A dán gyerekek boldogabbak - Mit csinálnak a dán szülők másképp?

• Szerző: Papás Mamás Magazin

Boldog gyerekből boldog felnőtt lesz. Boldog felnőttek pedig boldog gyerekeket nevelnek - és így tovább.

Majdnem 40 éve Dánia a legboldogabb ország az OECD államok közül, sőt, a World Happiness Report hasonló értékelése is rendszeresen a dobogó legmagasabb fokára emeli ezt a kicsi, de annál boldogabb országot.
De mitől annyira boldogok a dán emberek? A jól kiépített szociális háló miatt? Vagy a kormányzás az oka? Netán szeretnek otthonos, kényelmes házaikban élni? Az okokat mindenesetre biztosan nem a hosszú, sötét téli napokban és a magas adókulcsokban kell keresni.

Jessica Joelle Alexander und Iben Dissing Sandahl szerzőpáros könyvükben, a "Miért boldogak és kiegyensúlyozottak a dán gyerekek" megadják a magyarázatot, szerintük az okokat a dán gyermeknevelésben kell keresni, amely tartós boldogságot eredményez. Az amerikai-dán szerzőpáros évekig kutatta a nevelési koncepciókat és azok hatásait, és rájöttek a nagy titokra:

Boldog gyerekből boldog felnőtt lesz, aki ugyancsak boldog gyereket nevel majd, és így tovább.

A dán szülők másképpen állnak a gyerekekhez, mint a többi európai országban.
A dánok ösztönösen tudják, hogy a saját viselkedésükkel kell példát mutatniuk a gyerekeiknek, ha valamit elvárnak tőlük. A dán apukák és anyukák nem elsősorban sikeres gyerekeket akarnak nevelni, hanem rugalmas embereket, akiknek saját belső iránytűjük van - ez egy életen át vezeti őket.

Ha egyszerűen akarjuk összefoglalni, akkor arról van szó, hogy a szülők Dániában életre való képességeket adnak át a következő generációnak, hogy gyerekeik képesek legyenek önállóan boldogulni, megállni a helyüket a felnőtt társadalomban, képesek legyenek boldog kapcsolatokat kialakítani, és elégedettek legyenek az életükkel.

Önerőből történő építkezés
Szülők és tanárok ugyanazon értékekre összpontosítanak, mint a függetlenség, összetartozás, beilleszkedés, önértékelés és demokrácia. Jól tudják, hogy a gyerek iskoláztatása fontos ugyan, de a boldogságot nem elsősorban a jó teljesítményben, a jó képzésben látják.

A dán szülők megértették, hogy az a gyerek, aki külső kényszer miatt teljesít jól, aki az elismerést (értékelést) kívülről várja el, annak nem tud saját belső hajtóereje kialakulni.
Emiatt a szülők sok szabadteret engednek a gyereknek, nagy fokú bizalmat szavaznak meg nekik, és arra ösztökélik őket, hogy a problémákat önerejükből igyekezzenek megoldani.
A dán gyerekek ezáltal önállóan tudnak célokat kitűzni, könnyebben birkóznak meg a stresszel és rugalmasabbakká válnak.

De mi az, amit a dán szülők másképpen csinálnak, mint mi?

1. Tudják, mennyire fontos a gyerekeknek a szabad játék

Számtalan tanulmány született már arról, hogy maga a játék mennyire fontos, hogy megtanuljuk a stresszt kivédeni. A játék során a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy kipróbálják magukat, megismerjék a korlátaikat és értékes szociális kompetenciákat sajátítsanak el.

A legtöbb európai országban a gyerekek szabad játékra fordított ideje drasztikusan csökken azzal, hogy az iskolán kívül még különféle foglalkozásokra hordják őket a felnőttek. A dán szülők a leterhelés helyett a szabad játékot részesítik előnyben.

A híres neurobiológus szerint is az agy fejlődése szempontjából a legjobb dolog, ami egy gyerekkel történhet az az, ha hagyjuk őt teljes elmélyültségben játszani.

A dán szülők amennyit csak lehet, engedik a gyereket szabadon játszani, nem avatkoznak bele a gyerek gondtalan játékába, ugyanis minden kívülről érkező értékelés, felesleges beleszólás korlátozza a játék önfeledt folyamát - a felesleges beleszólással azt is elvesszük a gyerektől, hogy maga jöjjön rá megoldásokra, saját maga hozzon meg felismeréseket.

A játéknak olyan nagy elismerése van Dániában, hogy azt még az iskolák is "komolyan" veszik, pedagógusok egybehangzó véleménye az, hogy a gyerek számára fontos, hogy elsősorban gyerek lehessen, és eleget játszhasson.
Az oktatás 14 órakor befejeződik, miután a gyerekek a napközibe mennek, ami játékkal kezdődik.

