Szenzoros integrációs zavar (SPD) tünetei gyerekeknél

A szenzoros integrációs zavar - újabb elnevezése a szenzoros feldolgozás zavara (Sensory Processing Disorder, SPD) a definíció szerint azoknál áll fenn, akik nem képesek megfelelően feldolgozni sem a környezetből, sem a saját szervezetükből származó ingereket.

A szenzoros integrációs zavar elméletét a 70-es évek elején dolgozta ki Anna Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus. Elméletének lényege, hogy a szenzoros (szenzomotoros) integrációs zavar esetében az agy nem képes megfelelően funkcionálni, ami különféle magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási zavarokhoz vezethet. A. J. Ayres feltételezése csupán elmélet, és kísérleti adatok, tapasztalatok nem támasztják alá. Általánosságban beszél az "agyról", holott viszonylag pontos ismereteink vannak az érzékelés agykérgi feldolgozásáról, ezek a modern agyvizsgáló módszerekkel követhetők. Ilyen adatokat azonban Ayres munkáiban nem találunk.

Szenzoros integrációs zavar tünetei

1. Alacsony vagy épp túl magas az ingerküszöb

Alacsony vagy épp túl magas az ingerküszöb bizonyos ingerekkel szemben, mint hallás, tapintás, látás, mozgás stb.

Számtalan viselkedésbeli furcsaságot tapasztalhatunk: a kisgyerek retteg a porszívó hangjától, vagy hisztérikus sírásban tör ki, ha festékes lesz a keze. Zavarja az ölelés, a puszi egy szeretetteljes arcsimítás vagy épp túlzottan gyakori, erős testkontaktusra, fájdalomra vágyik, ezért verekszik, üt, erősen nekiszalad a társainak.

Mindannyian ismerünk olyan ovisokat, akik állandóan panaszkodnak az óvó néninek vagy óvó bácsinak, mert egy egyszerű érintést, kisebb lökést már bántalmazásnak élnek meg.
Jellemző még ezekre a gyerekekre, hogy túlzottan érzékenyen reagálnak bizonyos anyagok, ruhák érintésére: nem bírják a sálat elviselni a nyakukon, idegesíti őket a gyűrődés az ágyneműn, messze elkerülnek bizonyos játékokat, például rezgő játékok.

2. Túl gyors vagy túl lassú aktivitás

Az aktivitási szint eltér korosztályában elvárttól, túl gyorsak vagy épp túl lassúak a többiekhez képest.

3. Mozgásfejlődéssel kapcsolatos problémák

Zavart tapasztalhatunk náluk a nagymozgásban és a finommotorikában is. A szenzoros integrációs zavarban szenvedő gyerekeknél gyakoriak a koordinációs zavarok, az ügyetlenség a mindennapos tevékenységvégzés során, például gyakori esések, és jellemző tünet lehet a lábujjhegyen járás. Testtartásuk sokszor bizonytalan, és ha egy-egy új mozgássort kell megtanulniuk, nehézségekbe ütköznek.

4. Nyelvi zavarok

Alacsony nyelvi készségek, beszédértési zavarok és megkésett beszédfejlődés.

5. Félelem a magasságtól, a térben mozgástól

Ezek a gyerekek nem mernek a mászókára mászni, félnek a hintázástól, és valósággal rettegnek, ha a szülők feldobós-elkapós játékot játszanának velük. Komoly nehézséget jelenthet számukra a térben való mozgás, a helyváltoztatással kapcsolatos feladatok.

6. Nehézségek a társas érintkezésben, a kommunikációban.

7. Figyelemzavar

A figyelem túlságosan impulzív, hamar elterelődik, tanulási nehézségek: a szenzoros integrációs zavarnak köszönhetően a gyermek túl gyorsan belefog új feladatokba, játékokba, nem köti le tartósan semmi. Viselkedését nehezen szabályozza. Az iskolában ő lesz a tipikusan "problémás" gyermek.

8. Nehézségek az öltözködésben, tisztálkodásban és étkezésben

A cipő fel-és levétele, az evőeszközök használata, a fogmosás elsajátítása vagy akár maga a szobatisztaság is problémás lehet ezeknél a gyermekeknél.

SPD - még nem diagnosztikai kategória

A fent felsorolt tünetek többsége valójában nem tünet, hanem a teljesen normális, egészséges gyerekek közötti egyéni különbségeknek, a fejlődési ütem különbözőségeinek köszönhetőek. Az, hogy a porszívó hangjától való félelmet, vagy a mászókától való (minden második gyereknél tapasztalható) idegenkedést, vagy a lábujjhegyen járást kórosnak nyilvánítják, egy nagyon veszedelmes és ijesztő tendencia, a medikalizáció következménye.

A medikalizáció örvén a gyerek viselkedésének egyre több változatát nevezik ki kórosnak, esetenként visszaélve a szülői bizonytalansággal.
Ayres azóta jó néhány könyvet írt, a témának jelentős irodalma van. A kritikai tárgyú cikkek száma - ahogyan ez már lenni szokott – szerényebb.

Érdemes azonban tudni, hogy az Amerikai Gyermekorvosi Társaság (American Acadeny of Pediatrics, AAP) megállapítása szerint a szenzoros feldolgozás zavara (SPD) diagnózisának nincs általánosan elfogadható háttere, ezért nem használható diagnosztikai kategóriaként. A SPD-t korrigáló szakembereknek pedig - az AAP ajánlása szerint - tájékoztatniuk kellene a szülőket, hogy a szenzoros integrációs terápia hatékonysága tudományosan nem bizonyított.

Forrás: Wikipédia