Hogyan tanítsd meg a gyereknek az empátiát? A Harvard kutatóinak válasza

2019 Október 02. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Az úgynevezett tükörneuronok úgy a harmadik és negyedik életév táján fejlődnek ki véglegesen, és ezek teszik lehetővé, hogy megértsük mások érzéseit. Miért fontos, hogy empatikus gyereket neveljünk? Hogyan érhetjük ezt el?

Már az empátia fogalmát is másképpen határozzák meg a tudósok, ám nagyjából elmondható, hogy empátia alatt azt a képességet értjük, hogy felismerjük, mi az, ami a másikban lejátszódhat.

Miért fontos az empatikus készség?

A jó hír az, hogy bárki képes az empátia megtanulására, mert ennek lehetősége bennünk rejlik. Az úgynevezett tükörneuronok úgy a harmadik és negyedik életév táján fejlődnek ki véglegesen, és ezek teszik lehetővé, hogy megértsük mások érzéseit. (Ezen tükörneuronok fontosak lehetnek más emberek cselekedeteinek értelmezésében és új képességek elsajátításában utánzás által - szerk.)

A rossz hír, hogy az empátiát is, mint annyi minden mást, gyakorolni kell ahhoz, hogy idővel jól tudjuk mások érzéseit kezelni.
A Harvard Egyetem "Közös gondoskodás" elnevezésű programja alapos képet mutatott arról, hogy miként lehet gyermekeinket úgy nevelni, hogy empatikus és gondoskodó, másokra odafigyelő felnőttekké váljanak. Ezeket pontokba foglaltuk össze.

1. Építs empatikus szülő-gyerek kapcsolatot

Azt, hogy miként bánunk másokkal úgy lehet a leginkább megtanulni, hogy megtapasztaljuk, miként bánnak velünk mások. Ebben mindenekelőtt a szeretetteljes és harmonikus szülő-gyerek kapcsolatnak van óriási jelentősége, amely a megfelelő értékrendet hivatott közvetíteni a gyerek számára.

Az a szülő, aki tehát a gyerek testi és lelki igényeire odafigyel, a legjobb úton van a példaképpé váláshoz. A szeretet mellett a gyereknek biztonságos és érzelmileg stabil környezetre van szüksége, és arra is, hogy a szülő tiszteletben tartsa gyermeke egyéniségét.

A közösen eltöltött idő lehetőséget biztosít arra, hogy odafigyeljünk gyermekeinkre, és kifejezzük elismerésünket irántuk. Ennek érdekében alakítsunk ki rendszeres szokásokat, ismétlődő közös tevékenységeket, apa-gyerek, anya-gyerek közös programokat, esti rituálékat.

Ezen alkalmak során beszélgessünk közös élményeinkről, saját érzéseinkről, amely során a gyerek az empátiáról tanulhat és gyakorolhatja azt.
Mutassunk érdeklődést olyan dolgok iránt, ami a gyermekünket különösen érdekli, értékeljük eközben a gyerekek erőfeszítéseit és sikereit. Tegyünk fel nekik hasonló kérdéseket:

  • "Mi volt a legjobb a mai napodban? Mi volt a legnehezebb?"
  • "Mi volt az, amit elértél, és ami miatt örültél ma?"
  • "Volt olyan, aki barátságos volt ma veled? És te segítettél ma valakinek?"
  • "Mi az, amit ma tanultál - a suliban vagy a sulin kívül?"

2. Együttérzés azokkal, akik különböznek tőlünk

Az empátia megtanítása gyermekeink számára nem csupán abból áll, hogy mi magunk empatikusak vagyunk velük szemben, hanem azt is, hogy elmagyarázzuk nekik időről időre, hogy életszerű esetek kapcsán hogyan működik az együttérzés.

Mutassuk ki együttérzésünket azok iránt az emberek iránt, akik különböznek tőlünk.
Az együttérzés egyúttal azt is jelenti, hogy nyitott vagyok mások érzéseit, gondolatait, helyzetét megérteni és elfogadni.

Ez egészen kis dolgokkal kezdődik, mint például mások nehézségeit komolyan vesszük, érdeklődni kezdünk az iránt, hogy különböző emberek milyen kihívásokkal szembesülnek, vagy, hogy másoknak segítünk. Ha adódik lehetőségünk karitatív tevékenységben részt venni a gyerekkel közösen, mindenképpen tegyük meg.

3. Csapatszellem, közösségi érzés

Természetes, hogy a szülő a gyerekének a legjobbat akarja, és ezért a legjobbat kívánja neki. Mindemellett módosítsuk azt a szófordulatot, ami szinte minden szülő szájából elhangzik akár többször is:

"A legfontosabb, hogy te boldog légy!"

erre:

"A legfontosabb, hogy másokkal kedves, barátságos, és hogy boldog légy!".

A világ sajnos nem úgy működik, hogy mindig az történik, amit az egyén szeretne, vagy, hogy neki a legjobb legyen, hanem bizony alkalmazkodni is tudni kell. Ezt jól lehet tanítani azzal, hogy a gyereket bevonjuk a házimunkába, és megkérjük, hogy tegyen nekünk szívességet akkor is, amikor ő éppen játszani szeretne. Vagy rávegyük, hogy legyen akkor is kedves és barátságos másokkal, amikor a rossz kedve miatt nehezére esik, és tanítsuk meg azt is, hogy nem szólunk közbe akkor, amikor más beszél.

