Retro karácsony: Emlékszel még, így készültünk az ünnepekre a hetvenes, nyolcvanas években

• Szerző: Papás Mamás Magazin

"Gyerekkori karácsonyaim békés és meghitt ünnepként élnek az emlékeimben, amelyek egészen más karácsonyok voltak, mint a maiak" - idézi fel gyermekkori emlékeit egy - a hetvenes években született anyuka.

A hetvenes-nyolcvanas években az információk lassabban jutottak el az emberekhez, és emiatt lassabban, főképp stressz mentesebben zajlott az élet, mint ma - ez igaz volt a hétköznapokra és az ünnepekre egyaránt. Az emberek jobban oda figyeltek egymásra, a közösség összetartóbb volt, és mivel a nyolcvanas évekre mindenki a rendszer ellen volt, a közhangulat barátinak hatott.

A karácsony előtti készülődés határozottan zajtalanabbul telt. Nem sietős plázában hömpölygést, hanem egyfajta izgalommal és örömmel teli várakozást jelentett, pedig ugyanúgy be kellett szereznünk az élelmiszereket és az ajándékokat, mint ma.

Akkoriban mindenki nagyon várta már az év végi pihenést, illetve a karácsonyt, például azért, mert nem volt őszi szünet az iskolákban. Ma egyre gyakrabban halljuk azt ismerőseinktől, hogy a karácsonyi előkészület jóformán nyűgöt jelent.

7 különbség a mai és a gyermekkori karácsonyaink között

Magyarországon ki sem lehetett ejteni olyan szavakat és szókapcsolatokat, hogy advent, karácsony, "Jézus születése". A "szeretet ünnepe" - így mondta be mindig a magyar tévé.

1. Képeslapküldés karácsonyra

Vártuk és számon tartottuk, hogy kitől milyen képeslap érkezett, és ki milyen karácsonyi üdvözlő szöveget írt rá. Később már (a kilencvenes években), amikor megjelentek a mobiltelefonok, mindenki áttért a karácsonyi sms-küldésre. De mára ez is kikopott, és maradt nekünk a személytelen Facebook üzenőfal.

2. Karácsony előtti nagybevásárlás

Nem létezett akkora árubőség a boltokban, mint ma. Banánért, mandarinért például hosszú sorok kígyóztak karácsony előtt, mert nem lehetett egész évben kapni.
A háziasszonyok örültek, ha a megszokottól egy kicsit eltérő árura, kuriózumra tettek szert.

Szüleim úgy mesélték, hogy a hetvenes években a vidéki nagyszülők csomagjaira nagyon számítottunk, akik karácsony előtt levágták a disznót, és küldték a sok finom hazait, míg a nyolcvanas években már szinte mindent lehetett kapni, csak mindenből jóval kevesebb félét.
 
Ünnepekkor a boltok zárva tartottak, ezért ha kifogyott valami a kamrából, akkor a szomszédoktól kértünk.

3. Ajándékok beszerzése

Gyerekként lényegesen kevesebb ajándékot kaptunk, mint a mai gyerekek, akiket szinte elhalmoznak a mai szülők. Az adott évi "fő ajándékhoz" tulajdonképpen karácsonykor jutottunk hozzá, és mivel nagyon vágytunk rá, nagyon tudtunk neki örülni.

Később már, a nyolcvanas évek végétől sok esetben szerencse is kellett ahhoz, hogy egy-egy találó ajándékot elcsípjünk - internet és főképpen reklámok híján tudomásunk sem volt róla, hogy milyen termékújdonságok léteznek. A hallomásból értesült "ütősebb" ajándékokért le kellett járni a lábunkat. Boltról-boltra, butikról-butikra jártunk, Pesten végiggyalogoltuk a több kilométer hosszú körutat, ha esett, ha fújt, nem pedig a kényelmes és fűtött plázákban szereztünk be mindent, egy helyen.
A Vörösmarty tér és környéke elit helynek számított.

4. Retro játékok

Ezeknek az ajándékoknak örültünk gyerekként: moncsicsi baba, Rodolfo készlet, Rubik kocka, Gazdálkodj okosan, Ki nevet a végén. Később pedig divatba jött: a kacsintós pénztárca, walkman, kétkazettás magnó, videó lejátszó, hí-fi. Emlékszel?

5. Karácsonyfa díszítés

Fenyőfát csak a karácsony előtti utolsó héten lehetett beszerezni, és a faválaszték is sokkal szegényesebb volt, mint ma. Nem hobbiból és kedvtelésből készítettük az egyedi karácsonyfadíszeket, hanem azért, mert nem lehetett azokhoz hozzájutni.

Emlékszem, hogy a karácsonyfákon logó szaloncukor annyira nagy szám volt, hogy egy idő után már csak az üres szaloncukor papírok csüngtek a fáról. Ma már akkora édességdömpinggel árasztanak el bennünket, hogy sem a karácsonyi szaloncukorral, sem az édességekkel nem lehet különösebb örömet szerezni a mai gyerekeknek.

A karácsonyfa díszítéshez hozzátartozott, hogy karácsonyi izzósor valahogy mindig kiégett, ezért szét kellett gubancolni az egészet, és egyesével kellett megkeresni, hogy melyik izzó nem működik.

6. Fehér karácsonyok

A telek egyértelműen hidegebbek voltak, sokszor már decemberben hó esett. Emlékszem, hogy egy-egy komolyabb hóesés lebénította az egész országot, aminek egészen különleges hangulata volt, és még inkább összekovácsolta a közösségeket.

Ma pedig a gyerekek nem értik, hogy a télapós, adventes, karácsonyos gyerekdalokban és mesékben miért esik annyi szó hóesésről és havas tájról.

7. Ünnepi menü

Gyerekkoromban a hagyományos ünnepi menü finom halászlét, rántott halat, pecsenye húsokat és töltött káposztát jelentett. Ma pedig túlzásokba esve, már azt sem tudjuk, hogy milyen egzotikus, paleos, fúziós ételekkel tegyük különlegessé az ünnepi vacsorát. A "mi időnkben" friss hurka-kolbász finom illata telítette be a szerény ünnepi otthonokat, amelyek emlékeim szerint nyugodtabbak és meghittebbek voltak akkoriban.

Végezetül, hadd idézzem Böjte Csabát, akinek szavait érdemes komolyan fontolóra vennünk az ünnepi hajrában: "Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék".

Fotók: Fortepan