"A kitartás fejben kezdődik!" - Egy kétgyerekes anyuka őszinte vallomása kudarcról, sikerről és kitartásról

2020 Július 26. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Ágics Viktória alábbi személyes története a kitartásról, saját magunk leküzdéséről, és legfőképpen arról szól, hogy bármilyen célt képesek vagyunk elérni, ha azt igazán akarjuk.

Viktória évekkel ezelőtt rengeteget küzdött a felesleges kilóival, olyannyira, hogy második várandóssága során már 106 kilóval vonult be a kórházba szülni. Miután egy komplex életmódprogram segítségével lefogyott 68 kilóra, onnantól kezdve küldetésének tekintette, hogy tapasztalatával és ismereteivel fogyni vágyó hölgyeknek és uraknak is segítsen.

A kétgyerekes anyuka bár minden más területen sikeres nőnek számít a környezete szerint, ő mégis egyszerű, hétköznapi nőnek tartja magát - olyannak, aki ugyanúgy tele van álmokkal, vágyakkal, célokkal, félelmekkel és kudarcokkal, mint bármelyik más nő. Élete egyik legnagyobb sikerének például nem a külföldi álomkarrierjét, hanem saját fogyástörténetét tartja.

Az alábbi személyes történet, amit követőin kívül velünk is megosztott, ezúttal nem a fogyásról, hanem ennél sokkal többről szól: az emberfeletti kitartásról. Viktória őszinte vallomása következik.

"A kitartás fejben kezdődik"

30 évesen írtam egy bakancslistát, amiben többek között az is szerepelt, hogy lefutom a félmaratont. Pár évvel később, 2008-ban kezdtem el felkészülni, egy barátnőmmel a MOM Park közelében lévő gesztenyésben róttuk a köröket esténként. Végül 2009 szeptemberében érkezett el a nagy pillanat: beneveztünk a 21 kilométeres Nike Félmaratonra. Hogy megértsd, mit jelent mindez: korábban még soha nem futottam le 21 kilométert, még 15-öt sem. Talán 10-12 kilométer volt a legtöbb, az is csak egyszer-kétszer sikerült, de ennek ellenére meg akartam próbálni. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e rá. Bizonyítani szerettem volna magamnak!

Ahogy elindultunk a tömeggel, a 10-12. kilométerig nem is volt gond, vittek magukkal az emberek és a hangulat. A 13. kilométernél nagyon elkezdett görcsölni a hasam, mert - valószínűleg az izgalom hatására - a tervezettnél pár nappal korábban jött meg. Innentől számítva még 1 kilométert bírtam, majd kiültem a fűre. A barátnőmnek, akivel együtt futottunk mondtam, hogy menjen nyugodtan tovább, nem akartam őt visszatartani. Győzködött egy picit, én azonban maradtam. Több ember is oda jött megkérdezni, hogy minden rendben van-e velem, vízzel kínáltak. Ekkor úgy éreztem, egyszerűen ennyi volt bennem, ha más nem is, majd a sorzáró busz szépen bevisz a célba.

Ültem ott egy darabig és nézegettem az előttem elfutó embereket. Vívódtam magamban vagy 10 percet, aztán egyszer csak felálltam, és azt mondtam magamnak:

Én nem vagyok az a feladós típus! Nem azért edzettem egész évben, hogy most feladjam!

Visszaálltam és újra elkezdtem futni (na, jó, inkább kocogni). 7 km volt még hátra a célig, ami akkor és ott végtelennek tűnt. Elkezdtem mantrázni magamban a következőket és végig ez járt a fejemben:

Meg tudom csinálni! Képes vagyok rá! Beérek a célba

Elhiheted, hogy minden megtett kilométer egy küzdelem volt, de végül én is beértem. A barátnőm ott állt a célnál és várt rám. Ekkor már zokogtam. Azt mondta, hogy ő nem olyannak ismer engem, mint aki feladja! Makacs vagyok, és amit egyszer a fejembe veszek, azt végig is csinálom. Így is történt.

"Innentől kezdve minden más akadályra más szemmel tekintek"

Bár hosszú utat tettem meg azóta, innen visszatekintve is azt mondhatom: a félmaraton lefutása életem egyik meghatározó momentuma volt, hiszen innentől kezdve minden akadályra teljesen más szemmel néztem az életemben. elmondhatatlan érzés, amikor legyőzöl minden félelmet, minden előítéletet, minden gátat és bebizonyítod magadnak, hogy képes vagy elérni a kitűzött célt még akkor is, ha az induláskor vannak kétségeid, vagy útközben úgy érzed, elhagy az erőd. Mindig van egy kis tartalék, amihez oda lehet nyúlni, ha elhiszed, hogy meg tudod csinálni!

Nem tagadom, tényleg nehéz kitartani az elhatározásod mellett. Mindig lesz kísértés, kisebb-nagyobb elgyengülés, lehet, hogy a te fejedben is megfordul majd: „ehhez én kevés vagyok”.

Ágics Viktóriáról és az általa képviselt életmódprogramról még többet itt olvashatsz.