Lyukas garas módszer ADHD-s, Aspergeres gyerekeknek - egy anyuka gondolta újra a zseniális jutalmazási rendszert! Beszámoló

2020 Január 09. • Szerző: Sz. Bernadett

A kétgyerekes Bernadett rátalált egy ADHD-s gyerekeket fejlesztő módszerre, a token system-re, amit továbbgondolt. Ennyire pozitív eredményre, ami ezután következett, még ő maga sem számított. Az anyuka a saját tapasztalatairól írt beszámolót elsősorban ADHD-s és Aspergeres gyerekek szüleinek, de a motivációs rendszer másoknál is hatékony lehet.

Az eredeti írást Bernadett az ADHD-s gyerekek szülei elnevezésű Facebook csoportban osztotta meg. A módszert azóta már többen is bevezették, akik szintén pozitív tapasztalatokról számoltak be. Bernadették története következik.

Még nagyon az elején járok, de megosztom veletek a tapasztalataimat. Elsősorban iskoláskorú gyerekeknek lehet hasznos otthoni viselkedésterápiához.

Folyamatosan próbálom képezni magam ADHD-ból, és angolul is nézegetem a tanulmányokat, videókat. Rengetegszer említették a „token system“-et a viselkedésterápia részeként, hát rákerestem a módszerre. Alapvetően egy zsetonos, csakis pozitív értékelési rendszerről van szó, amivel a kívánatos vagy változtatni való helyes magatartásformát jutalmazzuk. Az amerikaiaknál láthatólag nagyon kedvelt, mert millió tipp jön le a gugliban róla, iskolai és otthoni verzióban is. Körüljártam kicsit a témát, aztán az ünnepek alatt megszerkesztettem a saját verziónkat.

A miénk egyik alapja egy magyar cikk volt, egy tanítónő írása arról, hogyan vezette be a lyukas garasokat egy többszörösen nehezített osztályközösségben. Érdemes elolvasni az eredeti cikket is. Ha akarunk, persze bele lehet kötni az írásban itt-ott, néhányan meg is teszik, de engem nem ez a szándék vezetett. Viszont úgy tűnik, hogy mégiscsak egy működő rendszer hosszabb távra is.

Lyukas garas módszer (token system) - ADHD-s, Aspergeres gyerekek fejlesztésére

Szóval bevezettem én is otthon a „lyukas garas“-t, mint a viselkedés jutalmazáson, illetve azonnali visszajelzésen alapuló rendszerét. Még az elején vagyunk, mondhatni tesztüzemmódban, de eddig iszonyú jók az eredmények. Nem tudom, mi lesz tovább, lehet, hogy összeomlik, lehet, hogy szuper lesz, - nyitottan kezelem és örülök minden eredménynek. Két gyerek, a 9 éves fiam, aki ADHD-gyanús, illetve a nem érintett 13 éves lányom, de neki meg a kamaszkor miatt nem árt a motiváció és belement a dologba.

Hogyan készülnek a lyukas garasok házilag?

A „garasokat“ a helyi barkácsáruházban vettem (facsavar-alátét két méretben), majd egy arany lakkfilccel kicsit díszítettem, hogy egyedi legyen. 10 kicsi garas egy nagyobbra, tízesre váltható - sajátítsuk már el a tízes átváltást is.


Tipp: A garasokat fújd le 1000 forintért kapható arany spray-vel, vagy körömlakkal tegyél rá díszpöttyöket, hogy egyegyediek legyenek

Hogyan motiváld a gyereket a lyukas garasokkal?

Nagyon egyszerű az alap: megszabom, milyen magatartásformákat, tevékenységeket mennyi garassal jutalmazok. Amin változtatást szeretnék, azt nagyon jutalmazom. Ez mindenkinél más lehet. Például nálunk jár egy garas azért, ha reggel első szóra felöltözik. Ha szó nélkül magától elvégzi az öltözködést, és ha mellette beágyaz, fogat mos, akkor 3 garas jár. (Ez amúgy a reggeli rutinunk része, kipipálós képen már egy éve, csak döcögve megy).

