Megfigyelhető, hogy sok szülő már egészen kisgyerekkortól elkezd vetélkedni abban, hogy milyen szakkörre, különórára, foglalkozásra íratja be a gyerekét. A szülők biztos tudatában vannak annak, hogy amíg ők késő estig dolgoznak, a gyerek legalább "értelmes dologgal" tölti az idejét. Ám a sok különórának ára van: a gyereknek nincs ideje arra, hogy gyerek lehessen, aminek végül ő issza meg a levét. Gerald Günther német agykutató szerint a túl sok különóra lefékezi az agy működését.

- Nem hiszem, hogy a 2,5 éves Hanna kislányunknak babaangolra kellene járnia, bármekkora divat is lett ez mostanában. Most leginkább az a dolga, hogy szaladgáljon a friss levegőn, és együtt homokozzon a kis barátaival a játszótéren. Az angol még bőven várhat - véli Feri, egy budapesti édesapa.

Feri kicsit sem fejlesztéspárti, és véleményével lassan kisebbségbe kerül. Szakértők egybehangzó véleménye szerint sok szülő ugyanis tévedésben van a gyerekfejlesztést illetően. Egészségesen fejlődő gyerekeket nem kell fejleszteni. Fejleszteni azt kell, ami nem megfelelően működik.

A mai anyukáknak, apukáknak leginkább meg kellene nyugodniuk, és megérteniük, hogy ebben a rohanó világban nem az a gyerek fog jól teljesíteni, akit ideje korán teljesítményre kényszerítettek, aki felé túlzott elvárásokat támasztottak, hanem az olyan gyerek, aki kiegyensúlyozott szülők mellett teljes értékű gyerek tudott maradni, akit nem siettettek, nem hasonlítgattak össze másokkal.

Ebben különösen nagy szerepe lenne többek között a szabadjátéknak és a jó levegőn való sok mozgásnak. Ahogy Vekerdy tanár úr is megfogalmazza: "A gyerekeknek nem tornázniuk, hanem rohangászniuk kellene egy nagy kertben". A szaktekintély szerint a beszédhibák száma azért is nő, mert katasztrofálisan keveset mozognak a gyerekek.

Siettetett gyerekek - hiábavaló a túl sok fejlesztés?

David Elkind amerikai gyermekpszichológus használta elsőként a "siettetett gyerek" kifejezést, aki már a nyolcvanas években felfigyelt a gyereknevelésben akkor elkezdődött, mára kiteljesedett változásokra: a gyerekek egészen kiskoruktól olyan dolgokat tesznek, amikre még nem érettek meg. A siettetett gyerekek túl gyorsan és túl korán nőnek fel, korábban váltanak felnőttes életkorra. Elkind szerint ma a gyereknevelés eltolódott ebbe, illetve a gyerekfejlesztés irányába.

Elkind a mai gyerekek életét jellemző stresszhelyzetekből indul ki (válások, csonka családok, alkoholizmus). Szerinte a mai társadalom minden szinten arra törekszik, hogy siettesse a gyerekek felnövését. „A siettetett gyermekeket arra kényszerítik, hogy az előtt szálljanak szembe a felnőtt lét fizikai, lelki és társadalmi csapdáival, mielőtt készen állnának ezek kezelésére".

A téma annyiban összetett, hogy nem csak a gyerekek életét jellemző stresszhelyzetetek, hanem az óvodán és iskolán kívüli fejlesztőnek gondolt foglalkozások, illetve a magasabb státuszú családoknál megfigyelhető teljesítménykényszer miatt túlterheltek a mai gyerekek, és erre a média még egy lapáttal rátesz.

Eltűnik a gyerekkor?

A történelem során sokáig „kisfelnőttként” kezelték a gyerekeket, és ahogy a kisgyerekek járni tudtak, már a házimunkában és a földművelésben kellett segédkezniük. A tömegkommunikáció előtti modern társadalmak azonban felfedezték a gyermekkor fontosságát, ami manapság újra eltűnőben van. A gyerekek ahelyett, hogy fára másznának, indiánosdit játszanának, a szabadban rohangálnának, a tévé vagy a számítógép előtt ülnek, és onnan szerzik a "tapasztalataikat".

Marie Winn cseh származású írónő a nyolcvanas években megírt Gyermekek gyerekkor nélkül című könyvében a médiát azért tartja felelősnek, mert idejekorán beavatja a gyerekeket a felnőtt élet titkaiba. Winn szerint mindegy, mit néz a gyerek a tévében, az mindenképpen megfosztja a játéktól és az egészséges kölcsönhatások más formáitól. Túl sok szülő használja a tévét egyszerűen „babysitter”-ként.

Tévé helyett inkább sok mesére lenne szükség

Barry Sanders amerikai író-akadémikus, tizenöt könyv szerzője, az írás-olvasás kultúrája felől közelít a témához. Véleménye szerint a mai fiatalok egyre kevésbé érdeklődnek a könyvek iránt, ezáltal a gondolkodási képességek csökkennek, ez kihatással van a munkára, tanulásra, a mindennapi életükre. Sanders szerint ha a beszélgetés helyett a gyerek a tévét nézi, nem fejlődik megfelelően az önálló beszédmódja és képzelőereje.

Zombivá teszi a gyerekeket a tablet és az okostelefon

Míg a nyolcvanas években a tévénézés veszélyével riogattak a szülőket a szakértők, ma egyre többen az okostelefonok és tablettek túlzott használata miatt kongatják meg a vészharangokat. Szakemberek véleménye szerint a képernyő egyfajta digitális drog, ami függővé teheti a gyerekeket.

A New York Post egyenesen azt írja: a képernyők kimutathatóan úgy befolyásolják az agy frontális kérgét, mint a drogok. Megemelkedik a dopamin-szint, az a boldogságérzetért is felelős hormon, amit a függőségek kialakulásáért is felelős. A vizsgálatok szerint a képernyő előtt mozdulatlanul töltött idő növeli a depresszió, a szorongás és az agresszió kialakulásának lehetőségét.