Még ma is sok gyerekorvos ajánlja, hogy a babákat "kontroll alatt" ugyan, de nyugodtan hagyjuk sírni elalvás előtt. Tény, a módszer meglehetősen ellentmondásos, de a legtöbb esetben működik. A kérdés csupán: milyen áron?
Kötődéssel foglalkozó vezető kutatók állítják: azzal, hogy a gyerek igényeinek szándékosan nem megfelelő választ adunk, a kötődéssel játszunk, éppen ezért a szülőket a következményekről is tájékoztatni kell.

Hagyjuk sírni a babát vagy ne? Pro és kontra érvek

"A kontrollált sírni hagyás" támogatói azzal érvelnek, hogy a csecsemők, babák megtanulják megnyugtatni magukat. És valóban, a kicsik egy idő után abbahagyják a sírást, és valóban elalszanak.
De létezhet olyan, hogy egy gyerek megtanul elaludni magától akkor, amikor mi magunk kényszerítjük rá őt az alvásra?
Mi történik ilyenkor valójában: belealszik a kimerültségbe vagy megtanította magát az elalvásra?

Az "Aludj jól, Kisbabám" című könyvben gyerekorvos szerzők elmagyarázzák, hogy mi is történik ilyenkor valójában, miért hagyja abba a baba az alvást:

A babák ilyenkor azt teszik, amit az összes emlősállat tesz, amikor reménytelen helyzetbe kerül: elhallgat. Felveszi a védekező pozíciót, amit azért alakított ki az evolúció, hogy ha már nem tudunk elfutni, elmenekülni, és nem tudunk megküzdeni az akadállyal, akkor a némasággal időt és energiát spóroljunk. A természet hosszú idők alatt megtanította nekünk azt is, hogy jobb, ha hangadással nem vonjuk magunkra még a ragadozók figyelmét is. Azaz, ha ezt a csecsemők esetében szeretnénk értelmezni, azt jelenti, hogy a kisgyerek nem azért nem sír, mert nyugodt, hanem mert védekezik. Nem az elalvást tanulja meg, hanem azt, hogy ne álljon ellent.

Karl Heinz Brisch kötődéskutató és gyerekpszichiáter ezt az elméletet tovább magyarázza: amikor egy baba sír, üvölt, és nincs megnyugtatva, megdédelgetve, akkor lelki csapást él át.

- Ha egy gyereket sírni hagyunk, akkor megerősítjük, benne az egyedül vagyok, tehetetlen vagyok, kiszolgáltatott vagyok, pánikba estem érzetét. Senki nem jön hozzám, segítség nélkül maradtam - ezt a kiszolgáltatottságot és reménytelenséget érzi a baba. Egy idő után leállítja magát a senki sem segít hiábavaló érzet miatt. A gyerekek aztán nem éreznek félelmet, kétségbeesést, éhséget, szomjat, egyáltalán semmit - mondja a gyerekpszichiáter.

- Ezeknél a csecsemőknél és kisgyerekeknél előfordulhat, hogy éjszakánként ébren fekszenek az ágyban, félnek és éhesek, és mégsem jeleznek - mondja.
A sírni hagyással hozzászoknak ahhoz, hogy könnyen elaludjanak, de ez nem jelenti azt, hogy át is alusszák az éjszakát. Ne feledjük, ők is, mint minden kisbaba a világon, éjszaka felébrednek.

A babasírása evolúciós örökség

Az, hogy a gyerekek éjszaka gyakran felkelnek, és keresik a személyt, akihez kötődnek, az mindenképpen egy hasznos evolúciós örökségünk.
Egy őskori baba számára az éjszaka különösen veszélyes volt, a túlélése múlt azon, hogy a személy, aki őt gondozza, ápolja a közelben tartózkodik-e vagy sem.

A mai babák természetesen nem tudják, hogy már rég nem kell a vadállatoktól tartani, és attól sem, hogy a barlang kihűl. Ők egyet éreznek ösztönösen, hogy ha a gondozó személy mellettük van, akkor ők biztonságban érezhetik magukat.

