Nálatok is tombol a dackorszak? Néhány kommunikációs trükkel bármire rábeszéled a gyereket - így!

• Szerző: Dr. Schmelz

Felbosszant, ha a gyereknek egyfolytában mondod a magadét, és mintha meg sem akarná hallani? Lehetséges, hogy nem érti pontosan, mit is szeretnél! Gyermekorvos részletesen elmondja, hogy hogyan beszélj a dackorszakát élő kisgyerekkel.

Mondod, mondod a magadét, de mégsem történik semmi? Kommunikációval foglalkozó kutatók arra jutottak, hogy a kommunikáció 55%-a a testbeszéden (mimikán, gesztikuláción), további 38%-a a hangszínen és hanglejtésen múlik, azaz milyen módon beszélünk, és csak 7%-a a tartalmon, vagyis, milyen információt is akarunk pontosan közvetíteni. Másképpen fogalmazva, amikor hallgatunk valakit, akkor 55%-ban a testbeszédét, 38%-ban a beszéd hangzását figyeljük, és csupán 7%-ban a szavakat, a mondandót.

Ebből az következik, hogy mindannyian túlbecsüljük a elhangzott utasítások hatékonyságát.
Egy totyogó kisgyerek a felnőtt utasításait csak nehezen tudja megérteni, illetve szakértők szerint ők legfőképpen a hangerősséggel nem tudnak mit kezdeni. Ha az elhangzottakhoz még a szülő bizonytalan testbeszéde vagy hanghordozása társul, akkor azt teljesen félre tudják értelmezni a kisgyerekek.

Világos kijelentéseket tegyél, ha kisgyerekkel beszélsz

Gondoljunk csak bele, hogy egy férfi és egy nő mennyire félre tudja érteni egymást. Amíg a nő azt mondja: "Drágám, a szemetes tele van", ez alatt azt érti, hogy "a szemetes tele van, és vidd is le, ha már itt vagy".
Míg a férj ezt érti: "Igen, tényleg tele van", de még egy kicsit sem érti a célzást, azt hogy talán neki kellene levinnie a szemetesvödröt.
Hogyan kellene fogalmaznia a nőnek, ha szeretné, hogy a férje megértse a célzást? Konkrétan így: "Vidd le légy szíves a szemetet! Köszönöm".

Mit gondolunk, ha két felnőtt ennyire félreértheti egymást, akkor egy kisgyerek számára mennyire félreérthetőek lehetünk mi, ráadásul nekik még különösebb nyelvi tapasztalatai sincsenek.

Ebből következik, hogy egészen konkrét, jól érthető és világos kijelentéseket kell tennünk, ha egy kisgyerekkel, főképpen egy totyogóval beszélünk.
Mi felnőttek hajlamosak vagyunk ezeket a direkt és egyértelmű utasításokat - amiket a gyerek jobban megértene - a választékosság oltárán feláldozni, mert tévesen azt hisszük, hogy sokkal udvariasabb, ha nem parancsolgatunk, hanem szépen fogalmazunk.

Kerüld a "nem" szót, ha kisgyerekkel beszélsz

Megvan a jelenet, amikor a gyermeked egy hatalmas pocsolya előtt áll az új nadrágjában, és te elkiáltod magad: "Bele ne ugorj, mert sáros leszel!"? És a következő kép természetesen az, hogy a kicsi már vidáman ugrik is bele a pocsolyába, a nadrág alja máris csurom vizes lett, holott még csak a séta elején tartotok.

A "nem" szót nem jól érzékelik az agyunk, pontosabban csak a körülötte lévő szövegre fókuszál.

Példa:
Csukd le a szemed, és ne gondolj az Eiffel-toronyra!
Mit csináltál? Azonnal az Eiffel torony képét hívtad be.

Mi történt a kisgyerekkel, aki a pocsolyába ugrott? "Sáros lett" - pontosan úgy, ahogy mondtad is neki.
Egy kisgyerek sokkal inkább tud követni egy olyan utasítást, hogy mit tegyen, mint azt, hogy mit ne tegyen.

