Minden érintett szülő számára fájdalom, amikor autista gyermekét mássága miatt kigúnyolják, bántják, amiről ő egyáltalán semmit sem tehet. Sajnos ilyen megalázó eset történt nemrégiben egy budakalászi hipermarketben, amikor az édesapa bevásárolni indult autista fiával. Egy mellettük vásárló nő bele sem gondolva abba, hogy milyen súlyos károkat okoz az autizmussal élő Marcinak, durva megjegyzést tett a gyerekre.

Az édesapa, hogy ne fokozza tovább a helyzet súlyosságát, egyetlen szót sem szólt, csak némán tolta tovább a bevásárlókocsit, amire csak azért lehetett képes, mert a legőszintébb szeretettel szereti a fiát. Az esetet csak utána írta ki magából.
Marci apukájának sorait változtatás nélkül közöljük.

"Nem vagy állat..."

Amikor - szökőévben egyszer - Marci fiam édesanyja ki akar kapcsolódni, természetes, hogy a megszokott időn kívül is hozzám jön át a két nagy gyerekem. Szeretnek itt lenni, Marcikám, aki 13 éves, és súlyosan autista, megnyugszik mellettem, és végigalussza az éjszakát, ami otthon sajnos nagyon ritka. Biztonságban érzi magát. Ma bejöttek hozzám este az egyetemre, ott vettem át őket, s Marci kicsit zavart volt, nem emlékezett, hogy hol van, pedig régen sokat volt nálam a ZSKE-n, de átöleltem és megnyugodott.

Mielőtt hazamentünk, beugrottunk a budakalászi Auchanba, egy falat kaja sem volt otthon. Ez egy autistának olyan, mintha neked, aki olvasol most engem, erős lámpákkal rád világítanának, és hangszórók dübörögnének a füledbe. Marci imádja a bevásárlókocsit tolni, így félig átöleltem, tolta a kocsit, és nyugodtan vásároltunk. Hősiesen bírta. Egészen az italos részlegig. Marci szereti megérinteni a dolgokat, s a söröknél a századik érintésnél egy palackot erősebben billentett meg, ami majdnem odaesett egy szemből jövő asszony lábához. De szerencsére figyeltem, s a levegőben elkaptam, és visszatettem. Szóval: semmi se történt.

Az asszony mégis méregetni kezdte Marcit, vele szembe állva, majd azt mondta, egyenesen a szemembe, hogy az ilyennek az állatkertben a helye. Ilyenkor alapvető szabály, hogy nem szabad veszekedni, mert ez teljesen megzavarhatja Marcit. Nem is mondtam semmit, mentünk tovább. Reméltem, hogy nem hallotta a kedves szavakat.

Amikor a pénztárhoz értünk, az én nagyfiam, aki alig mond valamit, többnyire egész nap szomorúan üldögél, rám nézett, s csak ennyit mondott: "nem vagy állat", mert néha a nyelvtani számokat és a személyeket keveri. Aztán a kocsiban még egyszer mondta. Most, amikor simogatom a lábát, hogy aludjon el, kétszer mondta már.

Persze, semmi baj, semmi sem történt.
Azóta csak azon gondolkodom, ki van a rácson kívül. És ki belül.

A fotó csak illusztráció, forrás:  Pixabay