Házimunka jutalmazása
Vagy: ha a reggelizés után beteszi a mosogatóba a tányérokat, amiből evett, kap egy garast. Ha el is mosogatja, kap kettőt. Tolltartó önálló összekészítéséért is jár garas. Minden házimunkát, segítést garassal jutalmazok. A nagytesónak: ha elrakja a száraz edényeket, amikor arra megkérem, kap egy garast. Ha szó nélkül magától megcsinálja, kettőt kap. Kap egyet, ha olvas egy mesét az öccsének. Ha szendvicset készít neki uzsonnára, illetve mindketten 3-3 garast kapnak, ha legalább félórán keresztül társasjátékoznak egymással. (Ez nálunk fejlesztendő feladat, azért a nagy jutalom.)

Házi feladat elvégzésének jutalmazása
Garas jár házi feladat elvégzéséért, szorgalmi feladatért, táska önálló összepakolásért is. De azért is, hogyha nem maradnak le az ékezetek a másolós házi feladatban (nekünk ez fejlesztendő). Nem bánom, ha túlzásnak tűnik, azt látom, hogy ha a módszer eléggé motiváló és megéri, akkor csinálnak bármit.

Spontán jutalmazás
A fiamnál jutalmazok spontán is. Például ma kértem, hogy kapcsolja ki a tévét este, és meglepetésemre kis nyafi mellett ugyan, de elsőre megcsinálta. Megdicsértem és rögtön kapott érte egy garast, mert első szóra szót fogadott. Minden helyes magatartásformát jutalmazni készülök, hogy megszilárduljon. Amikor a gyereken látszik egy jó szándékú törekvés, akkor azt szerintem észre kell venni, és pozitívan értékelni (és ha mellette véletlen épp kiborít egy pohár vizet a nagy igyekezetben, akkor azt ilyenkor ne vegyük észre, mert most nem az a lényeg).

A lyukas garasokat nem csak gyűjteni lehet, hanem "fizetőeszközként" is szolgálnak

Amikor elindítottuk a rendszert, az első két napban csak gyűjteni lehetett. A harmadik naptól viszont fizetni is kell már, például fizetni kell a csúnya beszédért, vagy ha valamilyen kötelességet nem végzünk el, vagy bármi olyan történik, amit eszerint ítélek meg. Ez azért is jó, mert van mivel érvelnem. Nem kell tűnődni, hogy mi lesz a büntetés, hanem lehet mondani, hogy például “Elteszed a levetett nadrágot a földről vagy én csináljam meg két garasért?” Ez megkönnyíti a napi helyzeteket.

Ugyanakkor vigyázni kell, hogy ne a fizettetés, hanem a jutalmazás legyen a hangsúlyos.
Figyelni kell minden apró pozitív viselkedési formát és szóvá tenni, jutalmazni.

A rosszat, illetve azt, ami eddig se működött, nem büntetem, csak a nagyobb kihágásokat. A szülő könnyen belecsúszik az iskolai típusú értékelési rendszerbe és hajlik rá, hogy elkezdjen minden negatív dologért fizettetni. Nem szabad! Tehát azt a szintet, ahol jelenleg állunk, nem értékelem rossznak, akkor se, ha már égnek áll a hajam tőle, hanem azt jutalmazom, amikor ebből ki tud emelkedni. Ehhez ismerni kell a gyereket, de szerintem ezt mindenki érzi.

A lyukas garasok ajándékokra is beválthatók

A garasok beválthatók ajándékokra, mint a pontrendszer a szupermarketekben. Apróságokra és kicsit nagyobbakra: írószerek, stressz labda, édesség, apró játékok - nálunk ezeket szeretik a gyerekek. Vannak nem kézzelfogható dolgok: például telefonozási, gépezési idő is vásárolható bizonyos feltételekkel (mert azt most nagyon letiltottuk), illetve anyás vagy apás program csak vele. Az ajándéközön mindenkinél más lehet, de olyan kell, amiért „érdemes küzdeni“, és kell néhány „olcsó“ dolog, amit már hamar meg tudnak venni. És van a nagyon drága kategória is. Ezek élmények, amin családilag veszünk részt: állatkert, mozi, cyberjump, családi társasjáték-est, pizzázás, egyéb vágyott hely, tevékenység vagy kirándulás. Ezekből más is profitál, ami szociálisan pozitív, mert önzetlenségre is nevel.

