Hogyan állítsunk fel szabályokat úgy, hogy azok működjenek is?

• Szerző: PMM

Hogyan állítsunk fel szabályokat úgy, hogy azokat a gyerek be is tartsa? Válaszok a cikkben.

A szabályok a család számára és a gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontosak: tartást és igazodási pontot nyújtanak, megkönnyítik az együttélést, általuk elkerülhetők a felesleges konfliktusok. De hogyan állítsunk fel szabályokat úgy, hogy azok működjenek is? Cikkünkben ezt részletezzük.

Túlzott szigor, túl nagy szabadság a gyereknek - egyik sem jó

Szakértők egyetértenek abban, hogy sem az autoriter, sem pedig a liberális gyermeknevelés nem kedvező a gyermek fejlődése szempontjából. Az erőszakmentes gyermeknevelést nem lehet elégszer hangsúlyozni, mint ahogy az is bebizonyosodott, hogy a túl laza szabályrendszer egy idő után feszültséghez, indulatok kirobbanásához, végül akár agresszióhoz vezethet. Mint a legtöbb esetben, gyermeknevelés során is az aranyközépút tűnhet a legjobb megoldásnak, amely kellő szabadságot nyújt a gyereknek, de a rend, fegyelem betartására is képes felkészíteni a gyereket.

A kisgyerekek örülnek a szabályoknak

Teljesen mindegy, hogy minek a betartatásáról van szó, ez lehet étkezés körüli szabály, rendrakás a gyerekszobában, kütyühasználat vagy tévénézés - tudnunk kell, hogy a szabályok igazodási pontot jelentek a gyerek számára. Olyanok, mint a jelzőtáblák az utakon, amelyek jelzik, hogy "eddig tartott az út, és itt vége".

Ha a gyerek tudja, hogy meddig terjed az ő szabadsága, akkor nem próbálja meg állandóan feszegetni a határait, könnyebben együttműködik, és ezáltal elkerülhetők a veszekedések.

A gyerek sokszor még örül is a biztonságot nyújtó szabályoknak. Gondoljunk csak arra, amikor a homokozóban az egyik gyerek lelkesen felsorolja a másik kisgyereknek, hogy mik az aktuális játékuk szabályai. Egyetértenek, és annak megfelelően játszanak.

Természetesen nem szabad, és nem is kell minden apróság miatt szabályokat kialakítani, csak azokra a helyzetekre kell koncentrálni, amelyek biztosan konfliktushoz vezetnek.

Ennek kapcsán a következőt gondoljuk végig:

1. Mi az, ami mindig kiabáláshoz, veszekedéshez vezet, vagy ami belőlünk a legtöbbször vált ki dühöt? Nem kel ki időben a gyerek reggel az ágyból? Nem pakol el a szobájában egyedül? Válasszuk ki ezek közül azokat, amelyek a legtöbb feszültséget váltják ki belőlünk, de tartsuk szem előtt azt is, hogy a gyerek nem lehet tökéletes minden területen.

2. Mi a legfontosabb számodra az adott szituációban? Mi az, amit elvársz a gyerektől?

3. Milyen új intézkedéseket lehet bevezetni? Milyen szabály lehet megoldás az adott helyzetre?

Hogyan érti meg a gyerek a legkönnyebben az új szabályokat?

Először magunknak tegyük fel a fenti kérdéseket, és csak azután üljünk le a gyerekkel beszélgetni.

Amikor már a tisztázó beszélgetésnél tartunk, akkor:

érthetően és világosan kommunikáljunk, egyszerű szavakat használjunk, és ismételjük meg gyakran, hogy mi az, amit szeretnénk, ha megtenne. Amíg beszélünk, nézzünk a gyerek szemébe, és igyekezzünk komolynak mutatkozni.

A gyerek akkor fogja betartani a szabályokat, ha érti, tudja, hogy mi annak az értelme. Például: amikor hazaérünk, akkor eltesszük a cipőket a helyére, különben csak elesünk az útban heverő cipőkben.

Miután a gyerek megértette a szabályt, még egy fontos lépésre szükség van: a szabályokat következetesen be kell tartani és tartatni, különben semmit nem érnek! Ha mi felnőttek folyton megszegjük a saját magunk állította szabályokat, akkor hogyan várhatjuk el, hogy a gyerek betartsa azokat, és komolyan vegye? Bármilyen nagy is a kísértés, ami tegnap tilos volt, azt nem lehet ma kivételes okokból megengedni.

Fotó: freepik.com