Constance Hall blogger magát rossz anyának tartja. Egy terapeuta egyszer mégis azt mondta neki: ha felmegy benned a pumpa, amikor a gyerekeid felidegesítenek, akkor az már jó jel.

Vannak pillanatok, amikor a gyerekeink az őrületbe kergetnek minket - ilyenkor feszültek és idegesek vagyunk. És vannak pillanatok, amikor lelkiismeret furdalásunk támad, és azt gondoljuk magunkban: ha jó anya vagyok, akkor pont a saját gyerekeimnek nem szabadna ennyire kikészíteniük engem.

Ezt az önmarcangolást jól ismeri Constance Hall ausztrál blogger is, aki 3 gyönyörű gyermeket nevel. Egy Facebook posztjában egyszer ki is írta magából az érzéseit, és bevallotta, hogy nem tartja magát jó anyának, mert nem tud elég türelmes lenni. Mígnem az anyuka nyilvánosságra hozta az alábbi történetet, amit azóta több mint 200 000-ren osztottak meg a Facebookon.

Nemrégen találkoztam a gyerekeim terapeutájával, akivel egy baráti ebédnél beszélgettünk. Egy ideig figyelt bennünket, majd így szólt: "Te annyira jó anya vagy!".
Ültem ott, és egy pillanatra úgy éreztem magam, mint akit hazugságon kapnak. Én egyáltalán nem érzem úgy, hogy jó anya lennék, mert a gyerekeim az őrületbe tudnak kergetni, és ilyenkor egy pillanat alatt elveszítem az önuralmamat. Aztán éjszaka az ágyban marcangolom magam, hogy miként tudnék türelmesebb lenni a gyerekeimhez másnap.
Erre a terapeuta barátnőm egy olyan meghökkentő választ adott, ami azóta sem megy ki a fejemből...

"A babák sírnak, mert így kommunikálnak. A kisgyerek üvöltenek, a gyerekek bömbölnek, a tinédzserek panaszkodnak, az anyák meg annyit mondanak magukban mielőtt megszólalnának, hogy ’a francba már megint’. Egyszerűen így kommunikálunk, és kész.
És tudod mit, Costance? Ez még mindig jobb, mint a csend.

"Én leginkább a hallgatag gyerekek miatt aggódom"

Számomra az a normális, ha egy lakás tele van kiabáló gyerekekkel, szájhúzogató tinikkel és ideges szülőkkel.
Én leginkább a hallgatag gyerekek miatt aggódom, és azok miatt a tizenévesek miatt, akik nem mernek hazamenni, és a szülők miatt is, akik szóba sem állnak a saját gyerekeikkel.
Te egy csöppet se nyugtalankodj Nem a gyerekeid kergetnek az őrületbe, mert a gyerekek előtt is már ilyen voltál."

Ezzel a terapeuta el is oszlatta az édesanyában a kételyt, mert rávilágított lényegre, hogy nem kell mindenáron szuperanyának lennünk, aki egész nap csak vigyorognak, mint a tejbetök. Semmi gond nincs azzal, ha a gyerekeink miatt idegesek leszünk. Az anyaság nem könnyű feladat, és senki nem várhatja el tőlünk, hogy tökéletesek legyünk. A lényeg, hogy törődjünk a gyerekeinkkel a jó napokon ugyanúgy, mint a rossz napokon.

"Nagy levegő! Jól csináljátok!" - fejezi be posztját a népszerű blogger. "Ne felejtsük el gyakrabban mondogatni magunknak. És ha lehet, akkor ezt kezdjük el még ma".

Mit mondanak ma a szakértők a „jó anyaságról”?

A mai pszichológiai szemlélet szerint a „jó anya” fogalma sokat változott az elmúlt években.

A szakemberek egyre inkább abban értenek egyet, hogy nem a tökéletesség számít, hanem az úgynevezett „elég jó szülőség”.

Ez azt jelenti, hogy egy jó anya:

• érzelmileg elérhető a gyermeke számára
• reagál a szükségleteire
• képes kapcsolódni, még konfliktus után is
• és igen, néha elfárad, hibázik, türelmetlen

A kutatások szerint a gyerekek számára nem az a legfontosabb, hogy a szülő mindig nyugodt és hibátlan legyen, hanem az, hogy biztonságos, őszinte kapcsolatban nőhessenek fel.

Miért érezzük ma ennyire, hogy nem vagyunk elég jók?

A közösségi média miatt sok szülő folyamatos összehasonlításban él.

A „tökéletes anya” képe:

• mindig türelmes
• mindig mosolyog
• mindig jelen van

A valóság viszont egészen más.

És pont ezért fontos az ilyen történetek szerepe:
👉 segítenek normalizálni az érzéseket
👉 csökkentik a bűntudatot
👉 visszahozzák a realitást az anyaságba

Miért fontos erről beszélni?

Az anyák jelentős része küzd bűntudattal és önkritikával. Az ilyen történetek segítenek abban, hogy:

• csökkenjen a szülői nyomás
• reálisabb kép alakuljon ki az anyaságról
• erősödjön az önelfogadás

Forrás: Külföld