"10 évvel ezelőtt kitettem a fiam fotóit a netre, mára mélységesen megbántam" - Egy pszichológus édesanya keserves tapasztalatai

• Szerző: Papás Mamás Magazin

Ami ma édes gyerekfotó, az nem biztos, hogy 10 év múlva is az lesz. Az a kép, amit ma annyira cukinak gondol a gyereked, az lehet, hogy felnőttkorára ciki lesz. Mire ügyelj, mielőtt a gyereked fotóit kiposztolod a Facebookra?

"Anya, el sem hiszem, hogy ezt tetted velem, azonnal töröld le onnan ezeket a ciki fotókat!" - üvöltötte a fiam, miután hazatért az iskolai felvilágosító óráról, ami az internetbiztonságról szólt.

A tanár azt kérte tőlük, hogy írják be a nevüket a google-ba, és elemezzék az eredményeket. Természetesen a fiam is talált magáról egy fotót, ami 4 éves korában készült. A testvérével együtt  pózolnak, mindketten hercegnős jelmezben. Még tíz évvel ezelőtt fotóztam le őket, hogy beküldjem egy online fotóversenyre. Gondoltam, hogy ezzel a meghökkentő képpel megtöröm egy kicsit a nemi sztereotípiákat.

Etikus-e gyerekeink fotóit kiposztolni a közösségi médiában?

A fotónk nem nyert, de felkerültünk a versenyt szervező cég weboldalára a fotó "különlegessége" miatt.
Amint megtudtam, pánikszerűen le akartam onnan tiltani, ezért azonnal írtam egy emailt a szervezőknek, hogy töröljék onnan a képünket. Egy hét múlva le is került a fotó.
Ez a kellemetlen tapasztalat intelem volt számomra a későbbiekre, és többször elgondolkodtam azon, hogy mennyire etikus saját gyerekeink fotóit kitenni a netre, kiposztolni a közösségi oldalakra, hiszen az internet nem felejt, és a gyereket hosszan elkísérik a nem kívánt felvételek.

Ma más világot élünk. Gyerekeink élete egy nyitott könyv, a szülők a család életének minden mozzanatát megosztják a nyilvánossággal. Vajon mi lesz ezekkel az "Insta-gyerekkel", ha egyszer felnőnek, és szembekerülnek a képeikkel a neten?
Vajon örülni fognak annak, hogy a gyerekkori élményeik ennyire jól meg lettek őrizve és ennyire egyszerűen előhívhatóak akár barátaik, jövőbeli munkáltatóik számára is? Vagy pont úgy fognak rá reagálni, mint a fiam?

Ezek az esetek egy sor etikai kérdést felvetnek: 

  • képesek-e a gyerekek egyáltalán felfogni, hogy miért fontos, hogy beleegyezzenek a képeik nyilvánosságra hozatalában?
  • megértik-e, hogy hiába töröl valaki egy képet az internetről, attól még lehetet róla képernyőfotót készíteni, és amúgy is hozzáértők trükkösen elő tudják hívni ezeket.
  • felfogják-e, hogy amit ma "tök cukinak" találnak az később "tök ciki" lesz, amiért majd bántani fogják őket.
  • mi az az életkor, amikor egy gyerek mindezeket meg tudja ítélni, és felelős döntéseket tud hozni?
  • megengedhető-e az a szülőnek, hogy anyagilag profitáljon a gyereke fotójából? Nem? És, ha ez az összeg a gyerek tanulmányáa vagy a gondozására folyik be, akkor sem?


"Egy fotó a múltamból, amivel ki lehetett volna kergetni a világból, ha előbb bejön a Facebook"

Nehéz kérdések ezek, amelyeken közösen el kell gondolkodnunk.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy mostantól semmilyen gyerekfotót se tegyünk ki a Facebookra, csupán azt, hogy vegyük tekintetbe az érzéseiket, a mostaniakat ugyanúgy, mint a majdaniakat.
Gondolkodjunk bele, milyen következményekkel járhat, ha megosztjuk a fotóikat a közösségi médiában.

Ma már csak annak a 70 "igazi ismerősnek" osztom meg a privát fotóimat a Facebookon, akik be lettek állítva a biztonsági beállításokkal.
Ma már, ha megkérnek rá a gyerekeim, hogy valamit ne osszak meg róluk, akkor nem teszem, és hallgatok rájuk.

Kezdőfotó: Freepik
Fotó a cikkben: Sarah Ockwell-Smith
Forrás: Külföld
Szerző: Sarah Ockwell-Smith 4 gyermek édesanyja. Pszichológia szakon végzett az egyetemen, és egy ideig kutatóként dolgozott. Az első kisbabája után bába lett. A lágy gyereknevelési metódusok irányába fordult, több könyv szerzője.