A brit sajtóban nemrégen megjelent egy írás, amely azt taglalta, hogy vajon át kell-e engednie egy 5 éves kisgyereknek a helyét a zsúfolt buszon egy idősebb utas számára. A megosztó témát hazai szakértők segítségével mi is körbejártunk.

Az időközben médiaüggyé vált eset onnan pattant ki, hogy William Hanson brit protokoll szakember úgy látja: egy 5 év feletti gyereknek nem csak az időseknek kellene átadnia a helyét a buszon, hanem még a felnőtteknek is. A szakértő nem rejtette véka alá a véleményét, hanem közzé tette azt a Twitteren.
A posztja legfőképpen felháborodást és heves vitát váltott ki. A szakértő szerint ugyanis minden esetben illik átadnia a kisgyereknek a helyét a tömegközlekedési járművökön, a kisgyerekes szülők szerint pedig nem - ők legfőbb indokként azt hozták fel, hogy egy 5 éves gyerek még csak alig tud kapaszkodni egy mozgó-fékező buszon, ezért nem is kell feltétlenül előzékenynek lennie.

Az eset kapcsán hazai szakembereket is megkérdeztünk a témában, akik közül volt, aki úgy látta, az egész ügy nem más, mint vihar a biliben; és volt, aki görbe tükörként értelmezte a hétköznapi szituációt.

"Ami íratlan szabály volt néhány évtizede, az ma már nem érvényes"

Óriási változáson megy keresztül a viselkedéskultúra. Mindenki a maga érdekét nézi, és nem igazán foglalkozik a másikkal, sem a korával sem az állapotával. Ami íratlan szabály volt néhány évtizede, hogy a nagyobb gyerek nem ült le, hanem átadta a helyét az idősebbnek, rászorulónak, az sajnos ma már nem érvényes. A kisgyerekes szülőnek a következőt kell megtanítania a gyerek számára: az, hogy át kell-e adnia a felnőtt vagy idős számára a helyet vagy sem, igenis helyzetfüggő.

"Nem minden 5 éves gyereknek biztos az egyensúlya"

Ugyanakkor egy 5 éves gyereknek lehet akár gyenge az egyensúlya, ami miatt nehéz lehet biztonságosan megállnia a buszon, főleg, hogy sok kapaszkodó magasan, a gyerek számára elérhetetlen helyen található. Ha másért nem, akkor már csak ezért nem kell a szülők feje felett azonnal pálcát törni.

"A megoldásra kell fókuszálni"

Egy biztos, tanácsos ilyen estekben a megoldásra fókuszálni, mintsem az elvárásokra. A kinek-mikor-mit kell csinálnia inkább csak problémákat szül, mintsem az együttműködést segítené. "Emlékszem, 6 éves voltam, amikor az iskolába busszal jártunk, így utaztunk minden reggel a közeli városba. Egy alkalommal átadtam a helyem egy idős bácsinak, aki aztán az ölébe vett, és az úton végig mesélt nekem" -  emlékszik vissza saját élményére a szakértőnk. Az már megint más kérdés, hogy egy mai szülő ennek a megoldásnak mennyire örülne...

"Könnyen ítélkezünk mások felett" 

Az idősekről, várandósokról és kisgyermekkel utazó anyák esetén a mai közgondolkodásban nincs megkülönböztetés vagy sorrend, elfogadott tény, hogy előzékenyen kell bánni velük. Miért? Az egyikkel azért, mert idős korára való tekintettel feltételezzük, hogy beteg, fáradt, nem tud stabil tartást felvenni egy fékezésnél, lassabb a reakció ideje. A várandós anya szintén hamar elfárad. A kisgyermekkel utazó anya, főképp, ha babakocsival utazik, nagyobb biztonságban érzi gyermekét, ha a gyermek ül.

Ezek az egyéni érdekek könnyen csapnak át konfliktusba, mert ütközik más egyén érdekével. Innentől kezdve pedig kezdetét veszi a támadás, védekezés, magyarázkodás… Tehát ítélkezünk. Leginkább mások felett, mert nem úgy cselekedtek, ahogy mi elvártuk; és akkor az már nem lehet jó.
Ezek után felvetődik a kérdés: ki és milyen alapon akarja eldönteni, hogy a tömegközlekedési járművön egy 5 éves gyereknek van joga ülni vagy egy idős embernek? Lehet, hogy aki hamarabb ért oda?

Fotók: Freepik
Szakértők: Berényi Zsuzsa mozgásfejlesztő pedagógus, Kovács Kinga életvezetési tanácsadó, Tiba Csaba pedagógus, Tóth Tünde gyógypedagógus.