Summerhill: alternatív iskola, ahol nem kötelező bejárni az órákra! Egy magyar anyuka részletes beszámolója

2020 Szeptember 28. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Egy magyar gyógypedagógus anyuka minden álma az volt, hogy gyerekei egyszer majd a híres Summerhill iskolába járhassanak. Aztán az élet úgy hozta, hogy az álma valóra vált.

A kétgyerekes anyuka, Tünde beszámol róla, hogyan jutott élete legnagyobb elhatározására, elmeséli, hogy milyen az angliai iskola, és megtudjuk azt is, hogy négy év elteltével valóban jó döntés volt-e részükről Summerhill.

Tünde a nagy múltú angol bentlakásos iskoláról először még a gyógypedagógiai tanulmányai idején hallott. Pár évvel rá aztán gyermekeivel közösen megnézte az iskoláról készült BBC filmet is. Tünde lányait akkor valósággal lázba hozta, hogy ebben az iskolában nem kötelező bejárni az órákra...

Négy évvel ezelőtt, amikor a családdal úgy döntöttek, hogy végleg kiköltöznek az angliai Leistonba, még találkoztak olyan gyerekekkel, akik a 2008-ban bemutatott filmben kisgyerekként szerepeltek. De ne ugorjunk ennyire előre az időben, hanem kezdjük az elején, azzal, ami miatt Tündéék a költözés mellett döntöttek.


Forrás: Summerhill School Facebook, Fotó: Bryce Morris

“A diszes lányom pedagógusaival itthon évekig szélmalomharcot vívtam”

- Amikor családilag megnéztük a filmet, akkor nem volt sok realitása annak, hogy ki is jussunk Leistonba, akkor még nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt az iskola, ezért csak egy szép álom maradt. Ahogy a nagyobbik gyerekemmel sorra jöttek elő az egyre komolyabb tanulási problémák, világossá vált számomra, hogy az az iskola, ahova akkor járt, nem azzal a céllal működik, hogy megtanítsa a háromszoros diszes gyerekemet, hanem azzal, hogy leadja az előírt tantervet.

A gyerekkel felváltva bőgtünk, hol ő otthon, mert minden gyógypedagógiai tudásom ellenére nagyon keservesen ment neki a tanulás, hol csak egymagam, amikor újra és újra csalódottan jöttem ki az iskolai fogadóóráról. Megértettem, hogy nagyobbik lányom pedagógusaival évek óta egy szélmalomharcot vívok, és mivel ők nem voltak hajlandók változtatni, nekünk, szülőknek kellett lépnünk. Lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket, és miközben sok megoldás szóba került, végül nagy levegőt véve, Summerhill mellett döntöttünk.

Hiába fizetős az iskola, a felvétel nem automatikus

- Summerhillbe bejutni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Attól még, hogy valaki ki tudja fizetni a tandíjat, nem jelenti azt, hogy felvételt is nyer. Mivel az iskola filozófiája nagyon eltérő a megszokottól ezért ők mindig meghívják a jelentkező családokat egy ismerkedési alkalomra. A vezetőség kíváncsi ugyanis arra, hogy a szülők mennyire tudnak az iskola szellemiségével azonosulni, például azzal, hogy nem kötelező bejárni a tanórákra. Ennek oka: nem akarják kitenni a gyereket annak a feszültségnek, hogy az iskolában és otthon teljesen mást hall.

Iskolakóstolgató: "A gyerekeink mindent kipróbáltak, amit csak lehetett"

Tünde és családja miután jelentkezett az iskolába, röviddel rá meghívást kaptak egy bemutatkozó alkalomra.

- Nálunk is úgy volt, ahogy más esetben is szokás: egy végzős, 16 éves diák vezetett bennünket körbe az intézmény területén. Ahogy beléptünk a közel 12 hektáros gyönyörűen rendezett, parkosított, több épületet is magába foglaló iskolai területre, mellettünk egy szélsebesen gördeszkázó felnőtt gurult el éppen, aki majdnem elütött bennünket. Utána derült ki, hogy ő volt az igazgató helyettes, aki egyben az alapító unokája.


