Az egyik mesecsoportomból egy kislány anyukája azzal keresett meg, hogy a foglalkozásokon tudnánk-e valamiként érinteni az elmúlás témáját, ugyanis a szeretett dédmama elhunyt. Mivel egyébként is október vége felé jártunk, a következő alkalommal A mocsári manók meg az élet vize című szibériai mesét mondtam el a gyerekeknek, amely egy eredetmese arról, hogy miként váltak az emberek halandóvá. Ennek kapcsán hoztam szóba a témát. De miért pont az ősz a legalkalmasabb időszak arra, hogy a halálról beszélgessünk, és hogyan segíthetnek a szokások és a mesék a veszteségek feldolgozásában?