A világ népességének mintegy 15 százaléka él fogyatékossággal, Magyarországon a KSH 2016-os adatai alapján több mint 400 ezer ember értelmi vagy mozgáskorlátozott. Ők is társaikkal egyenrangú életet szeretnének élni, ehhez azonban az akadálymentesítésen kívül kulcsfontosságú, hogy a társadalom többi tagja is tisztelettel és nyitottsággal forduljon feléjük. Meghatározó, hogy a felnőttek elfogadóan álljanak hozzájuk, és lényeges, hogy mit tanítanak gyerekeiknek annak érdekében, hogy a fiatal korosztály számára ne legyen zavarba ejtő fogyatékossággal élők társaságában lenni.

Nem is vagyunk annyira különbözőek

A gyermekekben alapvetően kevesebb az előítélet, mint a felnőttekben – a fiatalokban kialakult sztereotípiákat általában a felnőttektől veszik át, ezért a szülőknek, pedagógusoknak kiemelt szerepük van abban, hogy a fiatalok megőrizzék alapvető nyitottságukat. A kicsikben természetesen felmerülnek a kérdések, ha látják, hogy valaki testileg vagy szellemileg más, mint ők. Ilyenkor fontos, hogy a saját nyelvükön magyarázzuk el nekik, illetve személyesen is megtapasztalhassák, miben különböznek fogyatékossággal élő társuktól. Éppen ezért egyre több szervezet kezdeményez az oktatási intézményekben is a fiatalokat érzékenyítő foglalkozásokat. A Magyar Parasport Napján, február 22-én például számos óvodában és iskolában találkozhatnak parasportolókkal és próbálhatnak ki különböző parasportágakat a gyerekek. 

„A Magyar Paralimpiai Bizottság élen jár abban, hogy minél inkább közelebb hozza számunkra a korlátokkal élők életét, és így láthassuk, hogy a fogyatékossággal élők álmai, örömei nagyon is hasonlók ép társaikéhoz” – mondta el Horváth Magyary Voljč Nóra, a K&H kommunikációs vezetője. „A Magyar Paralimpiai Csapat támogatójaként 17 éve segítjük a paralimpikonok felkészülését és versenyeit. Ezalatt az idő alatt példát mutattak nekünk elszántságból, eltökéltségből, kiváló teljesítményből - hozzáállásuk, küzdésük elismerésre méltó. Ők csak egy kis szelete a fogyatékossággal élők csoportjának, de mindannyian megérdemlik, hogy ne sajnálattal, hanem érdeklődéssel és nyitottsággal közeledjünk feléjük. A szülői példamutatás nagy szerepet játszik ebben, az odafigyelő, elfogadó hozzáállást ugyanis számos módon erősíthetjük a gyermekekben.” 

Hogyan segítsük az egyenrangú együttélést szülőként?

A fogyatékosság már egyre kevésbé tabu téma, hiszen több helyen találkoznak a gyermekek értelmi vagy mozgássérült emberekkel: reklámokban, filmekben, animációkban, mesékben is feltűnnek nem átlagos szereplők, sőt már egyre több játékgyártó is hangsúlyt fektet arra, hogy mozgássérült figurákkal érzékenyítse a fiatal generációt. Sokszor a gyermekeket egyáltalán nem zavarja, hogy ezek a szereplők mások, mint ők, egyszerűen elfogadják őket testi vagy szellemi különbözőségükkel együtt. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben kérdések is felmerülhetnek bennük, amikre fontos, hogy sajnálkozás vagy negatív érzések keltése nélkül válaszoljunk, és természetességgel beszéljünk a fogyatékosságról. 

Ha pedig mi akarjuk felhozni a témát, így tehetjük meg:

• meséljünk olyan történeteket, amelyekben ép és fogyatékossággal élők együtt visznek véghez valamit, segítik egymást – együttműködve egymással. Számos ilyen könyv, rajzfilm létezik már, de mi is kitalálhatunk szereplőket, akikkel csemeténk azonosulni tud. 
• beszélgessünk a környezetünkben élő, értelmi vagy mozgáskorlátozott emberekről, legyen szó az utcán közlekedő látássérültről vagy a szomszéd bácsiról, aki kerekesszékbe került, de a fizikai korlátokon túl ugyanaz a kedves, okos, vicces öregúr maradt. Ha jó viszonyban vagyunk velük, el is beszélgethetünk velük arról, milyen hozzáállás lenne számukra a legjobb a többiektől, és ezáltal mi is tudni fogjuk, hogyan viselkedjünk velük.
• ha van olyan játékunk, amiben van sérült figura, máris adva van egy érzékenyítő szituáció, de szerepjátékkal mi is kitalálhatunk olyan helyzetet, ahol megjelenik fogyatékkal élő is.
• menjünk el együtt olyan eseményekre, programokra, ahol gyermekünk találkozhat értelmi vagy mozgássérült emberrel, megismerheti személyiségüket, gondolataikat, érzéseiket. Könnyen kiderülhet, hogy szemünk fényét is ugyanazok a dolgok érdeklik, mint korlátozott társát, és különbözőségeik dacára könnyen megtalálják a közös hangot. Az ilyen eseményeken részt vevő fogyatékosok nyitottak a kérdésekre, szívesen válaszolnak és ismertetik meg mindennapjaikat az érdeklődőkkel, megbeszélhetik, mivel tudják segíteni a korlátok leomlását. De sokszor a tanulság egyszerűen csak annyi, hogy mindenféle szánalom nélkül éljünk együtt teljes természetességgel.

A kép forrása: Magyar Paralimpiai Bizottság