Lyukas garas, mint "valuta"

Még nem kezdték el, de nem lesz tilos, hogy „boltoljanak“ egymás közt, de „vásárolni“ majd csak egyénileg lehet.

"Már az első két napban megváltozott az életünk" - az első pozitív eredmények

Az eddigi eredmények: Már az első két napban megváltozott az életünk. Nagyon mesésen hangzik, és lehet, hogy nem lesz ennyire szuper, de a fiam már az első három reggel önállóan felöltözve, beágyazva, elkészülve jött ki reggelizni. Persze bezsebelte érte a garasokat. De nem bánom. Végre nem kell kiabálni. A harmadik nap megvolt az első ajándék-pontbeváltás is, hatalmas örömmel. Tíz nap után is működünk, ráadásul az iskolából is jöttek már pozitív visszajelzések.

A rendszer kulcsa az egyszerűség. Úgy tűnik, annál jobban működik, minél kevesebb magatartásformával dolgozunk egyszerre. Először csak azokat jutalmazzuk garassal, amin leginkább szeretnénk dolgozni, különben könnyen belezavarodunk mi is meg a gyerek is. Majd később bővítünk, sőt kell is majd.

Egy fontos megfigyelés: vannak dolgok, amiket nem tud megcsinálni motivációval sem. Akkor sem, ha tudom, hogy szeretné. Szóval igen, vannak korlátok és határok. Ezeket most próbálom megfigyelni, megtalálni, és aztán fejleszteni, ha lehet, vagy egyéb segédeszközt találni hozzá, ami megkönnyíti az életét.

"Egyszerűen csak a mindennapokat szeretném könnyebbé tenni"

Felmerülhet még az a kérdés, hogy vajon nem rossz-e, ha ilyen „anyagiasan“ tekintünk a dolgokra, és csak azért segít majd a gyerek, mert garas jár érte. Sokat gondolkoztam ezen. Egyelőre nem akarok ennyire messzire menni, csak a mindennapokat könnyebbé tenni, megoldani, és remélem, hogy megrögzülnek a jó modellek. Ha nem is mind, de nagy százalékuk. Ha az alapok mennek, azt mondják változtatni, kell, lehet többet, nagyobbat, komolyabbat is kérni. Bízom a rendszerben. Azért is, mert jókat írnak róla, én pedig egy nagyon következetlen ember vagyok, ez segít nekem is, mert viszonylag egyszerűen követhető és követelhető.

A hiperaktív-gyerekes családok élete nem könnyű. Rengeteg idő, pénz, energia, kimerültség, fejlesztés, -  a külvilág pedig többnyire csak a negatív visszajelzéseket juttatja el hozzájuk. Ettől lassan elhiszik, hogy selejtesek. A gyerekek az iskolai értékelés alapján ítélik meg magukat, az a rendszer pedig elsősorban a teljesítményt pontozza, a jószívűséget, segítőkészséget, kreativitást, egyéb ügyes tevékenységeket nem - itt viszont ezekért is jár jutalom.
Én hiszem, hogy az embereket csak jobbá szeretni lehet, jobbá fegyelmezni nem. Ebben tökéletes ez a rendszer. Egy bónusz pedig a szülők számára, hogy a sok pozitív értékelés hatására ők is napról-napra jobbnak tudják látni a gézengúz gyermeket.

Szerző: Sz. Bernadett
Szerkesztő L. Judit
A kezdőfotó csak illusztráció, forrás: Freepik
Fotó a cikkben: Sz. Bernadett