Az ikonikus gördeszkapálya, Forrás: Pinterest

- A gyerekeink azonnal birtokba vették az iskola gördeszka-roller pályáját, trambulinját, fára másztak, és mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A körbevezetés után először ettől a végzős diáktól kérdezhettünk. Nagyon sok meglepetés nem ért bennünket, inkább arra volt jó látogatás, hogy személyesen is meggyőződhettünk arról, a diákok felszabadult légkörben, egymásra odafigyelve élik mindennapjaikat.

A körbevezetés utáni közös ebéden találkoztunk az intézmény egyetlen magyar tanárnőjével és szintén magyar párjával, akikkel oldottan, magyarul tudtunk szót váltani.

Mire hazaértünk, már mindannyian tudtuk, hogy ide akarunk jönni, ugyanakkor valamennyire bizonytalanok is voltunk, hiszen óriási változással jár egy ilyen súlyú döntés. Az biztatott bennünket, hogy akkor már élt kint Leistonban egy magyar család, és arra gondoltunk, hogy ha nekik sikerült, akkor nekünk is összejöhet.

Februárban jártunk kint az iskolában, és hamarosan rá megérkezett az értesítés, hogy felvételt nyertünk, így a következő iskolai tanévet már ott kezdhették a lányok. Az addig nehezen felépített életünket, és tulajdonképpen mindent hátrahagytunk…

"Summerhill inkább nevel boldog utcaseprőt, mint neurotikus tudóst"

- A reformpedagógiai módszerekkel működő Summerhill alapelve az, hogy inkább nevel egy boldog virágkötőt, mint egy boldogtalan, neurotikus vállalatvezetőt, mert nem mindig a siker a cél, hanem, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Nem kell mindenkinek orvosnak vagy jogásznak lennie, bár tény, hogy a Summerhill-ben tanuló diákok közül nagyobb számban kerülnek ki művészi irányultságúak.

Az iskolában számos területen próbálhatják ki magukat a gyerekek: kovácsműhelytől kezdve, a zenestúdión át, a természettudományos laboratóriumokon keresztül, sokféle tevékenységi kör adott az ódon falak között. A számítástechnika órát például úgy tartják, hogy a gyerekek szó szerint "kibeleznek" egy számítógépet.


Art Room a Summerhill iskolában, fotó: Summerhill School Facebook

Alapelv: "Hagyni a gyereket gyereknek lenni"

- Az iskolai tanév háromszor három hónapból, úgynevezett “term”-ből áll. Az első terminust a gyerekeim csak fára mászással, szaladgálással, udvaron játszással töltötték. Érdekes megfigyelés, hogy azok a gyerekek, akik hagyományos iskolarendszerből érkeznek ide, egy-két term-ön keresztül be sem járnak órákra, hanem az összes frusztrációjukat kiengedik, és az udvaron játszanak.

- De ne felejtsük el, a játszás itthon sajnos elképesztően le van értékelve, holott, az iskolába lépés előtt mindent, amit a gyermek tanul, játék során tanulja meg. Summerhill erre a pedagógiára tudatosan épít, azaz az itteni gyerekek játékok során, játékos formában fejlesztik a képességeiket, és közben tanulják az együttműködést vagy a szabálykövetést.

- A diákok többsége bentlakó, aminek egyik oka, hogy Angliában a bentlakásnak hagyománya van. Másik oka, hogy száz évvel ezelőtt, amikor ezt az iskolát megalapították, ezek a gyerekek az úgynevezett "problémás" gyerekek voltak, akikkel sem az akkori intézmények, sem a szülők nem tudtak mit kezdeni. Gondoljunk csak bele, hogy száz évvel ezelőtt nem ilyen elvárások voltak, mint ma…


Az iskola meseszép környezetben található, fotó: Summerhill School Facebook

A. S. Neill, reformpedagógus-alapító azt vette észre, hogy az elvárások általi környezetből való kiemelés kifejezetten jót tesz ezeknek a gyerekeknek, nemkülönben akkortájt a szülők is megkönnyebbültek, hogy végre jó helyen tudhatják a gyerekeiket, akik sehova nem illettek be.

