A legtöbb szülő íratlan szabálynak veszi, hogy minél többet dicséri a gyermekét, annál jobbat tesz vele, mondván, ezáltal a gyerek önbizalma fejlődik. De sajnos ez az elképzelés már régóta megdőlt.

Több tudományos kutatás rávilágított arra, hogy nem a dicséret gyakorisága, hanem a dicséret milyensége az, ami valójában számít. Ha fordítva vesszük: a túlzásba vitt dicséret akár árthat is.
Rendkívül fontos, hogy tudatosak legyünk a szavaink megválasztását illetően, hiszen amit mondunk nekik, bevésődnek a lelkükbe, ahogy kommunikálunk velük, az lesz később az ő belső hangjuk. Szülők, tanárok és gyerekekkel foglalkozó szakemberek szavaikkal erősen tudják befolyásolni a gyerekek gondolkodásmódját.

Dr. Carol Dweck két csoportra osztotta a gyerekeket gondolkodásuk, illetve az általuk szerzett tapasztalataik alapján.

Szerinte a "berögzött gondolkodásúak" azt hiszik, hogy az intelligencia, a személyiség, kreativitás született jellemzők, amiket nem tudnak befolyásolni.
Ők azok a gyerekek, akik úgy ítélik meg a körülöttük lévő világot, hogy mindegy, hogy mennyi tanulnak, vagy mennyit fáradoznak, a dolgokon nem tudnak változtatni. Úgy tartják, hogy a lehetőségeik korlátosak, ezért kerülik a kihívásokat.

Ezzel szemben, azok a gyerekek, akik "fejlődési gondolkodásúak", az agyukra, mint fejlődő izomzatra tekintenek, ami folyamatos növekedésre képes. Ők azok, akik nem sajnálják az áldozatokat, az időt, a fáradozást egy cél érdekében, mert tudják, hogy az a képességeik fejlődéséhez vezet. Éppen ezért keresik a kihívásokat, és teljesen más az élet nehézségeihez való hozzáállásuk.

Dr. Carol Dweck egy kísérletet végzett 4 éves gyerekekkel, akikre ráhagyta a döntést, hogy milyen puzzle-t szeretnének kirakni: olyat, amit jól ismernek (könnyűt), vagy olyat, amit még nem (nehezet).
Az eredmény pedig: a "berögözött gondolkodású" gyerek, hogy a kudarcot elkerüljék, a könnyebb verziót választották. Számukra a sikertelenség valóságos tragédia. Életük minden területén az elismerésre törekednek. Ezek a gyerekek inkább belemennek abba, hogy puskázzanak az iskolában, csak hogy ne gyűjtsenek be rossz jegyeket.

4 mondat, ami komolyan hat a gyerek pszichéjére

1. Olyan okos vagy!

Sok szülő hiszi, hogy ezzel a dicsérettel jót tesz. Ugyanakkor ez a mondat könnyen bizonytalanságot szül. Annak a gyereknek, akinek újra és újra elismétlik, hogy milyen intelligens, egy idő után azt fogja gondolni, hogy nincs befolyással a saját értelmi képességeire.
Nem fogja tudni, hogy az intelligenciáját hogyan csiszolhatja, de azt már felfogja, hogy rengeteg mindent nem tud. Ezután azon kezdenek el aggódni, hogy a szülei rájönnek, hogy ő mégsem olyan okos, mint azt feltételezik róla. Fél, hogy kudarcot vall.

Helyette mondjuk inkább ezt: "Már el tudsz számolni százig. Milyen sokat tettél ezért, és látod, sikerült! Gratulálok!"

Miért?
Ennél a dicséretnél a gyerek azt fogja érezni, hogy a teljesítménye attól függ, hogy milyen sok időt fordított a tanulásra. Megérti, hogy a képességeit mindig lehet tökéletesíteni, megtanulja, hogy a fejlődése egy folyamat. Ő lesz az, aki emiatt keresni fogja az újabb kihívásokat, az újabb tanulnivalókat.

2. Jól csináltad! Ügyes voltál!

Ez az a mondat, amit csak akkor szabadna mondanunk a gyereknek, ha valóban igaz is.
Ha például a szülők vagy a tanárok úgy dicsérik meg a gyerekeket, hogy érzik, ezt most nem érdemelték volna meg, akkor azonnal elkezdenek gyanakodni: talán azért dicsérnek meg, mert gyengébb vagyok, mint a többi? Ez pedig nem túl motiváló egy gyerek számára.
Ráadásul ez a dicséret nem pontos, mert nem magyarázza el, hogy mit tett jól a gyerek, vagy, hogy mit tanulhat a helyzetből a következő alkalomra.

Ilyesmi lenne egy jó dicséret: "Ezen a képen most igazán szépen festetted meg a felhőket!"

Miért?
Biztosan találunk olyat a gyerek munkájában, alkotásán olyat, amit meg lehet dicsérni. Ez arra ösztökéli majd a gyereket, hogy jó az irány, amin halad, és kis gyakorlással fejlesztheti a képességeit.

3. De ügyes vagy, hogy odaadod másnak a játékaidat!

Ha folyton megdicsérjük a gyereket, hogy megosztja a játékait másokkal, vagy, hogy másnak is ad kekszet, akkor az oda vezethet, hogy csak akkor legyen adakozó, ha azt a szülők látják. Miért lenne barátságos, ha nem látja senki, aki őt ezért megdicsérné - gondolja magában.

Ehelyett ez lenne a helyes mondat: "Nézd csak, hogy örül neki a kislány, hogy a te a babáddal játszhat!"

Miért?
Ezzel a mondattal azt tanulja meg a gyerek, hogy milyen következménye lehet egyes cselekedeteinek. Ez a dicséret sokkal nagyobb motiváció számára, hogy a pozitív viselkedését máskor is megismételje.

4. 90 százalékosra írtad meg a matekdolgozatot, te igazán tehetséges vagy!

Ha a gyerek sok hasonló megerősítést hall, akkor azt gondolja, hogy a tehetség az valami olyan, amire nincs ráhatásunk. Ha pedig ez így van, akkor minek erőlködni, minek többet gyakorolni a következő dolgozatra? Ha a következő matek dolgozatnál a gyerek ráadásul rossz jegyet kap, akkor össze is lesz zavarodva, és szégyelni fogja a teljesítményét.

Helyette ezt mondd: "90%-ot írtál. A legjobb úton vagy ahhoz, hogy tényleg tudd a matekot!"

Miért?
Ezzel arra motiváljuk a gyereket, hogy a maradék 10%-ot is meg akarja érteni, hogy dolgozzon a teljes sikerért, hogy mindent megértsen a tanulnivalóból.

Összességében elmondható, hogy a túl sok dicséret nem szolgája a gyerek fejlődését. Azok a gyerekek, akiket túl gyakran dicsérnek, elbizonytalanodnak. Nem fogják vágyni a kihívásokat, félni fognak a kudarcoktól, nem tudják saját gondolataikat, véleményüket kinyilvánítani. A túlságos dicséret függőséghez vezethet, ami egészen a felnőttkorig kihatással lehet bárkire.

Fotók: Freepik
Forrás: Huffington Post