Amikor a tanító nénivel beszélgetünk, ne csak azt kérdezzük meg tőle, hogy milyen volt gyermekünk iskolai teljesítménye, hanem arról is érdeklődjünk, hogy az osztályközösségen belül hogyan viselkedik a gyerek. Amikor az edzőjét kérdezzük, ne csak arról faggassuk, hogy hogyan ment a gyereknek az edzés, hanem, arról is, hogy mennyire csapatjátékos.

Miközben gyermekünket matematikai, művészeti ismeretekre tanítgatjuk, fordítsunk időt arra is, hogy az empátiáról, a közösség fontosságáról is szót ejtsünk.

4. Empátia - gyakorlat teszi a mestert

Az empátiát megtanulni egy kicsit olyan, mint amikor idegen nyelvet tanulunk. Minden adott hozzá, de van, amit időről időre gyakorolni kell, hogy rögzüljön. Sőt, hibáznunk, újrapróbálkoznunk kell ahhoz, hogy a készséget tökélyre fejlesszük.

Vigyük bele a gyerekeket olyan helyzetekbe, amikor begyakorolhatják, milyen az, amikor más szemszögéből nézzük a dolgokat.

  • Üljön össze az egész család, és beszéljen át egy-egy családi konfliktust úgy, hogy mindenki elmondhatja a saját szempontját.
  • Összeveszett a gyerek az osztálytársával? Beszéljük át vele azt is, hogy mi lehetett a motivációja annak az illetőnek, akivel konfliktusba keveredett, vagy mit érezhet most.
  • Ha mesét, történetet olvasunk neki, vagy közösen filmet nézünk, mutassunk rá, hogy ki az, aki együttérző volt, és ki az, aki nem. Beszélgessünk a történetről ennek kapcsán is.
  • Beszéljünk át a gyerekkel korának megfelelő etikai kérdéseket is. Például meghívhatunk-e a születésnapi buliba olyan osztálytársat, akit a legjobb barátom nem szeret? Ha a barátomra valaki rosszat mondott a háta mögött, akkor azt elmondhatom-e neki?
  • Nagyon nemes dolog másokért tenni, de még nemesebb, ha másokkal összefogva, közösen teszünk egy jó cél érdekében. A szociális kompetenciák nevelése abban is megnyilvánul, hogy közösen veszünk részt társadalmilag hasznos programokon.

5. Érzések felismerése, önkontroll fejlesztése gyerekkorban

Attól még, hogy egy gyerek semmilyen együttérzést nem mutat, az nem jelenti azt, hogy nincs is neki. Gyakran az az oka, hogy más érzelmek nyomják el azt, mint például a harag, a szégyenérzet vagy a félelem. Ha a gyerekek megtanulják saját érzelmeiket kinyilvánítani és irányítani, akkor az sokat segít abban, hogy másokkal szemben empatikusak legyenek.

Az első lépés az, hogy a saját érzéseinket felismerjük, és annak nevet adjunk. Éppen ezért szülőként abban kell segíteni gyerekeinknek, hogy érzéseikről bármikor nyíltan beszélhessenek, és azokra megfelelően reflektáljunk: "Úgy látom, hogy most dühös vagy. Tudod, miért?". Beszéljük át a konfliktusokat: kinek milyen érzései keletkeztek, és miért? Mondjuk ki az érzéseket, nevezzük meg azokat, gyakoroljuk mások végighallgatását és törekedjünk egymás megértésére.

Az érzéseink kordában tartásához tanítsunk meg a gyermekünknek egy egyszerű légző gyakorlatot: szívjuk be mélyen a levegőt az orron át, majd ötig számolva, fújjuk ki a levegőt a szánkon. Ezt a gyakorlatot nyugalmi állapotban végeztessük a gyerekkel.
Amikor a gyereknek az indulatait kell kezelni, emlékezzen erre a gyakorlatra, és végezze el.

Szintén fontos, hogy megtanítsuk a gyereknek, hogy magunkra is kell időt fordítani ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Pihenjünk, sétáljunk, olvassunk - törődjünk magunkkal.
A belső nyugodt harmónia szintén segít abban, hogy másokkal szemben empatikusan lépjünk fel.

6. Fejleszteni a beleérző képességet

A családtagjainkkal, barátainkkal, és mind azokkal együttérzőnek lenni, akik olyanok, mint mi, egészen egyszerű dolog. Nem úgy, mint azokkal, akik merőben különböznek tőlünk. Tanítsuk meg a gyerekeinknek idővel azt is, hogy milyen olyan embereket megérteni, rájuk időt szánni és velük törődni, akik idegenek vagy teljesen mások, mint mi.

Új perspektívákat felmutatását hírekből, tévéműsorok adta helyzetekből lehet a legjobban gyakorolni.

Ugyanakkor a gyerekek saját korlátaik átlépését közvetlen környezetükből is megtanulhatják.
Kérjük meg a gyereket, hogy meséljen egy olyan osztálytársáról, akit az osztály valamiért közösen nem szeret, vagy aki éppen egy nehéz időszakon megy keresztül.

Több empátia - szebb jövő

Közhely, de nagyon igaz: ha megtanulunk együttérezni mások iránt, akkor szebb világot teremtünk magunknak és gyermekeinknek - ebben is áll tehát a szülői felelősségünk.

Fotók: Freepik
Forrás: Külföld