A. S. Neill azt vette észre, hogy azáltal, hogy a gyerekekről levették a megfelelés terhét, egy idő után felszabadultak lettek, elkezdtek "megjavulni".

A gyerekek nagyon sok frusztrációval érkeztek, csakhogy az alapító másképpen állt hozzájuk. Ha egy gyerek dühében betört egy ablakot, akkor ő is fogott egy követ, és ő is betört egy ablakot.
A gyerekek, ahogy megérezték, hogy más a közeg, felszabadultak, játszottak, élvezték az életet. Az iskola alapgondolata ma is ez: hagyni a gyereket gyereknek lenni, mert a gyerekben alapvetően benne van a kíváncsiság és a tanulni vágyás.


Fotó: Summerhill School Facebook

Felelősségre nevelés Summerhill-ben

- Minél nagyobb egy gyerek, annál nagyobb benne a felelősségtudat. Az iskola másik fontos alapelve is ez: a felelősségre való nevelés. A bentlakás harmadik oka szintén innen ered: itthon, ha kicsöngetnek az iskolából, akkor a gyerek az adott problémáját a háta mögött hagyja. Ebben Summerhill nagyon következetes, és "kirekeszti" a szülőt az iskolai életből. Ha a gyerek valami "rosszat" tesz, akkor nem a szülő, hanem a gyerek viseli annak következményeit az intézmény falain belül.

Lefekvési időről, okostelefonozásról maguk a gyerekek dönthetnek

- Igaz, hogy nem kötelező bejárni az órákra, de ennek az iskolának közel 450 írott szabálya van, amit az úgynevezett meetingeken közösen hoznak meg. Ezeken az iskolai életet befolyásoló gyűléseken a mindössze 15 felnőttnek pontosan olyan súlyú szavazata van, mint a 70 gyereknek, kvázi a gyerekek, ha akarják, le tudják szavazni a felnőtteket.

- Az egyik szabály a sok közül, hogy okostelefonozni, tablettezni délután három órától lehet csak. Az egyik évben nagyon sok új gyerek érkezett Summerhill-be, és ilyenkor, amikor sok új gyerek szavaz a kezdeti meetingeken, sok szabályt szoktak megreformálni, többek között azt is, hogy ezentúl ne csak délután háromtól, hanem egész nap lehessen kütyüzni...

2 hét után a gyerekek egy része kikütyüzte magát, és kezdte őket zavarni, hogy nincs, aki játsszon az udvaron, beálljon a focikapuba. 1 hónap után már a többség rájött magától, hogy nem jó az, ha állandóan telefonnal, tablettel kötik le magunkat, és teljesen önszántukból visszarendezték a szabályt. Így, hogy átélték, mi a szabályváltoztatásnak a következménye, maguktól jöttek rá, hogy mi a “helyes”.

Summerhill-ben a gyerekek nem az elvárások miatt tanulnak, hanem maguk miatt

- Ezért sincs erőltetve a tanulás sem, mert a felelősségre való nevelés hozza magával azt, hogy a gyerek tanulni akarjon. Van olyan gyerek, aki előbb, van olyan, aki csak később jut el odáig, hogy felfogja a döntései következményeit, és azokért maga tudja vállalni a felelősséget. Előbb-utóbb minden gyerek megtanulja, hogy jobb betartani a szabályt, vagy jobb túlesni azon, ami nem biztos, hogy kényelmes, mert, ami utána következne, az lehet, hogy még rosszabb is lehet.

