Az anyai nagymamához különös kötelék köti az unokát - Ezért!

2019 Június 06. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Különös kötelék fűz bennünket az anyai nagymamánkhoz, még akkor is, ha csak ritkán találkozunk vele.

Az anyai nagymamákra egészen kivételes szereposztás jut a család életében. Általában feléjük nagyobb az "elvárás" a tekintetben, hogy jobban levegyék a terhet a szülőkről, a többi nagyszülővel ellentétben.

Ám az anyai nagymamák genetikai jelentősége is más, nem csak az, hogy "második anyuka szerepben" tűnnek ki, különösen igaz ez akkor, amikor az anyának kislánya születik.

Bármilyen furcsán is hangzik: a nagymama, amikor terhes volt annak idején "anyával", a magzati kori "anyának" a már kialakult elő-petesejtjeiben ott rejtőzött a "lányunoka-utód" is. Másképpen nézve: egy lánybaba megszületése után már kialakult petesejtet hordoz, ezért mondhatjuk azt, hogy a "potenciális unokák" már megtalálhatók voltak a nagymamában, amikor ő várandós volt.

Az anyai nagymamához genetikailag is másként kötődünk

Alejandro Jodorowsky híres chilei író elmélete szerint teljesen mindegy, hogy az unokát mennyi gyermekkori emlék fűzi az anyai nagymamához, mert ők ketten genetikailag szorosabban kötődnek egymáshoz. Járjunk utána ennek a megközelítésnek, és nézzük meg, hogyan hat ez a gyerekre.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerek nem a szüleire, hanem valamelyik nagyszülőjére, nagybácsijára, nagynénjére hasonlít. A gének ugyanis esetenként "ugranak egyet".

Ha a hasonlóság nem is mindig látszik, a genetikai nyomokat mégis hagy maga után.  Vannak esetek, amikor ez a nyom tetten érhető, ilyen, amikor ugyanolyan valakinek a járásmódja, szeme, fejtartása vagy a májfoltja, és emellett a belső tulajdonságokat is örököljük: csontozatot, izomzatot és betegségeket is.

Amint azt sejteni lehetett eddig, bizonyos tényezők nem a neveltetésen múlnak. Amikor egy unoka ugyanabban a hobbiban, tevékenységben, érdeklődési területen bontakozik ki, mint a nagymamája, akkor az nem feltétlenül azzal magyarázható, hogy a nagymama lépésről-lépésre megmutatta a hobbihoz tartozó fogásokat, hanem sokkal inkább azért, mert örökölt egyfajta érdeklődési hajlamot az anyai nagymamájától.
A tézis szerint ezt már akkor megörökölte, amikor a "nagymama a méhében hordozta őt".

Az anyai nagymama a lelki megtapasztalásait, aggodalmait is átörökíti

Habár az embrió fejlődéséhez 50-50%-ban mindkét szülőre szüksége van, mégis az édesanya táplálja, az ő testében növekedik, az apa részvétele véget ért az embrionális fejlődést illetően.


Az anyai nagymama aggodalmai, gondjai, szorongásai még a második generációban is lecsapódnak

Jodorowsky kitér arra, hogy nem csak a fizikai tulajdonságokat örökíti át a DNS, hanem úgy tűnik, hogy az anyai nagymama a lelki megtapasztalásait, érzelmi élményeit is megkapjuk. Hányszor tapasztaljuk, hogy a lányunkban vagy a fiúnkban visszatükröződik édesanyánk temperamentuma, viselkedése, stílusa, pont úgy, ahogy mibennünk az anyai nagymamánké...

A szerző leírja, hogy amikor a te édesanyád veled állapotos volt, akkor azokat az érzéseket, amit ő annak idején a várandóssága alatt megélt, rád "örökítette", amit te a jövőbeni gyerekednek adsz majd tovább, vagy adtál máris tovább.

Azt, amit a nagymama a várandóssága alatt megélt, még a második generációban is lecsapódik! A kutatások szerint tehát a gyermekek az anyai nagymamájuk génjeit öröklik a legerőteljesebben. Az apai nagyszülők az "érzelmi öröklésbe" ilyen módon már nem folynak bele.

Ezt megcáfolandó némely genetikai kutatás szerint azonban az apa DNS-tulajdonságai sokkal dominánsabbak az öröklésben, mint gondolnánk, ezekre az információkra, mindenesetre még várnunk kell.

Forrás: Külföld
Fotó: Freepik