A nárcisztikus felnőttek sajátossága, hogy imádják önmagukat, önző módón viselkednek és másokkal.

Milyen a nárcisztikus gyerek?
A nárcisztikus gyerekek pedig jellemző, hogy szeretik, ha környezetük őket elsőrangúként észleli és kezeli. Általában azt gondolják magukról, hogy nem követnek el hibákat, illetve folyamatos dicséretet várnak másoktól.
Tehetségüket és teljesítményeiket túlértékelik, és arról fantáziálnak, miként használhatják fel mindezeket az irányítás, a hatalom gyakorlásához, illetve miként tudnak ezek által további elismerésre szert tenni. Még akkor is, ha átlagos a teljesítményük, önmagukról azt gondolják, hogy ők átlag felettiek.

A helytelen dicséret árt a nárcisztikus gyereknek

Nárcisztikus személyiség úgy tud kialakulni, ha:

1. Maguk a szülők is nárcisztikusak, tehát magukat különlegesnek tartják, és ugyanezt a gondolkodásmódot adják tovább a gyermeküknek.

2. Ha a szülők a gyereküket túlzóan dicsérik, vagy túlzó módon kritizálják. Mindkét eset erős énközpontúságot tud előidézni.

A nárcizmus tehát nem örökölhető, hanem a környezet, különösen a szülők viselkedése befolyásolja. A gyermek egészséges önértékelésének kialakulásához a szülőknek szeretniük és értékelniük kell gyermeküket. Azonban a gyereket mások fölé helyezni, kontra produktív is lehet. Ugyanígy a túlzott kritika hosszú távon károsíthatja a személyiségfejlődést.

A szülők dicsérete alakítja ki a gyerekben azt, hogy magáról és másokról hogyan gondolkodjon. Állandóan csak dicsérni a gyereket: teljesen rossz út. A dicséret azért annyira széles körben elterjedt módszer a szülők körében, mert egyesek a dicséretet felcserélik a szeretettel, ám a rossz dicséret leginkább csak a nárcisztikus személyiségjegyeket hívja elő.

Tanulmányok rámutattak arra, hogy azon gyerekek, akiknek a szülei magukat okosabbnak, szebbnek és különlegesebbnek képzelték másoknál, náluk később nárcisztikus tendenciák voltak felismerhetők.

A gyerekek nem kérdőjelezik meg a szülők kijelentéseit

A nárcizmus kialakulásáról szóló tanulmányban több mint 500 gyermektől kérdezték meg, hogy jobbnak, szebbnek vagy okosabbnak tartják-e magukat kortársaiknál.
A vizsgálatba a szülőket is bevonták, akik ugyanazokat a kérdéseket kapták meg.

Gyakori eredmény az volt, hogy:

amikor a szülő a gyermekét különlegesnek, okosnak vagy szépnek gondolta, a gyermek ugyanígy nyilatkozott magáról.

Ennek oka nyilvánvaló: a gyerekek alig kérdőjelezik meg a szüleik véleményét. Amikor azt mondják, hogy ők kivételesek, a gyerekek ezt el is hiszik, aminek extrém kimenetele: amikor egy ilyen gyermek személyisége nárcisztikus irányba kezd elmozdulni.

Igazi nárcisztikus személyiségzavar azonban csak a lakosság körülbelül 1 százalékánál fordul elő, illetve a fiúkat háromszor nagyobb valószínűséggel érinti, mint a lányokat.

Szülői felelősség

A gyermekeknek meg kell tanulniuk szüleiktől, hogy ne csak önmagukat hasonlítgassák össze másokkal, hanem reálisan mérjék fel saját erősségeiket és gyengeségeiket. Az, hogy társaiknál jobbat tudnak csinálni, még nem jelenti azt, hogy magasabb rendűek lennének, mint ők.