Arról nem beszélve, hogy egy kisbaba éjszaka dolgozza fel mindazt, amit nappal megélt.
Az első három életévben a babák agya különösen gyorsan fejlődik, az észlelés, a felfogás képessége akár napról napra változásokon megy keresztül. Nem csoda, ha a legfontosabb személytől megnyugtatást és figyelmet igényelnek, ami ezeknek a tapasztalatoknak a feldolgozásához szükséges.

Ha a felnőtt rendszeresen nem törődik a baba sírásával, akkor a szülő-gyerek közötti ősbizalom sérül.

Brisch nem csak a kötődés sérülésére, hanem más negatív következményekre is felhívja a szülők figyelmét, például arra, hogy az a gyerek, akit egyedül magára hagynak éjszaka, és fél, az felnőtt korában is félni fog vagy pánikbeteg lehet, ha egyedül marad - még akkor is, ha biztosan nincs veszélyhelyzetben.

Az ismétlődő szeparációs szorongás a baba agyára is kihat

A sok sírás a pszichés károkon túl a baba agyára is kihat azzal, hogy sírás közben sresszhormonok árasztják el az agyat, ezáltal aktiválódnak a fájdalomért felelős agyi területek, ami hasonló fájdalomérzettel jár, mint a fizikai fájdalom. Az agy stresszre adott válaszrendszere túlérzékenységre tudja átprogramozni a központi idegrendszert. Az ismétlődő szeparációs szorongás hosszú távú hatása felnőttkorban magasabb stressz érzékenység, depresszió, szorongás, alkoholfüggőség is lehet akár.

- Kisgyerekek agyán végzett agyi képalkotó eljárások kimutatták, hogy egy erősen stresszes állapotban lévő kisgyerek hippocampusa (agyi terület- a szerk.) idős emberek hippocampusához kezd hasonlítani, ami egyes kutatók szerint az agy koragyermekkori stressz okozta időelőtti örgedése - írja Margot Sunderland brit gyerekpszichológus legújabb könyvében.

Más testi tüneteket is okozhat a koragyermekkori stressz a brit szakember szerint, például légzési problémákat, asztmát, szívbetegségeket, emésztési zavarokat, alvászavarokat, krónikus fáradtságot, stb.

Biztos kötődés baba és mama között

A legnagyobb ajándék, amit a szülő a gyermek számára adhat, az a biztos kötődés.

Brisch szerint a testi-lelki egészségen túl más előnyei is léteznek a biztos kötődésnek.
Azok a gyerekek, akik kötődés biztosan nőnek fel, már az óvodában jobban megállják a helyüket a nehezebb szituációkban. Nekik több megoldási kulcs van a kezükben, hogy miként kell a nehéz helyzeteket megoldani, hogyan lehet segítséget kérni - pontosan azért, mert már az óvodás kor előtt ezekkel a fontos képességekkel rendelkeztek. Ők több barátot fognak szerezni az óvodában, mert az interperszonális képességeket szintén sikerrel elsajátították.

A fentieken túl, már régóta tudjuk, hogy a biztos kötőséd jobb nyelvi képességeket, memóriát, tanulási teljesítményt, kreativitást, rugalmasságot, problémamegoldó képességet eredményez.

Mindebből pedig az következik, hogy egy lelkileg egészséges gyereknek meg kell tapasztalnia, hogy milyen az, amikor az érzéseit figyelembe veszik, és azokra megfelelő választ kap.

Ezt vidd magaddal szülőként

Nem az számít, hogy egy-egy nehezebb estén sír-e a babád, vagy hogy mindig azonnal reagálsz-e minden hangjára. A lényeg a mintázat: az, hogy a mindennapokban mennyire tapasztalja meg, hogy számíthat rád.

A csecsemők nem manipulálnak és nem „szoktatni” kell őket. Ők kapcsolatot keresnek, biztonságot, megnyugvást. És bár idővel valóban megtanulnak egyedül elaludni, az odáig vezető út minősége is számít.

Szülőként nincs egyetlen tökéletes döntés – de van egy iránytű: az, hogy a gyermeked újra és újra megélhesse, nincs egyedül, és a jelzései fontosak.

Fotó: Freepik
Forrás: HP