"Az eset nem olyan régen történt velünk meg, korábban azt gondoltam ilyen csak filmekben fordul elő, de legalábbis velünk biztosan nem... Van egy 10 hónapos gyönyörű kislányunk. Nagyon aktív kis család vagyunk. Rendszeresen járunk túrázni, várost nézni, strandolni, mikor milyen programra van épp lehetőségünk. Így hármasban már bejártuk Magyarországot idén.

Decemberben gondoltunk egy nagyot, kocsiba ültünk és útnak indultunk Bécsbe, kislányunk első igazán hosszabb útja és első adventi vására volt ez. A kirándulásaink alkalmával legtöbbször hordozókendőt használunk, felváltva cipeljük apával a kis Manónkat. Most is ezt használtuk, de azért vittünk magunkkal babakocsit is, mert néha az a praktikusabb.

Bejártuk a vásárt, kellemes hideg volt, eléggé elfáradtunk mindketten, így gondoltuk, ha már hoztunk babakocsit használjuk ki, kicsit pihentessük a hátunkat. Beletettük a kislányunkat, így fojtattuk a bécsi kalandunkat. A vásár nagy részét már bejártuk, apa kitalálta, igyunk valami finomat. Mondtam, én kicsit megállok oldalt, kicsit távolabb a tömegtől a Manóval, ő pedig hozzon valami meleg italt nekünk.

Egyszer egy turista lépett oda hozzám hatalmas térképpel a kezében, hogy útba igazítást kérjen. Úgy állt meg, hogy teljesen kitakarta a babakocsit a látóteremből, a toló kart ugyan fogtam, de a Manót így nem láttam, gyorsan mondtam is neki, hogy nem tudok segíteni, én is csak turista vagyok, és próbáltam odébb hessegetni, hogy ne álljon elém. Erre megfogta a vállam és a másik irányba próbált fordítani, és figyelemmel tartani, már-már feltűnően barátságos és kedves volt, el kezdte mondani, milyen szép a város, a vásár, a többire már nem is igazán emlékszem. Mire sikerült őt kicsit odébb noszogatnom, hogy végre rálássak a babakocsira rendesen, akkor szembesültem vele, hogy egy másik nő a kocsi előtt, a babámmal szembe azon munkálkodik, hogy kikapcsolja a gyerek biztonsági övét, és már fogta a hónalja alatt, próbálta őt észrevétlenül kiemelni.

Hála Istennek nem ismerte a biztonsági öv csatjának a működését, így nem sikerült a terv. Mikor szembesültek a lebukással, valamit hangosan kiállítottak, nem tudom milyen nyelven (én 4 nyelven beszélek, de nem ismertem fel), és elszaladtak, én csak bámultam utánuk a babakocsi előtt guggolva, a kislányom kezét szorongatva, láttam, hogy odébb egy autó várta őket, amibe beszálltak és nyikorgó kerekekkel elsiettek.

"Az egész nem volt talán 1 perc sem, mégis majdnem örökre tönkre tette az életünket"

Kivettem a kislányom, és olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Az egész esemény nem volt talán 1 perc sem, mégis majdnem örökre tönkre tette az életünket. Bele sem merek gondolni, mi történt volna, ha sikerül a tervük. Mikor férjem visszaért rám szólt viccesen, hogy még a végén elviszik a babakocsit. Aztán rám nézett és látta, hogy falfehér vagyok, és remegek.

Pár perc múlva tudtam csak elmesélni neki a történteket. Alig hitt a fülének, mondta, hogy menjünk el a rendőrségre, lehet, hogy újra lecsapnak, mivel ez a kísérletük nem sikerült. Elmentünk a legközelebbi rendőrkapitányságra, elmondtuk a történteket, de egyáltalán nem vettek komolyan, mivel nem történt bűncselekmény (bár szerintem a gyerekrablási kísérlet már erősen súrolja ezt), de megígérték, hogy több járőrt küldenek majd ki, és jobban figyelnek a kisgyerekes látogatókra. Történetemet azért osztom meg, hogy mindenki legyen nagyon nagyon figyelmes, ha kisgyerekkel utazik".

Forrás: 2019-es babák anyukái Facebook csoportban újraközölt poszt.

Olvasóink mondták