"Kevin, Martin, Medox?! Hova tűnt a józan esze a magyar szülőknek, akik divatneveket választanak a gyerekeiknek?" - A furcsa névadási szokásokat kritizálja a hagyománytisztelő apuka

2018 Október 01. • Szerző: Balázs D. Attila

Újabban kezd divatos utóneveknek állni a zászló - véli a cikk szerzője, aki szerint a régi, újrafelfedezésre váró magyar keresztneveket csak ritkán adnak a szülők. "Valamiért bátortalanok a szülők a bevett, és az ősi, felfedezésre váró magyar nevek használatát illetően", és a jegyzet írója sejti is hogy miért.

Évek óta figyelem, miképpen alakulnak a magyar keresztnévadási szokások az országban. Mint sokaknak, úgy nekem is feltűnt: a külföldről ilyen-olyan hazai (televízió?) csatornákon keresztül ideejtőernyőzött divatnevek hamar a legnépszerűbbek közé kerültek. Noel? Dominik? Benett? Patrik? Kevin? Martin? Medox!? Hová tűnt a józan esze annak a magyar szülőnek, aki a divathullámok felkent sztárjainak farvizén ad ilyen utónevet fiúcsemetéjének? Mégis kik ezek a bálványok, ezek a minták? Tán új szentek, új hadvezérek, új királyok, királynék? Mégis mit tettek le ők az asztalra néhány lemezen, számos botrányos váláson és tévéshow-n kívül? Akkor már inkább adjuk százszor a nagyszülők ósdinak tűnő neveit a csemetéknek.

De itt az a legfontosabb, hogy mégis hogyan magyarázzák meg majd a hazai szülők gyermeküknek a névválasztás okát? Tán így: Idefigyelj fiam, azért kaptad ezt a nevet, mert a Barbi baba férjét is így hívták. Vagy, tíz év múlva majd elmeséli Benettnek az anyukája, hogy: Fiacskám, az a régi tévés bácsi olyan „mély történelmi nyomot hagyott” bennem, hogy a fiáról neveztelek el. De anya, mégis miért? – kérdezheti joggal a poronty. Arra már nem emlékszem, de a barátnőimnek is tetszett az ötlet!

"Bátortalanok a szülők az ősi, magyar neveket használni"

Hogy talán túl messzire kalandoztam? Dehogy. Én nem zárom ki, hogy még azt is nézik a kivagyisággal nyakon öntött szülők, hogy az új név passzoljon a garázsban szunnyadó luxusautó márkanevéhez. Blődnek tűnik az egész, de a kimutatások nem hazudnak: kezd ezeknek a odavetett divatneveknek állni a zászló. A régi, újrafelfedezésre váró magyar keresztnevek csak lassan kúsznak fel a névadási statisztika fokain. Valamiért bátortalanok a szülők a bevett, és az ősi, felfedezésre váró magyar nevek használatát illetően, és sejtem is hogy miért. Puszta tudatlanságból, ezekkel az Amerika felől idepottyantott nevekkel ugyanis nem mást, mint a saját műveletlenségüket próbálják palástolni, azt, hogy fogalmuk sincs, ki volt Géza fejedelem, ki volt Álmos, és sorolhatnám régi nagyjainkat, azokat is, akik bibliai, vagy homályos eredetű, de nem idegenül csengő nevet viseltek. Hol a hagyomány, hol vannak a gyökerek, hol van az ősök iránti tisztelet? Mit gondol a szülő, hogy egy furcsa, megmosolyogtató névtől fog kitűnni gyermekük a tömegből, s akinek előre borítékolhatóan önazonossági problémái lesznek élete hátralévő részében? Még a Magyarországon valaha talált legnagyobb szarvasgomba, Mágnás Béla is egy Árpád-házi nagy magyar király nevét viseli.

"A leánynevekkel is komoly a probléma"

A múlt évi névjegyzék elején már a harmadik helyen volt a semmiből előtört Zoé, amiről nekem csak a román diktátor, Ceausescu így elnevezett leánya jut eszembe. Mellette pedig jönnek fel a Larák, a Natasák, a Pankák, a Lottik, a Miák, a Liák, a Norinák. Értetlenül nézem, hogy a Zsófiák mellett valamiért a Szofiák, az Erzsébetek mellett pedig az Elizabetek is előbukkantak, az Emili, a Zara, a Linett és a többi teljesen tájidegen női utónévről nem is beszélve.

Kedves névadás előtt álló szülők, nagyszülők, jól gondolkozzanak el mindezeket számba véve azon az ókori latin mondáson, miszerint a név kötelez, vagyis nomen est omen. Mert a névben ott a sors, ott a kötődés, ami életre szól.

Szerző: Balázs D. Attila
Forrás: Vasárnap Reggel
Fotó: Freepik