5 jel, amiből kiderül, hogy a gyereked nárcisztikus-e

1. Azt hiszi, hogy tévedhetetlen

A nárcisztikus gyerek meg van győződve arról, hogy tévedhetetlen. Általában a gyermekeknek sokszor van gondjuk az egészséges önbizalom kialakításával, ezért a szülők hajlamosak: „Olyan okos vagy!” - jellegű dicséreteket tenni, hogy az önbizalmukat erősítsék. A túláradó dicséretek helyett azonban a gyermeknek meg kellene tanulnia hibázni. Ellenkező esetben nem fogja megérteni, hogy teljesen rendben lévő, ha az emberek megpróbálnak dolgokat, és időnként kudarcot vallanak. Csak az tud fejlődni, aki hibázik.

2. Nem fogadja el a kritikát

A kritikát mindenki nehezen viseli. Természetesen nem kell minden kritikával foglalkozni, de vannak esetek, amikor igenis komolyan oda kell rá figyelni. Azok a gyerekek, akik azt hiszik, hogy nekik mindig igazuk van, hajlamosak a nárcizmusra.
A kritika elfogadása már a szülőnél kezdődik, a nárcisztikus gyerekek szüleinek arra kell ügyelniük, hogy odafigyeljenek arra, ha a saját gyermeküket bírálat éri. A nárcisztikus gyerek viselkedését erősíti, ha azt látja a szülőktől, hogy mások véleményét figyelmen kívül hagyja.

3. Felsőbbrendűnek érzi magát a gyerek a többi gyerekhez képest

Bár újabban sok fórum azt sulykolja, hogy ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, alapvetően ez egy teljesen természetes emberi sajátosság. A gyerekek is összehasonlítják magukat a többi gyerekkel. Ha a szülők a gyerekben azt az önképet erősítik, hogy ők jobbak, szebbek, okosabbak, mint mások, akkor az a nárcisztikus hajlamú gyerek számára káros.

4. "Más" gyerekekről lenézően nyilatkozik

A nárcisztikus gyerek nemcsak önmagát tartja jobbnak, hanem azért, hogy folyamatos megerősítést kapjon, úgy érzi, hogy az eltérő kinézetű, megjelenésű, ruházatú gyerekeket állandóan ki kell gúnyolnia.

5. Nem tűri a kritikát

Nem csak ő kritizál állandóan másokat, hanem azt sem tudja elfogadni, ha őt kritizálják. Ez abból táplálkozik, hogy a szülők általában burokban tartják a gyermeküket, és minden hibára utaló megjegyzést elhárítanak - így gyerek azt gondolja, hogy mindent jól tesz.

Hogyan kezeljük a nárcisztikus gyereket?

Sok mindent tehetünk, ha úgy érezzük, hogy a gyerek túlzottan önimádó, önző vagy lekezelő másokkal szemben.

1. Adjunk a gyereknek sok szeretet. A túlzott dicséret helyett figyeljünk oda arra, hogy mi az, amire a gyereknek valóban szüksége van.

2. Hagyjuk, hogy kisebb hibákat elkövessenek a gyerek, és ne kényeztessük őt csak azért, mert lelkiismeret-furdalásunk van.

3. Bízzunk jobban a saját gyermekünkben. Ha már valami jól megy neki, akkor azt dicsérjük meg, mindig emeljük ki az erőfeszítéseit.

4. Gondoskodjunk róla, hogy a gyermekünk "jó" társaságba kerüljön. A kispajtásoktól szerzett kritika által a gyermek könnyebben megtanul empatikus lenni a saját kortársaival.

5. Fektessünk le egyértelmű és világos szabályokat, amihez a gyerek könnyen tud igazodni.

6. Legyünk őszinték a gyerekkel, ha nem viselkedik megfelelően a kortársaival. Tanítgassuk arra, hogy nem csak ellenszolgáltatásért cserébe teszünk másokért jót.

7. Szülőként mutassunk jó példát a kritikával-kritizálással kapcsolatban. Ha saját magunkat hibátlannak és tévedhetetlennek tüntetjük fel, akkor ezt a viselkedést a gyerek is könnyen átveszi.

Van az a pont, amikor mi szülők a nárcisztikus személyiségjegy kezeléséhez már kevesek vagyunk, és nem elég a támogató otthoni légkör. Forduljunk bátran szakemberhez, aki körültekintő és szakszerű, általában játékos terápiákkal terelgetik a gyerekeket megfelelő irányba.

Forrás: Külföld
Fotó: Freepik