"Az apaság összes csodájáról lemaradsz!" - levél a gyerekeim apjának

2019 Augusztus 04. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Egy magára maradt, végtelenül csalódott, de a kudarcain továbblépni akaró nő őszinte levelet írt elvált férjének.

Hagyod, hogy elmúljon ez a csodálatos időszak, amikor megtapasztalhatnád, hogy milyen nagyszerű dolog apának lenni.

Mert elmúlnak ezek a pillanatok, és a gyermekkor varázsa többé már nem lesz felidézhető; egyszer csak eltűnik, mint a homok a marok szorításából. Ha az értékes pillanatok tovaszállnak, azokat már soha nem kaphatjuk vissza többé.

Szomorú, hogy a gyerekeink apró örömét és szeretetét mennyire képes vagy semmibe venni, és nem értékeled életünk legszebb ajándékait, amit valaha kaptunk.
Már értem, hogy mi ez az üresség a tekintetedben. Nem más, mint ami a szívedből hiányzik: képtelen vagy az apai kötelességedet ellátni, és apaként megfelelni.

A világ legnagyobb értékét kaphatnád meg a két tündéri gyermekünktől, és te mégis elmulasztottad, hogy apa légy.

Továbbléptem. Már nem az vagyok, aki voltam, mert az élet rákényszerített erre. Mindent értük, a mi kis angyalkáinkért teszek. Már csak mosolygok rajtad, és tiszta szívemből kívánom a legjobbat neked, nem másért, azért, hogy a gyerekeinknek jó legyen.

Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, hogy mi folyik a válásunk óta. Megóvtam magam a fájdalomtól, és a gyerekeinket a csalódástól. Annyira éretlen vagy, hogy nem tudod értékelni az ajándékot, amit az élet neked tálcán kínált.

Lehettél volna végre férfi! Valaki, akire a gyerekei felnéznek, akiért rajonganak. Példakép az életükben, jó minta, követendő személy, aki képes vállalni a felelősséget.
Itt kellett volna maradnod, értük, miattuk, mert a gyerekeinknek szükségük lett volna rád is. De te elárultad őket, és ők még így is szeretnek téged. Gondolnak rád, és várnak - de hiába.

Azok órák már elmúltak nélküled, amikor vidáman játszottunk, szívünkből daloltunk, vicceken nevettünk, egymáshoz kucorodtunk - élményt kovácsoltunk, ami egy életen át összetart bennünket.

Nem ítéllek el, csak végtelenül sajnállak

És még csak nem is gyűlöllek. Amit érzek, az a szomorúság és a csalódás.

Eleinte még azt kívántam, hogy bárcsak minden másképpen alakult volna. De már csak az fáj, hogy úgy kell látnom téged, hogy az élet legcsodálatosabb kincseit pazarolod el.
De már elengedtelek.

Az idő minden sebet begyógyít, de nem tudja meg nem történtté tenni azokat. Megpróbálhatsz az elmúlt idő nyomába szaladni, én addig is minden percet élvezni fogok a gyerekeim mellett.

Menj, és bújj ágyba azzal, akivel akarsz. Én boldog vagyok, hogy a gyerekeimmel összeölelkezve alszom el esténként.

Éld csak a vad és kicsapongó életedet, keresd szüntelenül, hogy mi a legjobb szer, amit a másnapra szedhetsz. Én addig is tanítom a gyerekeinket, művésznek, orvosnak nevelem őket, vagy bárminek, hogy megvalósíthassam az álmaikat.
Mehetsz minden éjjel más nőhöz, én addig is szeretetet ápolok és gondozok, egy olyat, amely élethosszig elkísér.

Te csak folytasd, amit eddig is tettél, keresd az üres kifogásokat, addig én élményeket teremtek. Elcsodálkoznál azon, ha látnád, milyen okosak és ügyesek a gyerekeink, mekkorát nőttek.
Számomra ez közel nem ennyire meglepő, hiszen én itt voltam végig velük, és minden nap mellettünk.

Itt voltam nekik, hogy az élet leckéire felkészítsem őket, hogy megerősítsem az értékeiket. Nem vagyok benne biztos, hogy te erre képes lennél-e.
Sajnáltalak, amikor a múltkor láttam, hogy a szeretetük és a hűségük apró kis gesztusa mennyire képes volt meglepni téged.

A gyerekeink engem nem tudnak meglepni úgy, mint téged, mert én tudom, hogy milyen közel állunk egymáshoz, mint ahogy azt is, hogy milyen édesek és lenyűgözőek. Ők ugyanannyira szeretnek engem, mint én őket.

Elmulasztod, hogy apa legyél

Mindaddig, amíg ennyire öncélúan és önző módon élsz, hogy magadat állítod mindig a középpontba, az apaság összes csodájáról lemaradsz.

Ma már látom, hogy te erre a szerepre még nem álltál készen. Már tudom, hogy az apaság nem kizárólag egy biológiai szerep, annál sokkal több. Egy olyan életre szóló feladat, amit mindig végezni kell, amivel mindig van teendő, egyúttal a boldogság és a kiegyensúlyozottság forrása lehet.

Vedd észre, hogy ami után te vágyakozol, az nem más, mint az az érték, amit képtelen vagy észrevenni.

A gyerekeid, akiket te "annyira szeretsz", egyszer csak eltávolodnak tőled. Nem tudod, hogy mit szeretnek, mi a vágyuk, nem is ismered őket.

Fogalmad sincs arról, hogy esténként miről álmodoznak, mitől félnek, milyen sikereket és kudarcokat élnek át, de még annyit sem tudsz, hogy mi a kedvenc ételük, daluk, játékuk, könyvük.
Nem tudod, hogy mi az, amit aznap tanultak, mi az, amiben különleges képességeik vannak. Nem vagy ott egy edzésen sem, egy versenyen sem, soha, amikor ezeket láthatnád.

Én ott leszek nekik mindig, hogy együtt örüljünk. Ott leszek, hogy amikor a dobogó tetejéről keresik a tekintetemet, amibe belekapaszkodhatnak, igenis lássák, mennyire örülök a sikerüknek, és mindig bátorítani fogom őket, hogy minden rendben van.

Nem ítéllek el. Csak egy kis eltévedt fiút látok benned, akinek nem tanították meg, milyen egyenes embernek lenni. Neked elveid sincsenek, akkor hogyan taníthatnád meg a közös gyerekeinket azokra, vagy arra, hogy tehetnek különbséget jó és rossz között?

Nem akarsz apa lenni, nem akarod az apaságodat vállalni, és a gyerekkorodat okolod. Dühös vagyok, mert nem voltam képes megérteni, hogy te soha nem fogsz tudni változtatni.

Az én világom a gyerekek születését követően teljesen kifordult önmagából. A tied ugyanaz maradt. A nappalaid és az éjszakáid mit sem változtak.

Már elszállt minden haragom. Már csak szánalmat érzek irántad. Elmulasztod az időt, hogy apa legyél, amíg én minden pillanatot kiélvezek, amit a gyerekeinkkel tölthetek, akiket tiszta szívemből szeretek.

Forrás: Külföld
Fotó: Freepik