Példa:
"Légy szíves ne zavarj telefonálás közben".
Egy kisgyereknek fogalma sincs, hogy hogyan nem tudna zavarni. Az értelmezéssel is gondja lehet: mi az, hogy zavarni.

"Ne csámcsogj az asztalnál"
Egy kisebb gyereknek szintén fogalma sincs, hogy a csámcsogó hang hogyan keletkezik, akkor hogyan tudna tudatosan nem csámcsogni?
Helyette mondjuk neki nyugodtan azt: "Zárd össze a szádat, amikor eszel".

4 aranyszabály, hogy hogyan kell a kisgyerekhez helyesen szólni:

1# Kisgyerekek számára fontos a testbeszéd. Amikor a kisgyerekkel beszélünk, akkor guggoljunk le hozzá, nézzünk a szemébe, és bátran gesztikuláljunk.

2# A beszédünk legyen összhangban az érzelmeinkkel. Ne szidjuk meg a kicsit nevelési szándékkal, ha egy helyzetet amúgy viccesnek találtunk.
Ha mérgesek vagyunk, akkor azt nyugodtan egyértelműsítsük, ami nem összekeverendő a verbális bántalmazással, hanem ez esetben kifejezetten arról van szó, hogy a mondandónk az érzelmeinket tükrözzék, hogy a kisgyerek megértse a mondandónk valós jelentéstartalmát.

3# Beszélgess a már óvodás kisgyerekeddel a hatalom témájáról, és arról hogy kinek a szava számít, kire kell hallgatni. Gondoljátok közösen végig, hogy milyen lenne/lesz, ha egyszer majd ő lesz a főnök.

4# Próbálj kedvesen, szeretetteljesen fogalmazni, valahogy így: "Tudom, hogy jót akartál, de ez most nem egészen úgy sikerült".

"Ilyet nem csinálunk" - kerüljük az általánosítást, ha kisgyerekkel beszélünk

Ez egy olyan felszólítás, ami már minden szülő száját biztosan elhagyta legalább egyszer. Ám a "nem csinálunk" és a "ne csinálj" között éppen annyi különbség van, hogy a kisgyerek magára vonatkoztatja-e, amit üzenni akarunk vele. Ergo, ne általánosságban fogalmazzunk, hanem konkrétan nevezzük meg őt is. "Ilyet te ne csinálj!" Sőt, amikor tiltunk, így mondjuk inkább: "Én nem szeretném, ha te most ezt/azt csinálnád!"

Kerüljük a túl udvarias, túl pallérozott megfogalmazást

"Nem bánnád, ha én most megkérnélek, hogy nyújtsd át a vajat?" Ezt a modoros, finomkodó beszédstílust már egy kisiskolás megérti ugyan, de a kisebbek még nem teljesen.
Helyette inkább így mondjuk, hogy a kisgyerek is egyértelműen megértse: "Kérem szépen a vajat".

Kommunikációgyilkos szavak - így ne mondd a kisgyereknek

Ismerősek az alábbi megfogalmazások?
"Mindig szanaszét hagyod a dolgaidat"
"Soha nem tudsz rendesen enni".

Ezek nyilvánvaló túlzások, te is tudod. A mondatokban elbújó "soha", "mindig" és a hasonló kijelentések csak azt sulykolják a kisgyerekbe, hogy ő nem elég jó, és mindent rosszul csinál, ezért nagyon óvatosan bánjunk ezekkel a megfogalmazásokkal.

Ugyanez a helyzet az üres fenyegetésekkel, amik egy idő után hitelüket vesztik. Ezeket is kerüljük. Példa:
"Nem foglak többé magammal vinni vásárolni".
Hidd el, egészen biztosan magaddal viszed még, mert hosszú még a gyerekkor, és ezt csak most gondolod így, hogy mérges vagy. De tudd, ha gyakran fenyegetőzöl, ám ellentétesen cselekszel, akkor a kisgyerek egy idő után nem fogja ezeket komolyan venni.

Szerző: Dr. Schmelz Andrea, orvos