fogva tanulják a szeretet jeleit, és ki mástól tanulnák meg, mint a szüleiktől. Ha te csak úgy tudod kifejezni a szeretetet felé, hogy büszke vagy rá, sőt ideges és feszült leszel, ha valamiben elakad, hibázik, nehézsége van, akkor a gyermeked azt fogja megtanulni, hogy neki mások által is elismert eredményeket kell elérnie ahhoz, hogy anyu és apu – és így akárki más is – szeresse őt.

Azért kell elvinni sportolni, kézműves foglalkozásokra és akárhová, ami érdekli, hogy a saját fejlődését segítsd! Ne azon gondolkodj, hogy ebből majd a világnak milyen haszna lesz. A saját útján való lépéseket értékeld! Ma megnyerte a kerületi versenyt, holnap viszont lehet, hogy megbukik egy vizsgán, és akkor azt értékeljük, hogy ezt fel tudja dolgozni, és tovább próbálkozik. Az életünk sosem csak felfelé ívelő egyenes, tele van hullámokkal, fent és lent, és ha meg tudod tanítani a gyermekednek, hogy az élet ilyen, és mindig érdemes tovább menni, akkor a lehető legtöbbet teszed a gyermekkel. Figyelem, segítség, támogatás, szeretet. Ez kell a kiegyensúlyozott, boldog élet és stabil önbizalom kialakításához.

Tehát, ha a gyermekedet érdekli valami, akkor segítsd őt abban, hogy arról többet tudjon meg! Ha valamiben elakad, segíts neki kideríteni, hogy miért van benne nehézsége, és ha nem megy, akkor ne erőltesd! Hagyjad, hogy a saját útján járjon, és add meg neki a szerető figyelmedet! Légy büszke rá azért, hogy egyáltalán próbálkozik! A tehetséggondozás ott kezdődik, hogy megismered azt a lényt, akit segíteni szeretnél, és az ő képességeit fejleszted a támogatásod révén, és az ő fejlődési szintjéhez képest értékeled, nem a világ átlagához!