A munkaviszonynak széles körben ismert és alkalmazott intézménye a próbaidő, amely arra szolgál, hogy a felek kipróbálhassák, hogy a munkaviszony, illetve a munkáltató és munkavállaló működése megfelel-e az elvárásaiknak. Annak ellenére, hogy gyakran alkalmazzák a gyakorlatban, mégis sok a félreértés a próbaidővel kapcsolatban. Dr. Szabó Gergely ügyvéd öt dolgot is felsorol, amire érdemes odafigyelni a próbaidő kapcsán.

A próbaidő alapesetben nem része a munkaszerződésnek. Tehát próbaidőről csak akkor lehet szó, ha a munkaszerződésben erről a felek megállapodtak. Ezért ebből a szempontból is nagyon fontos a munkaszerződés írásba foglalása. Ugyanis, ha a munkaszerződésnek – és annak részeként a próbaidőnek – az írásba foglalása elmarad, akkor szükség esetén nehéz lesz bizonyítani, hogy a felek a próbaidőt kötöttek ki. Ez pedig azzal járhat, hogy az indokolás nélküli azonnali hatályú felmondás jogellenes lehet, ha nem sikerül bizonyítani, hogy a felek megállapodtak a próbaidőben.

A próbaidő maximális időtartama a munkaviszony kezdetétől számított 3 hónap, kollektív szerződés esetén 6 hónap. A felek azonban a maximálisnál rövidebb próbaidőben is megállapodhatnak. Ha 3 hónapnál rövidebb próbaidőben állapodtak meg, akkor a felek a próbaidőt legfeljebb egy alkalommal meghosszabbíthatják. A meghosszabbításhoz szintén megegyezés szükséges, egyoldalúan sem a munkáltató sem a munkavállaló nem hosszabbíthatja meg a próbaidőt. A meghosszabbított próbaidő sem haladhatja meg a maximális 3 hónapot.

 

A próbaidő teljes értékű része a munkaviszonynak, azzal az eltéréssel, hogy a felek bármelyike indokolása nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. Ez nyilvánvalónak tűnik, de sokszor mégis azt lehet tapasztalni, hogy a gyakorlatban másként látják a felek.

 

A próbaidőben a feleket már terhelik a munkaviszonyból származó kötelezettségek és megilletik az abból származó jogok. Így például, a munkavállaló próbaidő alatt is jogosult keresőképtelensége esetén betegszabadságra, és a munkáltató természetesen köteles munkabért fizetni, stb. Lehetséges viszont, hogy a felek például úgy állapodjanak meg a munkaszerződésben, hogy a próbaidő alatt a munkavállaló X összegű fizetést kap, amely az időszak vége után automatikusan felemelkedik Y összegre. Ennek feltétele, hogy a munkavállaló a próbaidőben nem tud teljes értékű munkát végezni (mert például még tapasztalatlan, be kell tanulnia), ellenkező esetben az alacsonyabb bér sértheti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét.

 

Munkaügyi ellenőrzés esetén szokott előfordulni, ha a hatóság munkaszerződés nélküli dolgozókat talál, hogy a munkáltató arra hivatkozik, hogy ezek a dolgozók csak „próbamunkán” vagy próbaidőn vannak, ezért nincsen szerződésük. Ezzel azonban nem lehet kikerülni a felelősséget, hiszen a próbaidőt is ugyanúgy a munkaviszony részének kell tekinteni, tehát a jogszabályi feltételeknek próbaidő esetén is meg kell felelni.

Szintén előfordul néha, hogy a próbaidő végén egy újabb, „végleges” munkaszerződést íratnak alá a munkavállalóval, például azzal a céllal, hogy véglegesítsék a munkaviszonyát. Erre nincsen szükség, mivel a próbaidő végén nem szükséges külön intézkedés. A próbaidő automatikusan megszűnik a megállapodás szerinti időtartam leteltével. Az ilyen ismételten aláírt munkaszerződés szerződésmódosításnak minősülhet, amennyiben tartalma eltér a munkaviszony kezdetén aláírt szerződéstől.

A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén érdemes ügyelni arra, hogy a felmondást még a próbaidőben közölni kell a másik féllel. Ellenkező esetben a felmondás már a próbaidő utáni azonnali hatályú felmondásnak minősül, ami indokolás hiányában automatikusan jogellenes lehet. A gyakorlatban előforduló eset, hogy a munkáltató a próbaidő utolsó napjaiban postai úton kívánja közölni az indokolás nélküli felmondást a betegszabadságon lévő dolgozóval, aki viszont csak a próbaidőn túl kapja kézhez a levelet. A felmondás a kézhezvétellel számít közöltnek, így a munkáltató ebben az esetben ténylegesen a próbaidőt követően mondott fel indokolás nélkül, így a felmondás jogellenes volt.

 

Fotó: Freepik

Szakértőnk: Dr. Szabó Gergely a Budapesti Ügyvédi Kamara által bejegyzett ügyvéd. Szakterülete a polgári jog, peres eljárások, társasági és gazdasági jog, ingatlanjog, munkajog.