Ám ehhez a belátáshoz, saját tapasztalatokat kell szereznie.

12-13 évesen rájönnek arra, hogy ha valamit szeretnének kezdeni az életben, akkor ahhoz bizony tanulni kell. Ezek a gyerekek már nem azért tanulnak, mert a pedagógus azt mondta nekik, hogy tanulni muszáj, hanem azért mert saját maguk akarnak tanulni.

Sok végzős számol be később arról, hogy eleinte az egyetemen nem értették, hogy egy előadásra miért ül be olyan, aki csak a telefonját nyomkodja, és az órára oda sem figyel - hiszen Summerhill-ben csak az jár be órára, akit érdekel is a tananyag.

- Az órák 50 perces és kiscsoportos foglalkozások keretében zajlanak, amik reggel 9 órakor kezdődnek. A kisgyerekek még nem választhatnak tantárgyakat, mert ők alapozó tárgyakat tanulnak, de ezekre sem kötelező bejárni. Ha a tanár jó, és érdekesen magyaráz, akkor a gyerek úgyis látogatni fogja az órát. A nagyobb gyerekek pedig az adott term elején választják ki, hogy milyen órát szeretnének felvenni, aminek a látogatása szintén nem kötelező.


Tünde lányai, Fotó: papasmamasmagazin.hu

"A gyerekeim már az első hetek után bentlakók akartak lenni"

- Az első iskolai napon izgulva mentem értük, és remegtem, hogy vajon hogyan vették az első akadályokat. 15 perccel előbb érkeztem az iskolába, hogy időben ott legyek. A gyerekeim elfutottak mellettem, és oda kiállítottak: "Anya, korábban jöttél", és még egy kicsit elszáguldoztak játszani. Akkor már tudtam, hogy minden rendben van.

A lányaim azóta is nagyon jól érzik magukat az iskolában. A nagyobbik lányom két év elteltével már meetingeket elnökölt, négy év után pedig “iskolai ombudsman” lett.

"Belekényszerítettek bennünket életünk legjobb döntésébe"

Úgy, ahogy más alternatív iskolák, Summerhill sem minden gyereknek való - összegzi gyógypedagógusi véleményét Tünde, amit azzal magyaráz, hogy nem minden gyerek tud mit kezdeni azzal a fokú szabadsággal, amit Summerhill-ben megélnek a diákok. Ha nem a gyerek, akkor egyes szülők nem képesek megérteni, hogy ez nem a megszokott, "minden órára beülünk" - típusú iskola.

- Amire nem voltam felkészülve az az, hogy szinte "kizárnak a gyerekeim életéből". Korábban aktív tagja voltam a szülői munkaközösségnek, tudtam, hogy mi történik bent a gyerekeimmel, rendszeresen bejártam az iskolába, valamennyire beleszólhattam az életükbe. Itt pedig nem.

- Nekem a kiköltözés egy rettentő nagy megkönnyebbülés volt, nem csak az iskolaváltás miatt, hanem, mert a költözés előtt - a másfajta nevelési elképzeléseink miatt - az otthoni iskola vezetésével már nagyon kiéleződtek az ellentétek, amit én akkor nehezen viseltem. Ez a másfajta szemlélet, hogy nem feltételezem a másikról, hogy nekem rosszat akarna, nagyon megnyugtat. Hatalmas fellélegzés volt, hogy itt nem a büntetés a cél, nem a rosszindulat és az irigység jellemzi sem az iskolai légkört, sem az általános angol közhangulatot. Az angolok rettentően kedvesek és rettentően udvariasak minden szinten, minden téren.

- Én ma már ott tartok, hogy az otthoni pedagógusainknak egy nagy virágcsokorral köszönném meg, hogy idekerültünk. Onnantól kezdve, hogy nem mutattak hajlandóságot a változásra, belekényszeríttek bennünket életünk legjobb döntésébe.... Én már csak hálát és felszabadultságot érzek.