Így lesz a helikopter szülőből "fűnyíró szülő"!

2018 Szeptember 26. • Szerző: Papás Mamás Magazin

Fűnyíró szülők – szakértők óvnak mindenkit az új gyereknevelési stílustól.

 

A helikopter szülő fogalmával már talán mindannyian találkoztunk, de a "fűnyíró szülő" még csak most kezd bekerülni a köztudatba. Ezt azokra a szülőkre, legfőképpen édesanyákra használjuk, akik a gyerekük útja elől szó szerint minden akadályt elhárítanak, és a túlgondoskodást egy még magasabb szintre képesek emelni. Számukra a legfontosabb, hogy gyermekük mindenáron elérje az áhított célt, és ennek érdekébenminden nehézséget megoldanak természetesen a gyerek helyett. De vajon mi hajtja ezeket a szülőket? És hogyan ártanak akaratukon kívül is a gyereküknek?

A fűnyíró szülők elvégzik a házi feladatot a gyerek helyett

A tanárok egyből kiszúrják, amikor a gyerek iskolai teljesítménye köszönő viszonyban sincs a beadott, hibátlan házi feladattal. Ilyenkor azonnal felmerül a gyanú, hogy a szülő a gyerek házi feladatát nem csak kijavította, hanem egyenesen megoldotta helyette. A fűnyíró anyák nem csak az első osztályban gondoskodnak így a gyerekükről, hanem ez a fajta túlzás akár az egyetemista gyerek életében is jelen van, például úgy, hogy a fűnyíró anyuka gyerekének fülhallgatójába mondja bele a vizsgafeladat megoldásait.

A fűnyíró szülő csak a legjobbat akarja

Ezek a szülők intelligensek, magasan iskolázottak és általában szakmailag sikeresek. Tisztában vannak azzal, hogy a megfelelő végzettség nagyon is számít a későbbi karrierépítésben. Éppen ezért nem ismernek lehetetlent azért, hogy a gyerekük a legjobb jegyet kapja, a legjobban vizsgázzon. Ha kell, akkor bemennek a tanárhoz, és kivágják a patáliát, szélsőséges esetben jogi útra terelik az ügyet, és minden létező eszközt megragadnak, hogy a gyerek bizonyítványa makulátlan legyen.

A fűnyíró-nevelés passzivitást vált ki

A fűnyíró szülők csak egybe nem gondolnak bele: azzal, hogy minden akadályt "eltakarítanak" a gyerek útjából, valójában károkat okoznak. A gyerek fejlődésének célja, hogy előbb-utóbb önálló és célratörő legyen, illetve viselni tudja a döntésének következményeit. A szülők minden akadályt elhárítanak, miközben a gyerek nem tanulja meg, hogyan kell küzdeni, problémát megoldani, dönteni, nem éli át a fejlődéséhez szükséges legfontosabb tapasztalatokat.  Ezeknél a gyerekeknél kimarad az a lecke, hogy egy problémához fel kell nőni, vagy az is, hogy sok mindent a szorgalmunkkal, kitartásunkkal és ötleteinkkel meg tudunk valósítani.

Éppen ezért nem jó, ha a gyerek nem "az életnek tanul", hanem a szüleinek, akik tőle túl sok mindent elvárnak. Ezek a gyerekek rettegnek, ha rossz jegyet visznek haza.
Azok a szülők, akik így nevelik a gyerekeiket, ne csodálkozzanak, ha a gyerek előbb utóbb passzív és motiválatlan, szülőfüggő és döntésképtelen lesz.

Mire van szüksége a gyereknek valójában?

A gyerekeknek tapasztalatra van szükségük, és arra a felismerésre, hogy nem ér véget a világ, ha nem az történik, amit elterveztek, ha néha veszítenek, és nem járnak mindig mindenáron jól. Minden sikertelenségből lehet sikert kovácsolni, ha levonjuk belőle a tanulságot.
Ehhez olyan szülőre van szükség, aki türelmes és bízik a gyerekében, aki engedi, hogy a gyereke néha orra bukjon.

Aki minden akadályt megpróbál a gyereke elől elhárítani, megpróbálja eltrükközni előle a csalódást, az csak éretlen gyereket nevel, akiből később boldogtalan felnőtt válhat.

Fotó: Freepik