2. Tudják, hogyan kell a gyereket dicsérni úgy, hogy kialakuljon a gyerek önbecsülése

Az, hogy miként dicsérjük meg a gyereket, több dologtól függhet: egyrészt figyelembe kell venni, hogy az új kihívásokkal szemben hogyan viselkedik, másrészt mennyire támaszkodik a saját képességeire. Paradox módon a túlzásba vitt dicséret hosszú távon az önértékelést korlátozza, mint sem fejlesztené.

Ha egy gyereket feleslegesen és túl sokat dicsérünk, akkor elkezd visszakozni, saját gondolkodásmódot kialakítani. Számára onnantól kezdve már csak az lesz a fontos, hogy hogyan ítéli meg őt a környezete: ügyes vagy ügyetlen kategória létezik számára. Gyakran már bele sem mer vágni új kihívásokba, nehogy rossz értékelést kapjon, és ne kelljen magát ügyetlennek éreznie.

A túldicsért gyerekek azt is gondolják, hogy csak azoknak kell igyekezniük, akik "ügyetlenek". Nem akarják elveszíteni a korábban már jól kialakított "ügyes státuszt". Tanulmányok léteznek erre a jelenségre: a túldicsért gyerekek hajlamosabbak a füllentésre.

Ehelyett a gyerekeknek szükségük van: egyszerű, becsületes, helyzettől függő dicséretre. Soha nem a gyerek intelligenciáját kell dicsérni (de okos vagy!), vagy a tehetségét, hanem mindig a teljesítményét, az elvégzett munkát, hogy valamit véghez akart vinni, hogy küzdött a célért, a kitartását és, hogy mennyi sokat tanult az esetből, esetleg egy korábbi hasonló helyzetből.

Ha ez utóbbi módszerrel dicsérjük a gyerekeket, akkor egy tanulásorientált gondolkodásmódot alakítunk ki náluk. Megértik, hogy érdemes erőfeszítéseket tenniük, mert a fáradozásaik igenis hozzájárulnak a fejlődésükhöz. Az agyra, mint "izomra" kell tekinteni, ami sorozatos próbálkozások által fejlődik, csiszolódik.

Ezek a gyerekek megtanulják azt, hogy a kudarc nem az ellenségünk, hanem a barátunk, ami hasznos tapasztalatokkal szolgál. Ezek a gyerekek később olyan felnőttek lesznek, akik ahelyett, hogy feladnák a küzdelmet, még inkább fokozzák erőfeszítéseiket.

A cél alapvetően az, hogy a gyerek megtanulja: az értékelésnek (dicséretnek) nem elsősorban kívülről kell érkeznie, hanem az elvégzett munka megbecsülésének (önértékelésnek) belülről kell fakadnia.

Egy dán szülő nem úgy dicséri meg a gyerek rajzát, hogy "Milyen szép! Milyen ügyes vagy!", hanem őszintén elmondja azt, mi az, ami a rajzban különösen megfogta, és mi az, amin majd legközelebb érdemes javítania.

3. A szülők lazák maradnak

A dán gyermeknevelés alapvetően a demokrácia elveire épül. A dán szülők a családon belül világos szabályokat állítanak fel, amit a gyerekektől elvárnak, és amit a gyerekekkel betartatnak, és nem engedik, ha a gyerekek ezeket a szabályokat "tesztelgessék".

A szülők a gyerekeikről alapvetően pozitívan gondolkodnak. Mit értünk ezalatt?
A 2-3 éves kor környékén megjelenő önállósodási folyamattól nem kétségbe esnek, hanem pozitív folyamatként üdvözlik, ezekre úgy tekintenek, mint természetes fejlődési lépcsőkre, amire a gyereknek szüksége van az egészséges fejlődéshez.

A dán szülők nem üvöltöznek a gyerekekkel, nem osztogatják a pofonokat. Arrafelé úgy tarják, hogy a szülők tiszteletükkel nevelnek. Tiszteletet azonban nem csak a gyereknek kell mutatnia a szülő felé, hanem az a gyerekeknek is jár.
Egy dán szülő nem megfélemlítés eszközeivel, hatalmi harcokkal, indulatkitörésekkel nevel, hanem barátságos határozottsággal.

Ez az oka annak, hogy a dánok még felnőtt korukban is szívesen töltenek időt szüleikkel, családi környezetben élik meg a híres hygge érzetét. Ez egy fontos kulcsa a boldogságuknak és egy csodálatra méltó tradíció is egyben, amit a világon minden embernek érdemes lenne megtanulnia.

Forrás: Külföld
Fotó: Freepik