"Ma már vannak olyan dolgok, amik szülőként egyáltalán nem izgatnak!" - Egy anyuka nyílt levele a szülőtársaihoz

2018 Április 30. • Szerző: Amelia

A cikk szerzője 9 évvel ezelőtt vált édesanyává. Akkoriban mindenkinek mindenben kényszeresen meg akart felelni, és állandóan aggódott valamin a gyerekkel, gyerekneveléssel kapcsolatban. Mára felnőtt a szülői feladathoz, és rájött, csak az igazán lényeges dolgokkal szabad foglalkozni. Az anyuka 8 dolgot is listáz, hogy szerinte melyek ezek.

 

Amikor kilenc évvel ezelőtt szülővé váltam, a legkisebb dolgon is állandóan aggódtam. Nyugtalankodtam, hogy hogyan fog nyilvánosan viselkedni a gyerekem, hogyan eszik, és főként milyen szülőnek látnak az emberek. Azt gondolom, ez abból adódhatott, hogy amíg nem volt gyerekem én is lelkesen kritizáltam másokat. Így az általam felállított mérce alapján meg akartam magamnak is felelni. Mára már egyáltalán nem akarok megfelelni senkinek sem. Kétségkívül gyermektelenül sokkal jobb szülő voltam, mert elméleti síkon sokkal jobb szülő az ember. Azóta azonban már rájöttem, és az elmúlt évek során felismertem, hogy mi az, ami igazán számít, és mi az, ami nem.
Az a tény, hogy szülő vagyok nagyon stresszes, és túl nagy felelősséggel jár, ahhoz, hogy olyan dolgokon aggályoskodjak, aminek semmi jelentősége sincs.

Nem foglalkoztat már, hogy a gyerekem mindig csak egészséges ételeket egyen

Természetesen igyekszem egészséges és változatos ételeket készíteni, és tálalni neki, de nem mindig jön össze, és ez már annyira nem frusztrál. Előfordul, amikor nincs időm, vagy erőm harcba szállni a gyerekemmel, hogy a zöldség mennyire egészséges, inkább kisütöm neki a mirelit bélszínrolót vagy a hamburger húst. Szívesebben figyelek már csak arra, hogy lakjon jól a gyerek.

Nem izgat, hogy mindig tiszta legyen a gyerekem arca

Régebben folyamatosan szaladgáltam utána, hogy a kezemben lévő törlőkendővel vagy zsebkendővel tisztán tartsam az orrát és az arcát, de rájöttem arra, hogy teljesen felesleges, úgysem tudok minden pillanatban ott teremni. A gyerekeink néha elbújnak, és piszkálják az orrukat, fikáznak, és bizony, alkalmanként meg is eszik, pedig rendesen kapnak enni, és már ez sem izgat, legalább ez organikus.

Nem foglalkoztat, ha a boltban hisztizni kezd

Eleinte mindent elkövettem, hogy jobb belátásra bírjam a gyereket és minél előbb fejezze be a hisztit, akár annak árán is, hogy engedtem neki. Aztán rádöbbentem, hogy a gyerek azért hisztizik, mert nevelem, és határokat szabok neki. Így amikor az üzletben eldobja magát, azzal azt fejezi ki, hogy nem tetszenek neki ezek a korlátok. Már nem érdekel, hogy mást bosszant a hiszti, nem fogok engedni a gyereknek, nem engedek a szabályaimból, csupán azért, hogy mást nem zavarjunk. 

Nem érdekelnek a cipők

Amikor először vittem a gyerekemet nyáron cipő nélkül a boltba, úgy éreztem, mintha a szülőségem totálisan csődöt mondott volna. Mostanra már nem izgatom magam, ha mezítláb akar szaladgálni, akkor engedem, hogy lerúgja a szandálját, és meztélláb közlekedjen, nem csinálok belőle ügyet.

Nem érdekel, hogy mindig makulátlan legyen a lakásunk

Régebben folyamatosan szedegettem a lakásban szanaszét heverő játékokat, hogy mindig minden el legyen pakolva. Nagyon zavart, ha a mosogatóban akár csak egy koszos tányér vagy pohár volt. Majd rájöttem, hogy patyolattiszta lakás jó, de sokkal jobb, ha minden percet a gyerekkel töltök, játszunk vagy kirándulunk.

Nem izgat már, hogy a gyerekem minden különórára jelentkezzen

Nagyon jó, ha zenét tanul, vagy táncol, esetleg focizik, de már nem akarom kényszeríteni, hogy minden napra jusson valami különóra. Engedem, hogy ő válassza ki a számára legszimpatikusabb délutáni különórát, a többi időnket pedig a játszótéren vagy a kertben együtt töltjük. Ez így tökéletes.

Nem érdekel, hogy percre pontosan meghatározzam, mennyi időt töltsön a képernyő előtt

Természetesen igyekszem a minimalizálni a kütyük előtt eltöltött idejét, de néha nekem is szükségem van egy kis nyugalomra, és rendkívül hasznos ilyenkor a kezébe adni a táblagépet, és így egy félórára csend lesz.

Nem érdekel, hogy minden iskolai feladatra vállalkozzam

Az iskolában mindenben számítanak a szülőkre, legyenek aktív tagjai a szülői munkaközösségnek. Segítsenek szervezni az iskolai bulikat, süssenek sütiket, vegyenek részt az osztálytermek felújításában. Eleinte mindent vállaltam, sütiket készítettem, kézműves termékeket csináltam, függönyt varrtam, de most már nem én vagyok a legaktívabb szülő. Azt sem bánom, ha csak akkor látnak a szülőtársak vagy a tanárok, ha a gyerekért megyek, mert elmegyek érte, és otthon csak mi alkotunk közösen dolgokat. Együtt sütünk, főzünk, kézműveskedünk.

Ez a lista a teljesség igénye nélkül készült, de ma már vannak olyan dolgok, amik szülőként egyáltalán nem izgatnak. A fentiek számomra a legfontosabbak, mert felállítottam egy fontossági sorrendet. Így az igazán lényeges dolgokra marad elegendő időm, és meg tudom őrizni a higgadtságomat, nem leszek olyan, mint egy űzött vad.

 

A cikk a scarymommy.com nyomán készült.

Fotó: scarymommy.com csak illusztráció

Címkék: anya