Pszichológusok szerint 4 fontos dolgot kell szem előtt tartani, amikor a gyerekkel veszekszünk

• Szerző: PMM

A ’rakd helyre a ruhádat’, ’indulj fogat mosni’, ’pakold el a játékokat’ - jellegű szülői kérések gyakran vitába torkollnak, amelyek időnként dühös veszekedésbe csapnak át. De mit lehet ezek ellen tenni, illetve hogyan lehet elkerülni a felesleges veszekedéseket?


Elsőre máris egyet elárulunk: mint ahogyan két egyforma gyerek sincsen, szuperrecept sem létezik, ami minden családban, minden gyereknél és minden helyzetben egyformán működne. Nem árt tudni: a konfliktusok elsimítása szülő és gyerek között nem teljesen ugyanúgy zajlik, mint két felnőtt között, mert a szülőre két fontos szerep hárul egy időben.

A szülőnek egyszerre kell elfogadónak lennie, aki hagyja a gyereket a saját tempójában fejlődni, másrészt a gyereket irányítania, nevelnie is kell, ami azzal jár, hogy időnként meg kell neki tiltania dolgokat. Egy szülő és kamasz gyereke közötti feszültség tehát kódolva van.

Szakemberek szerint 4 fontos dolgot kell szem előtt tartani, amikor veszekszünk a gyerekkel.

1# Szabj határokat a gyereknek

Konfliktushelyzetek már a legkisebb totyogókkal kialakulnak, ahol a vita teljesen felesleges. Kisgyerekeknek egyértelmű szabályokra van szükségük, hogy mit lehet és mit nem. Egészen kicsiknél egy határozott "NEM" még elegendő.
Később már a NEM-hez magyarázatot is fűzzünk, hogy a kisgyerek mit miért nem tehet meg.

De mi a helyzet, ha a gyerekkel parttalan vita alakul ki, amikor az öntudatra ébredt kisgyerek például a boltban egyfolytában nyaggat bennünket, hogy vehet-e egy sokadik édességet? Ezekben az esetekben a vitát lezárhatjuk azzal, hogy: "Nem. Nincs több keksz." Ilyenkor szokták a gyerekek papagáj módon ugyanazt az unalomig ismételni: "de miért nem", "de léci, csak egyet"..., amiknek se vége se hossza, ilyenkor szoktuk beadni a derekunkat, csakhogy a gyerek abbahagyja a "lejáratásunkat" az üzletben.

Legyünk kitartóak, és feleljük mindig ugyanazt, ha kell egymás után húszszor, kiborulás nélkül, kedvesen: "Ezt már elmondtam, vita lezárva."
Ha következetesek vagyunk, pár alkalom után a gyerek már tudni fogja, hogy ez a NEM bizony véglegesnek tekintendő.

2# Kerüld a fenyegetőzést, mondd el a következményeket

Hangos fenyegetőzések helyett célravezetőbb, ha a következményeket soroljuk el neki, sok gyereket ez a technika jobb belátásra tud bírni.
Vannak helyzetek, amikor hiába érvelünk, hiába győzködünk, csak nem érti meg a gyerek, hogy jót akarunk neki - ilyenkor érdemes hagyni a gyereket, hogy maga ütközzön a falba, mert a saját tapasztalatán könnyebben tanul.

3# Soha ne a gyerek személyét szidd, hanem a viselkedését

"Te, idióta!" vagy "Te, hülye gyerek!" szitkozódásokat tudatosan kerüljük, ezek ugyanis óriási károkat okoznak a gyerek önképében.
Amikor elgurul a gyógyszerünk, akkor soha ne a gyereket szidjuk, hanem a viselkedését. Jelentős különbség van aközött, ha azt mondjuk: "De ügyetlen vagy!", illetve azt, ha: "Ezt ügyesebben is megcsinálhattad volna".

4# Hallgasd meg te is a gyerek érveit

Sok konfliktus ki sem bontakozna, ha a gyereket időnként meghallgatnánk, a kéréseikre, igényeikre odafigyelnénk. Attól még, hogy gyerek, neki is lehetnek igényei, elképzelései.
Például, ha megkérdezzük a gyereket, hogy miért nem kezd el pakolni most azonnal a szobájában ("már megint a füleden ülsz?"), akkor lehet, hogy azt válaszolja, hogy ezt a rajzot még szeretné befejezni, és máris nekiáll. Lehet, hogy csak ezen a két percen múlik, hogy kirobbanjon a parázs vita.

Szakemberek óva intik a szülőket, hogy folyton és egyfolytában a gyerekkel veszekedjenek, helyette inkább jó példát kell mutatni. Ha a kisgyerek azt látja, hogy anya minden reggel beágyaz, akkor természetes lesz számára, hogy ő is beágyazzon maga után, könnyebben rávehető lesz később a rendrakásra.
Ha szülőként az ellenkezőjét tesszük annak, amit mondunk, akkor nem leszünk hitelesek. Lehet, hogy a gyerek egyszerűen csak azért "nem indul el este fogat mosni", mert a szüleinél sem ezt látja?

Szerző: N.L.